

Ma van a magyar labdarúgás napja, amivel a magyar válogatott 1953-as, Anglia elleni 6-3-as diadalára emlékezünk. Az Aranycsapatot Szegeden is ünnepelték,1955-ben pályára lépett a városban.

Napra pontosan 72 éve, 1953. november 25-én aratta történelmi 6–3-as győzelmét az Aranycsapat a Wembleyben, megszakítva az angol válogatott közel 90 éves hazai veretlenségét. A futballvilág „az évszázad mérkőzéseként” tartja számon, Magyarországon 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.

Sebes Gusztáv együttese klasszikus összeállításban lépett pályára:
Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
A magyar válogatott gyorsabb játékot, magasabb tempót és váratlan taktikai elemeket mutatott, amellyel az angol védelem nem tudott mit kezdeni.
Hidegkuti az első percben gólt szerzett, később mesterhármast ért el. Puskás visszahúzós csellel lőtt találata, majd Bozsik két gólja döntő fölényt hozott.
A találkozót még az 1952-es olimpia idején kötötték le, amelyet Rákosi Mátyás kezdetben ellenzett, majd a propagandaértéket felismerve jóváhagyott. Az angolok már a kezdés előtt kiemelt rangot adtak az összecsapásnak.
A 6–3-as eredmény az egész futballvilágban visszhangot keltett, a visszavágón pedig 1954 májusában a magyar csapat még súlyosabb, 7–1-es győzelmet aratott. A legendás menetelés az 1954-es vb-döntőig tartott, ahol a magyar válogatott 3–2-re alulmaradt Németországgal szemben. A Wembleyben elért diadal azonban máig a magyar futball egyik legfontosabb mérföldköve.
A mérkőzés másnapján az ország minden napilapja kiemelten foglalkozott a mérkőzéssel, így a Délmagyar is. A lap első oldalának tetején, a címsor mellett a meccs eredményét közölt:

A lap 6. oldala szinte teljes egészében a meccs tudósításával és értékelésével foglalkozik, magasztalva a magyar válogatott világraszóló teljesítményét-ide kattintva tudja elolvasni az akkori újságot. Már a meccs másnapjára sorra születtek a versek, dalok, rigmusok amivel az Aranycsapatot éltették. A Délmagyarban Petrovácz István író, műfordító verse jelente meg-nem véletlen, mert Szegedre íródott:

Kevesen tudják, hogy az Aranycsapat Szegeden is pályára lépett: 1955. április 13-án a Felső-Tiszaparti Stadionban telt ház előtt játszottak a Haladás és a szegedi válogatott ellen. A három játékrészre osztott nap gálameccsel indult, Kocsis fejese döntött az A-válogatott főmérkőzésén, majd egy vegyes csapat is pályára lépett, erről a Délmagyar másnapi számában lehet bővebben olvasni, illetve néhány a Szeged folyóiratban is készült egy átfogó, visszatekintő írás erről a mérkőzésről.

Az eseményt több korabeli fotó őrzi a Móra Ferenc Múzeumban.
Szeged a mai napig őrzi a világ egykori legjobb csapatának emlékét. Az Aranycsapat 2003-ban szobrot kapott Szegeden, Kalmár Márton alkotása a Korányi fasor, Somogyi Béla utca kereszteződésében áll, a Tisza parton.

Szeged legmagasabb osztályában szereplő labdarúgócsapatának és labdarúgóakadémiájának pedig az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula a névadója.
Korábban írtunk arról, hogy Szegeden született a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, Gallowich Tibor, akinek a kezei alatt a „klasszikus” Aranycsapatból hatan mutatkoztak be a nemzeti csapatban, úgy tartják, hogy a világverő csapat alapjait ő tette le.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.