Vélemény: Egészségünkre?

„Mindig nyitva az ajtóm a rezidensek előtt” – nyilatkozta a minap az egészségügyi államtitkár, békülékenyen! De máris megszületett az erre a gesztusra reagáló vicc: az ajtó mögött meg ott a szakadék… - Fizetésemelést akar kolléga? - Igen. - Lépjen beljebb!

„Törődjön többet egészségével!” – szólt egykoron az „átkosban” a tévéreklám, mely, ha jól emlékszem tejfogyasztásra buzdított. Volt is iskolatej akkoriban, minden gyereknek jutott a felnövekvő szervezetbe ilyetén módon adagolandó napi vitaminforrásból. Még az egészségügy is működött, úgy ahogy: volt orvosból, nővérből, kórházból és rendelőintézetből bőven. Igaz az ellátás színvonala nem volt mindenütt egységes, voltak az egyenlőknél egyenlőbbeknek fenntartott intézmények, de összességében, a betegtől az orvosig, csak keveseknek volt okuk panaszra. Persze megvolt ennek a ki nem mondott ára, ami hálapénzekben és egyre gyérülő költségvetési forrásokban mértek, zsebbe, illetve a feneketlen zsákként aposztrofált ellátórendszerbe. A pazarló és fenntarthatatlan struktúrák mára az összeomlás szélére sodródtak. Ma már a „törődjön többet az egészségüggyel” szlogenjét ajánlhatnánk a kormány figyelmébe. Az új év egyik első (és legfőbb) kérdése az lesz, hány orvos mond fel elsejével, hányan vetik le a fehér köpenyt, egyáltalán: az alapellátáson túl, mi lesz igénybe vehető még az egészségügyben. Mert két és félezer felmondólevél, mely addig a fiókban várakozik, nem sok jót sejtet. Ráadásul azt is nehéz elképzelni, hogy addig (ha eddig nem) a kormány egyességre jutna az orvostársadalommal, mely sem a jelenlegi munkakörülmények között, sem a jelenlegi (valóban megalázó) bérszínvonalon

nem kíván dolgozni

. A rezidensek kezdeményezéséhez, egyre több „nem kezdő” orvos csatlakozott, ellenőrizhetetlen hírek szerint bizonyos kórházakban, akár egész osztályok leállhatnak. A sors fintora, hogy kiderült, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter fia is - "az egészségügy reménytelen helyzete miatt” - ugyanerre a lépésre készül. A kormánytagok közül, talán legszimpatikusabb, menedzser szemléletű egészségügyi szakember, Szócska Miklós, még oly' nagyszerű tervei és racionális elképzelései sem válthatók rövid időn belül valóra. Évek kérdése az egészségügy gatyába rázása - kérdés, ha nem lesz több forrás, honnan lesz elegendő orvos? A miniszterelnök karácsonyra ugyan megígérte, hogy megvédik a betegeket (gondolom, szükségállapotot hirdetnek majd a krízisben lévő helyeken és területeken), de ez önmagában nem oldja meg a problémát. (A rezidensszövetség még szilveszter előtt közzéteszi, hogy hol, hány orvos adta be, eddig anonim, felmondását, mely márciusban „élesedik”. Tárgyalásra, elvben tehát van idő!) Meg kell említeni, hogy a karácsonyra beígért három havi pótlékot nem kapták még meg az egészségügyiek, az ország vérellátásáért felelős vasutasoknak viszont jutott a büdzséből. (Ez pedig arra vall, hogy a kormány egy közlekedési sztrájktól – mely általánossá szélesedhet – bizony sokkal jobban fél. Egészségügy híján a gazdaság még egy darabig működni fog, de mi lesz azután?) Pénz híján, bizony nehéz lesz megegyezni az orvosokkal, azért is, mert a világ bármely pontján – sokkal jobb kondíciókkal - tárt karokkal várják őket családostól, igaz ott nem számolhatnak az adómentes hálapénzzel, melynek itthoni mértékéről csak sejtéseink lehetnek, de amíg nem lesz méltányosan rendezve hazánkban az orvosok bére, e borítékok zsebre tételéért szerintem egy szót sem szólhatunk. (Meg kell ugyanakkor említeni, hogy pont a rezidensek kezdeményeztek egy hálapénzt el nem fogadó mozgalmat!) Nem árt leszögezni, itt nem egy készülő egészségügyi sztrájkról van szó, amit le lehet törni, így, vagy úgy. Itt a munkaviszonyok tömeges és azonos időben történő megszüntetéséről szól a fáma. Ezért hiába „a beteg a legfontosabb a kormány számára továbbra is…” Magyarország sem tudja bemutatni az orvosok nélküli egészségügy (nem ortodox) türkjét! Ugyanakkor ez ügyben nem szabad illúziókat kergetnünk: a hétmilliárdosra duzzadt emberiség lakóinak fele szinte sohasem lát orvost. A fejlett országokban is kevés a jó közegészségüggyel bíró, orvosait megfizető társadalom. Az egészségügy szinte mindenhol neuralgikus pontot jelent, és a politikusok többsége másutt sem tud mást tenni, csak ígérget (Igaz ez az Egyesült Államokra is!) Az egész világon az a helyzet, hogy „pénz beszél, kutya ugat”, és gyakorlatilag a gazdagok, a jó módban élők tudják csak megfizetni azt az egészségügyi ellátást, amely teljes körűnek, megnyugtatónak nevezhető. Ennek fényében érdekes elgondolkodnunk, azon, hogy egy olyan adottságokkal, hagyományokkal rendelkező országban, mint Magyarország, miért nincs nagyobb hangsúly a prevencióra, az „öngyógyításra” fektetve. Gyógynövényekben, jó borokban, pálinkákban, ásvány- és gyógyvizekben, a népi gyógyászat hagyományaiban gazdagok vagyunk. Őseink ez irányú tapasztalatai, még nem mentek veszendőbe, ugyanakkor többségünk a két végén égetve a gyertyát, stresszesen, pihenés nélkül él. Hát persze, hogy fogy a magyar, és lassan több lesz a beteg, mint az azokat eltartani képes… Mennyi vajon a gyógyszergyárak éves profitja, és ezek milyen mértékben magyar cégek? Mi visz minket a romlásba, mi hajt egyre többünket orvoshoz? Miért is van ennyi orvosra szükség? Mert, hogy jelenleg szükség van rájuk – gondoljon is bármit a kormány erről - az kétségtelen. Van mit tenni, van min gondolkodnunk! „Mindig nyitva az ajtóm a rezidensek előtt” – nyilatkozta a minap az egészségügyi államtitkár, békülékenyen! De máris megszületett az erre a gesztusra reagáló vicc: az ajtó mögött meg ott a szakadék… - Fizetésemelést akar kolléga? - Igen. - Lépjen beljebb!