Zipzár

Volt egy dűne a gyümölcsös és a szőlő határán, ahová nyaranta, a rekkenő júliusban feküdt ki ebéd után. Megivott egy üveg kadarkát, majd hanyatt dőlt, és a repülőt várta.

Ha az égen felhők úsztak hasra feküdt és aludt. De mikor tiszta volt az égbolt, kékje világos, mint ma, csak a repülőt várta. Szinte biztosan tudta, hogy így fog meghalni. Két óra felé érkezett meg a horizontra az egyiptomi járat. Kezét felemelte, mutató és hüvelykujja közé csíptette a gépet – mintha egy permettől kába szúnyogot ragadna meg –, és követte mozgását. Az utasszállító a magasban kondenzcsíkot húzott, s ő ekkor mindig úgy érezte, hogy egy zipzárral képes kinyitni az égboltot.