Ezek szerint

Röghöz kötés, keretszám csökkentés, nadrágszíjszorulás. Meg még (majdnem) esett is. A moha déli fekvésen, a tüntetések menetrendszerű szőnyege el is érte az ország alvégét. Közel háromezer tiltakozó nőtte be a Dugonics teret – kimentem én is közösen nem akarni.

Általános majális tobzódás, volt itt minden – inkább szájnak ingere – fogytak a jelszavak, mint a cukor. Gyakorlatilag egy utcabált rittyentett maga köré a HÖK, diszkós alapzajjal kipárnázva a törvény és így a jelen valóságát. Komoly show volt, a műsorvezető ellőtte a (Hoffmann) Rózsa összes lehetséges nyelvi variánsát, nem kímélték Rózsa Sándortól, rózsák háborújától és a Guns ’n’ Rosestól sem szerencsétlen nőt. Jó, persze magának és a vezetésnek köszönheti, hogy az ő portréja van minden egyes kolesz szekrény ajtajára dekorálva, mint darts-tábla, de valahol mégis igazságtalan kizárólag őt a fertőző gonosz poszteralakjává tenni, mert hát elvégre egy kormány is áll mögötte - hangsúlyozták, hogy politikailag korrekt demonstráció akar ez lenni - de a szart mindig szimbolizálni kell, a teljes törvényalkotó gárda felsorolása pedig legjobb esetben is tovább tartott volna három-negyed óránál. Bernschütz Bálint hallgató szólalt fel elsőként. Kettős vonallal aláhúzta a hallgatói önkormányzat jogkörét leszíjazó koncepciót, valamint az országos pórázt, ami mértani pontossággal az országhatárig enged. Értem én, hogy Orbán köpéstávolban szeretné tudni az EU minden négyzetcentiméterét és a hazai gazdaságot hazai kezek kurblizzák be, ugyanakkor felmerül a kérdés, egy ilyen bulémiás államban mit tud kezdeni bármelyik csóringer, ha egyszerűen képtelen felszívni bármit, pláne munkaképes embereket. A BTK-s illúziókat eregessük el, nyilván pont az a fő célkitűzés, hogy szakmára termett, kompetens munkavállalókat képezzünk a sok tanár és könyvtáros helyett, mert szép látvány a péntek esti Tisza parton borozgatók csendélete, akik azért egyetemisták, mert az kúlabb, mint dolgozni – de ezzel a törvénnyel rossz irányba simogatják a kutyát. Először a munkaerőpiacot kéne kipányvázni. Egy ismerősöm mondta, minek a sör, ha nincs hozzá üveg. A szakok félévi költsége az egekben. Ez a finanszírozási szerződés jó ösztökének tűnik a magolásra vagy arra, hogy kiszórják a tingli-tangli kutyakozmetikusnak készülőket, azonban ez sem garancia arra, hogy a tudás nívós, a diploma pedig újfent rang legyen. A leendő állásokra meg annyira sem. Azon már fel sem akadok, hogy 2012-től a felvételit nyelvvizsgához kötik, mert az fontos, hasznos és modernséget sugall, ezt a tudást viszont jó pár évig csak a BBC hírműsorait bámulva kamatoztathatom vagy csengetem a képzési díjat. Azon se, hogy amennyiben - magyarosként mondom – a bölcsész lekvárszakokat sarokba állítják mérnökhiányra hivatkozva, akkor miért a mérnöki karokat permetezik leginkább? (’11-’14 közt 3250 hallgatót vonnak el a műszaki területekről). Arányaiban még így is ők lesznek a legtöbben, meg csak modellszámításokkal dolgoztak eddig odafönt, igaz. De ez így is necces. Orbán konzekvensnek álcázza az irányítást, hiszen látszik, hogy ebben a kontextusban az egész műsor előzenekara a népszámlálás volt. Ezek szerint nekik ez jött ki. Papír nélkül is látszik, sok a büfészak. De ez így is necces. A hallgatók szuverén beleegyezési jogát a törvény tigrisbukfenccel át és ütés mélyre. Nem ártott volna kigombolt mandzsettával csuklóra spriccelni és ellenőrizni a hőfokot, mielőtt ezzel etetjük meg a jó népet. Nem az egyetemeknek kéne toleránsnak lenniük. Meskó Eszter ráirányította az ekkorra már Löwenbarukkal síkosított figyelmet, hogy a zárórendelkezések értelmében még 26 kormányrendelettel nyugodtan megpakolhatják a helyzetet. 26 zsákbamacska. Jó, ha minden ötödik nyer. Török Márk szegedi EHÖK elnök kijátszotta az adu ászt. Matuska Szilveszterhez hasonlítani Hoffmann Rózsát – demagógia. A tömeg persze még ekkor is felettébb örült magának - hozzátenném már azért is ment az ováció, hogy holnap süssön ki a nap – de Töröknél már lankadt az éberség, felfedeztem egy párt, akik parasztjoystickozni kezdtek szavaira, nem kevesen diszkréten meg-megmosolyogták, körülöttem legalábbis. Akik lekésték a banzájt és pont belém futottak, ahogy ott korzózom, azok sem voltak túl nagy lelkesedéssel EHÖK elnökünk iránt. Viszont abban igaza van, hogy a városnak sem tenne jót az annyi egyetemistával hígabb panoráma, amennyit kidobott a számológép. Meg a kormány.