Vélemény

Vélemény: A szegények adójáról

Vélemény: A szegények adójáról

2011. szeptember 28., szerda
Vélemény: A szegények adójáról

Az áfa versus infláció vitában némiképp eligazít minket Gyurcsány Ferenc, aki 2005-ben, még a választások és ’őszöd előtt, azt találta mondani, hogy a forgalmi adó a szegények adója: „az mindenkit, a munkanélkülit, a nyugdíjast, a gyed-en és gyes-en lévőt is sújtja"

A megszorítások politikáját elvi alapon elvető Orbán-kormány képviseletében

Szijjártó Péter

, a miniszterelnök szóvivője elméleti és terminológiai vitába keveredett

Kálmán Olgával

, az ATV műsorvezetőjével. Kálmán azzal állt elő egy nem régen sugárzott stúdióbeszélgetésben, hogy az áfa 25-ről 27%-ra emelése a „szegények adója”, és hogy ellenzékben a Fidesz kemény támadta a szocialistákat, amikor azok áfát emeltek. Szijjártó azzal hárította el Kálmán támadását, hogy a kormány el fog gondolkodni egy kedvezményes áfa-körről (eddig még nem tették?), és hogy a „szegények adója” nem az áfa (és az áfa emelése), hanem az infláció. Abban, hogy végülis, valójában és tulajdonképpen meg igazából a „szegények adója” az áfa-e vagy az infláció-e, a két fél nem tudott megállapodni. Nyilván azért, mert a kormánynak nem mindegy, hogy intézkedését szegényellenesnek lehet-e minősíteni, és az ellenzéki újságírónak sem mindegy, hogy a kormány intézkedését szegényellenesnek minősítheti-e vagy sem. Ebben a vitában némiképp Szijjártónak látszik igazsága, amennyiben abból indulunk ki, hogy a közgazdászok általában az inflációt tekintik a szegények adójának. Csakhogy azok, akiknek egy áfa-emelés komoly anyagi megterheléssel jár, az áfa-emelést a közgazdászok dogmájától függetlenül a szegények adójának tartják. Az áfa versus infláció vitában némiképp eligazít minket Gyurcsány Ferenc, aki 2005-ben, még a választások és ’őszöd előtt, azt találta mondani, hogy a forgalmi adó a szegények adója: „az mindenkit, a munkanélkülit, a nyugdíjast, a gyed-en és gyes-en lévőt is sújtja". 2009 januárjában, miután a Gyurcsány-kormány a 13. havi bér és nyugdíj megszüntetése után felemelte az áfát,

Navracsics Tibor

azt is fejére olvasta Gyurcsánynak, hogy Útközben című művében az olvasható, hogy "mivel a legalacsonyabb jövedelműek teljes jövedelmüket fogyasztásra költik, ezért a fogyasztási adók rájuk róják a legmagasabb relatív terheket”. „Indokolt és igazságos tehát az adócsökkentés programját az általános forgalmi adóval kezdeni, amit bátor szociáldemokrata lépésnek tekinthetünk". Februárban a Fidesz és a KDNP azzal rontott Gyurcsányra, hogy a kormány 5 százalékra csökkentse az alapvető élelmiszerek áfáját.

Semjén Zsolt

még azt is elvárta a szocialistáktól, hogy nevükhöz híven álljanak a szegények és nehéz helyzetben lévők mellé. Azt állította még, hogy a KDNP a keresztényszociális gondolat alapján küldetésének tekinti, hogy az elesettek és rászorulók érdekeit képviselve elérje az áfa mérséklését. Tegyük hozzá: a válság kellős közepén. Semjén érvelése szerint a magyar az áfa szintje a második legmagasabb egész Európában, az áfa emelése meg tovább drágítja az alapvető élelmiszerek árát, ami drámai hatással lesz a megélhetési válsággal küszködő társadalomra, és legsúlyosabban azt a hárommillió embert érinti majd, akik a szociológusok szerint már most is szegénységben vagy a szegénység határán élnek, és hogy amikor ilyen fokú a szociális elnyomorodás, akkor szóba sem jöhet az áfa emelése, épp ellenkezőleg, az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni kell. A KDNP vezérét azért idéztem hosszasan, mert végül az ultima ratio az volt nála, ami most eldönteni látszik a Szijjártó és Kálmán közti akadémikus vitát: „Bár, amikor a miniszterelnök ezt mondta

, akkor éppen áfacsökkentést ígért, amiből akkor is áfaemelés lett, de attól maga az állítás még igaz”. Az tehát, hogy az áfa a szegények adója lenne, Semjén szerint igaz, és ha Semjénnek igazat adunk, akkor Kálmán Olgának igaza van. A szegényadó dialektikája azonban bonyolultabb összefüggést takar, ami elorozza Kálmántól a végső igazságot, miszerint az Orbán-kormány mostani áfa-emelése a szegényeket sújtja, ha Lendvai Ildikónak is igaza volt 2009-ben. Lendvai Ildikó ugyanis azzal védte meg az áfa-emelést, hogy nem ért egyet azzal, hogy megszorítások jönnek, a költségvetésnek ugyanis nincs pluszbevétele az intézkedésekkel, és a 3 százalékos áfa-emelés egy adott családnak maximum 5 ezer forint pluszterhet jelent. Olvasóink ízlés, pártszimpátia és -antipátia, és persze érdekérintettség alapján eldönthetik, hogy az áfa Orbán-kormány általi emelése szegényeket sújtó szegényadó-e (a lá Gyurcsány 2005 und Fidesz-KDNP 2009), s mint ilyen gazemberség, avagy csak néminemű kiadáska (a lá MSZP 2009), ami a közjót és - most Matolcsy György szerint - az ország védelmét szolgálja. Az, hogy az MSZP és a Fidesz-KDNP szerint volt-e, van-e s lesz-e megszorítás, és hogy egyáltalán, végülis, valójában és tulajdonképpen meg igazából mi a „megszorítás”, külön értekezést igényel.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.