Vélemény: A nyugatiak szemétlerakó helye lettünk?

S most jönnek az osztrákok. Szinte természetesnek veszik, hogy hozzánk, a „keletiekhez” minden további nélkül lerakhatják az általuk termelt szemetet, hulladékot, lett légyen az gumiabroncs vagy mezőgazdasági hulladék. Természetesnek veszik azt is, hogy szennyezzék a határ menti vizeinket, nemzeti parkunkban főzeléknövényeket termesszenek, s ha ezt a hatóságok (késve) szóvá teszik, felháborodnak, mondván, hogy ők munkahelyteremtő gazdálkodást végeznek!

Velünk mindent meg lehet tenni?- tárja szét a karját a tévében egy felsőcsatári férfi, aki feltehetően a szántóföldje végén álló hatalmas gumiabroncs-hegy kapcsán láttán fakad ki eképpen. A Vas megyei kicsiny faluról és a körülötte lévő szőlőhegyről valószínűleg soha nem szólt volna semmilyen híradás, ha a napokban nem pakoltak volna le a határában csaknem száz használt autógumit. Méghozzá ismeretlenek, az éj leple alatt, titokban, azután ahogyan jöttek, úgy is mentek tovább. Isten hírével, szokták mondani, erre az esetre azonban ez nemigen illik. Merthogy a hulladékot bizony nem a falubeliek szállították ide, nem is a szántóföld tulajdonosa, hanem a néhány kilométerre lévő határon túli osztrák tulajdonosnak volt „terhére” a sok gumiabroncs. A szanaszét szórt tárgyakról virítanak a német nyelvű feliratok, amelyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy nem magyarországi a tulajdonosuk. Jó, jó, mondhatnánk, „megtéved” néha az ember, a schengeni határon biztosan csak véletlenül kóborolt át a sógor, egészen véletlenül ürítette ki itt a száz abronccsal megrakott járművét, s egészen véletlenül hagyta itt azokat… Ehhez azonban nagyon sok jóindulat kell, hiszen azóta már tudjuk, hogy nemcsak ebben a kis dunántúli falucskában történt ilyen véletlen, hanem szinte az egész nyugati határsáv mentén: Pinkamindszent, Kőszegszerdahely, Bozsok, Velem határában is találtak ilyen - kisebb-nagyobb mennyiségű- hulladékot! (Egyébiránt Ausztriában 10 eurót kell fizetni egy használt gumi leadásárért…) A határ magyar oldalán élők már „gumifüggönyről” beszélnek, amit az osztrákok húznak fel előttünk, utalva ezzel az évtizedekkel korábban még álló vasfüggönyre. Sokan hozzá teszik azt is, hogy az utóbbi időben nem egyszer fényes nappal láttak osztrák földművelőket megrakott szemetes kocsikkal áthajtani a határon. A kocsik tartalmát kiürítették, s azután, mint, aki jól végezte a dolgát – haza hajtottak szép, rendezett kis hazájukba. Háborítatlanul és büntetlenül. Apropó, szemét. Valószínűleg még mindannyian emlékszünk az öt évvel ezelőtt kirobbant szemét-botrányra. A lényege: 2006-ban Bajorországból és Baden-Würtenberg német tartományokból mintegy 4000 tonnányi szépen bálázott „szeretetcsomag” érkezett Magyarországra – hulladék formájában. Teljesen szabályosan, szállítólevéllel és a szükséges okmányokkal. A gond mindösszesen az volt ezzel a behozatali tevékenységgel, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóságok erről mit sem tudtak. Amikor viszont már hozzájuk is eljutott az információ (először ugyanis ide kellett volna „begyűrűznie”), addig a lelkes németországi transzportőrök és itthoni befogadóik szépen lerakták a több, mint 4 ezer tonna hulladékot! Lett is nagy botrány belőle, a bulvárújságok szenzációs címlap sztorikat készítettek a nyájas olvasónak, fűszerezve a történeteket sok-sok valótlansággal és sületlenséggel. A szemét azonban már a kis magyar haza területén volt, méghozzá gondosan terítve. Kapott belőle szépen Bács-Kiskun megye, de Békés, Csongrád, Pest és Komárom-Esztergom sem panaszkodhatott. A Szegedhez közel eső települések közül Balástya és Mindszent vált szemétlerakó hellyé, Bács-Kiskun megyében viszont a szerb határhoz közeli Kunbaja dicsekedhet szemetes szerepével. Ez utóbbiban maga a polgármester volt a közreműködő a német hulladék importjában (állítólag 80 eurót fizettek a bajorok tonnánként – ha lerakhatták nálunk a szemetüket…), kapott is érte jogerősen másfél év börtönt. A bürgermeister felesége is sárosnak bizonyult az ügyben, ő 10 hónapos börtönbüntetést kapott, két éves felfüggesztéssel. A egykori kunbajai laktanya udvarán lerakott szemétbálák sorsáról azonban azóta sem hallottunk semmit. Arról ugyan cikkezett a sajtó, hogy a két állam megegyezett: a hulladékot a németek visszaszállítják oda, ahonnan elhozták. Ez azonban „akadozott”, alig került valamennyi haza Bajorországba és Baden-Würtenbergbe. Ebben maradtunk. A külföldi szemétszállítóknak gyakorlatilag semmi bajuk sem történt, mindössze néhány tonna hulladékot kellett vissza vinniük. De, hogy ezzel a vállalkozásukkal (a magyar partnerek tevőleges részvétele mellett) mekkora környezeti kárt okoztak hazánknak, arról nem szól a fáma. Jobb helyeken ezért illik legalább bocsánatot kérni, szóvá tenni az erkölcsi károkozást, ők ezt nem tették meg. S most jönnek az osztrákok. Szinte természetesnek veszik, hogy hozzánk, a „keletiekhez” minden további nélkül lerakhatják az általuk termelt szemetet, hulladékot, lett légyen az gumiabroncs vagy mezőgazdasági hulladék. Természetesnek veszik azt is, hogy szennyezzék a határ menti vizeinket, nemzeti parkunkban főzeléknövényeket termesszenek, s ha ezt a hatóságok (késve) szóvá teszik, felháborodnak, mondván, hogy ők munkahelyteremtő gazdálkodást végeznek!..Nem felejtem el azokat a napokat, amikor mi is bekerültünk a schengeni övezetbe, nem kellett tovább megállni a határon, de az eddig elválasztott falvak utcái is megnyíltak a két ország polgárai számára. Illetve csak megnyíltak volna, mert az osztrák jó szomszédok a mi oldalunkra odabiggyesztettek egy behajtani tilos táblát! Tőlük természetesen szabad volt a kijárás… Elképesztő. Gyakran találkozunk mindennapjainkban is az osztrákok és a németek kultúrfölényével, amely megalázóan arrogáns és lenéző magatartásban nyilvánul meg. Nem tudom a fentebb említett hulladék- és szemétexport is ennek a szerves része, vagy csak mellékterméke? Minden esetre a német nyelvű sajtó még véletlenül sem foglalkozik a szégyenteljes üggyel, azzal, hogy miként rombolják egy szomszédos illetve egy baráti ország környezetét – minden józan és tárgyilagos erkölcsi mérce szerint - elítélendőnek minősülő cselekedeteikkel!