Vélemény: Szomorú évforduló

A tragédiát hatalmas megdöbbenés követte, majd a segítségnyújtás, a támogató cselekvés napjai következtek. Hála Istennek, a magyar társadalom ebben az esetben is bebizonyította, hogy amikor ilyen katasztrófa éri az országot - akar és tud is segíteni.

Nem egészen egy évvel ezelőtt, 2010. október 4-én, eddig nem jegyzett környezeti katasztrófa érte Magyarországot. Átszakadt az ajkai vörösiszap tározó 300x500 méter alapterületű gátja és mintegy 700 ezer köbméternyi iszap öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket. Az erősen lúgos, maró hatású folyadék 40 négyzetkilométeren terült szét és az említett falvakban okozott felbecsülhetetlen kárt - emberéletben, valamint gazdasági és ökológiai vonatkozásban is. Tíz ember vesztette életét a zagytározó meghibásodásában, továbbá 120-an kerültek kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel, közöttük sokan egy életen át viselik magukon azokat a sebeket, amelyeket az iszap okozott, méghozzá testi és lelki értelemben egyaránt. A három településen szinte az összes épület lakhatatlanná vált, a családi házak és a közintézmények legtöbbjét le kellett bontani és újat építeni a helyükre. A környékre ömlő vörösiszap elárasztotta a Torna patakot is, ezen keresztül a szenny károsította a Marcal, a Rába és a Duna folyók vízrendszerét is. A tragédiát hatalmas megdöbbenés követte, majd a segítségnyújtás, a támogató cselekvés napjai következtek. Hála Istennek, a magyar társadalom ebben az esetben is bebizonyította, hogy amikor ilyen katasztrófa éri az országot - akar és tud is segíteni. Megható jeleneteknek egész sorát jegyezhettük fel azokban a napokban, amikor az emberek önzetlenül siettek a bajbajutottak segítségére, a hajlékukat elvesztő szerencsétlen kolontári, devecseri és somlóvásárhelyi lakosok befogadására, gyermekek, idősek ellátására. De eleddig nem tapasztalt hatékonysággal léptek fel a hatóságok is, igyekeztek olyan körülményeket teremteni, hogy a szerencsétlenül járt emberek ne maradjanak fedél nélkül a közelgő hideg évszakok beköszöntével, majd pedig a hozzáláttak a települések jövőjének tervezéséhez is. Így épültek fel mára azok az új otthonok, amelyekbe tulajdonosaik idén nyáron már be is költözhettek. A szörnyű esemény után felmerült az emberekben, hogy miként következhetett be az emberéleteket is követelő tragédia? Volt, aki a tíz évvel korábbi tiszai cián-szennyezéshez hasonlította vörösiszap-kitörést, volt, aki annál még súlyosabbnak tartotta a következményeket. Abban azonban a szakértők megegyeztek, hogy a tározóban a megengedettnél több iszapot tartottak, s évek óta hiányos volt a létesítmény műszaki karbantartása is. Későbbi vizsgálódások azt is bizonyították, hogy ha tavaly ilyenkor már állt volna az a védőgát, amelyet a katasztrófa után az év végére építettek fel, akkor nem lett volna ennyi halálos áldozat, de kisebb mértékű gazdasági és ökológiai kár is keletkezett volna. Természetesen ez a „ha” már szinte felesleges, hiszen a tragédia bekövetkezett, emberéletet is követelt, s roppant súlyos anyagi kárt és természetrombolást okozott. Mindezt a Mal Zrt. , a tározó tulajdonosa, kétségbe vonta, mi több arra hivatkozott, hogy az időjárási körülmények okozták a gátszakadást, s annak a hivatalok jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amilyet valójában kellene. (A tíz ember életének elvesztése, a felbecsülhetetlen anyagi veszteség és a természeti környezetben bekövetkezett rombolás „mértéke” tehát szerintük nem is oly' jelentős!) A katasztrófa okainak kivizsgálása azonnal megkezdődött, természetszerűen több szinten is. Az Országgyűlés és a kormány létrehozta azokat a bizottságokat, amelyek a szakmai okok és a felelősség kiderítését voltak hivatottak kideríteni és megtenni azokat a lépéseket, amelyek ilyenkor szükségesek. Rengeteg új információ jutott e vizsgálódások során a napvilágra, s ezek egyértelműen tanúsították, hogy bizony gondok voltak korábban is a Mal Zrt. által működtetett létesítményben és ha nagyobb felelősséggel viszonyulnak a biztonsági feltételek megteremtéséhez, akkor nem következik be ez a tragédia. A rendőrségi nyomozás is megindult, mégpedig a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt, s eddig 736 tanút hallgattak ki, köztük a Mal Zrt. vezetőit, ott dolgozó szakembereket, környezetvédelmi és laborfelelősöket, munkásokat, diszpécsereket, külső szakértőket is. A nyomozást a katasztrófa egyéves évfordulójáig, tehát október 4-éig meghosszabbították, csak utána tudjuk majd meg, hogy mekkora lesz a gyanúsítottak köre és kit helyeznek vád alá. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség viszont már hulladékgazdálkodási bírságot rótt ki a cégre, mégpedig igen magas- 135 milliárd - forint összegben. Ekkora büntetést soha nem szabtak ki nálunk ilyen címen, de az indoklás szerint ilyen mértékű környezetkárosítás sem történt még Magyarországon. A felügyelőség megokolása szerint az ilyen súlyos vétséget egy másfélszeres szorzóval kell büntetni, ezért szabták meg a fenti összeget. A határozatban kimondják, hogy 15 napon be kell fizetni a büntetést, illetve fellebbezni lehet a döntés ellen. Nos, a jelek szerint ez utóbbi történik majd, vagy már meg is történt csak nincs még hír róla. Van ennek a döntésnek egy pikantériája, amelyet sehogyan sem tud hova tenni az ember. Jelesül, hogy miből fizeti ki a vétkes cég a büntetést?Merthogy a Mal Zrt. két évvel ezelőtti nettó árbevétele alig érte el a 30 milliárd forintot... Így azután hosszú időbe telne mire a kétségkívül elmarasztalást érdemlő cég „leperkálná” az összeget. Mindenesetre egy biztos: itt nem ért véget a vörösiszap-katasztrófa története. Pedig jó lenne ha egyszer pontot tennének az ügy végére, annál is inkább, mert a felelőtlenül dolgozó cég megfelelő elmarasztalásával talán elérnénk azt is, hogy ilyen szörnyű katasztrófára máskor ne kerüljön sor e kis hazában. Legalábbis véleményem szerint…