Vélemény: Füstölgés

Mert értem én, hogy óriási biznisz van a leszoktatást segítő módszerekben és kellékekben, de ettől még nem kell a ló túloldalára esni, ha értik, mire gondolok!

Nem tudhatom, hogy a honatyák a nemdohányzók védelméről szóló, tavaly elfogadott törvény megszavazásakor gondoltak-e arra, hogy tettük következményeként például áprilistól több csikktartós utcai szemetesre vagy utcaseprőre lesz szükség. A gyakorlatilag mindenünnen száműzött dohányosok (a lakosság harmada) ugyanis nyugodtan csak az utcán – s ott sem akárhol – dohányozhatnak majd. S mivel ezt kapkodva teszik, mondjuk munkaidőben, a csikkpöckölésből fakadó következmények könnyen beláthatóak. (Hogy az önkormányzatoknak erre honnan lesz pénzük, esetleg külön közmunkaprogramot ír-e ki a probléma megoldására a kormányzat, netán erősebben várják el, hogy ki-ki a saját háza táján söprögessen? Sejtésem sincs.) No, de nemcsak erre a kérdésre nem gondoltak a rigorózus törvényhozók, hanem véleményem szerint egy-két megfontolnivaló így is kimaradt a nemdohányzók védelmét tekintve. Hiába nyújtottak be módosító javaslatot a kocsiban, füstben utazó gyerekek védelmében, az kimaradt a törvényből. (Értem én, hogy a "ha otthon mindenki úgy mérgezi a gyerekét cigifüsttel, ahogy belátása engedi, akkor hadd tegye azt a kocsijában is" párhuzamot, de mégis: az utastér mégsem magánterület.) Aztán nem tudom, végiggondolták-e, hogy az egyharmad magyar statisztikailag egyharmad tanár- vagy orvostársadalom: nekik pedig ugye (április) elsejétől még a suli vagy kórház udvarán is tilos rágyújtaniuk. Nem tudom, láttak-e már elvonási tünetekkel küzdő dohányost (bizonyára nem), aki nehezen koncentrál, szétesett: nem részletezném, mit jelenthet ez egy oktató vagy sebész esetében, hivatásuk gyakorlása közben. Persze ott az utca, a flaszter, az osztályfőnök szívhatja ott a tanítványokkal, a prof pedig a betegeivel. És akkor nem is említem az ügyvédet, ügyészt és bírót, aki eddig két tárgyalás között a környékbéli műintézményben enyhíthette nikotinfüggőségét... Nem értem ugyanis, ha mód és lehetőség kínálkozik (és munkavállalói igény mutatkozik) rá, miért tiltják dohányzószobák (pincék, padlások, tudom is én) kialakítását. Mint mondjuk a hotelekben engedélyezett szivarszobákban. (Ha ott, a börtönökben és pszichiátriai intézetekben technikailag ez megoldható, akkor bizonyára másutt is!) Aztán, hogy a szilveszter előtt egy nappal „tető alá hozott” törvénybe az utolsó pillanatban hogyan kerülhetett bele (ki, kinek a bólintására csempészte be?) az, hogy a kaszinókban (tessék kapaszkodni) bárhol rágyújthat (a duplán szenvedélybeteg) emberfia? Szégyenletes rejtély egyelőre, de gondolom, a sajtó végzi a dolgát, és kinyomozza, nem pedig elhallgatja az illetők kilétét!

Mint már beszámoltunk róla

, a szegedi vendéglátósok feltehetőleg a tavasz beköszöntéig nem fogják kiüldözni vendégeiket dohányozni, hiszen az új évvel életbe lépett törvény halasztott hatályú, büntetni csak három hónap türelmi időszak után fognak, addig legfeljebb figyelmeztetnek! És itt a következő kérdés: kik lesznek a törvény végrehajtói? Mert tudjuk, egy törvény annyit ér, amennyi számon kérhető, végrehajtható belőle. Hogy az ÁNTSZ? Hát ez komoly. Gondolom, kénytelenek lesznek felvenni új munkatársakat, s lám, ez is a kormányzati munkahelyteremtés egyik módja. Ugyanakkor a közterületisek is végzik majd a feladatukat a melléjük rendelt markos biztonsági emberekkel karöltve. És itt adódik a csapda: ha nem tiltott helyen dohányzik a delikvens, de szemetes híján elpöcköli a csikket, máris meg lehet büntetni szemetelésért, a büntetés tétele is közel azonos. Sokszor sok tízezer az sok millió, még egy kisváros szintjén is, amiből persze nemcsak szemetesre telik majd, hanem egyéb (még el nem vont) kötelező önkormányzati feladatra is. (Ravasz? Nem hiszem, hogy bárki is átgondolta volna a biztos következményeken túl a törvény mellékhatásait! Ez is csak egy a rohamtempóban a parlamenten áthajszolt törvények közül. De sebaj, az élet majd megmutatja, hol hibádzik a hamar munka eredménye, és bölcs belátással, idővel, lehet majd változtatni rajta, az érintettek legnagyobb örömére.) Tudom ugyanakkor, hogy a lónak is négy lába van, és a kákán is lehet csomót keresgélni, és hogy Európa-szerte azt mutatják a tapasztalatok, hogy a hangos hőbörgés idővel elül, a polgárok elfogadják az új rendet, és egy éven belül a lakosság egészségügyi mutatói is jelentősen javulnak. Azt is tudom, hogy a tüdőrákban meghalt férfiak száma nálunk a legmagasabb a világon, hogy a gyerekek egyre fiatalabb korban gyújtanak rá, a középiskolás fiatalok majd' fele dohányzik, és hogy a nikotin erős drog, s bizony nehéz leszokni róla. Magam is többször próbálkoztam, teljes sikert azonban eddig nem arattam: talán majd most! Ezért is támogatom teljes szívemből a törvényt, amennyiben még egyszer végiggondolják, akiknek ez dolguk, mert bizonyított ténynek tekinthető, hogy

a passzív dohányzás épp oly káros

, mint az aktív függőség! A kormányzat további dohányzás-visszaszorító, népegészségügyi programjából viszont továbbra is hiányolom a hatásos felvilágosító munkát, a megelőző kampányokat és a leszokni vágyók támogatását. Mert értem én, hogy óriási biznisz van a leszoktatást segítő módszerekben és kellékekben, de ettől még nem kell a ló túloldalára esni, ha értik mire gondolok! És akkor még az E-cigaretta várható sikeréről nem is beszéltem, pedig volna miről!