Már most borítékolható, hogy a Nagy-Britanniát megrázó sajtó és rendőrségi botrány főkolomposai, ügyészségi vizsgálat ide vagy oda, büntetés nélkül megússzák ezt a páratlan és szégyenteljes (bűn)cselekményt.
A szó valódi értelmében is egyre véresebbé válik az angliai telefonlehallgatási és korrupciós ügy: holtan találták Sean Hoare-t, a múlt héten megszűnt News of the World bulvárlap egykori újságíróját. A szűkszavú sajtóközlemény bizony a hír műfajának alapkövetelményeit sem elégíti ki, hiszen a „holtan találták” tényén kívül sem a hely, sem az idő, sem halálának okára utaló megjegyzés nem hangzott el. Mindösszesen az, hogy Sean Hoare a News of the World, majd később a „hétközi” testvér, a The Sun munkatársa volt és ő mondta el először a New York Timesnek, majd a BBC-nek hogy a napi bulvárújság főszerkesztője, Andy Coulson, tudott a lap által alkalmazott mobiltelefon-feltörésekről és - lehallgatásokról. Akkor a főszerkesztőnek távoznia kellett a lap éléről, igaz, nem lefelé, hanem felfelé bukott, s David Cameron jelenlegi brit miniszterelnök sajtószóvivője lett. Sean Hoare-t viszont holtan találták. Ő (volt) az egyik kulcsfigura a Rupert Murdoch sajtómágnás által birtokolt bulvárlapok piszkos ügyeinek kiteregetésében, s valószínűleg ő lett volna a továbbiakban is, hiszen, mint a szerkesztőség(ek) belső munkatársa, valószínűleg olyan adatok birtokában volt, amelyek a botrány későbbi tisztázását is megkönnyítették volna. Volna. Éppen ezért érdekes, hogy a csaknem 24 órája napvilágot látott hír még mindig az eredeti formájában található az angol nyelvű hírportálokon, de a magyarokon is. Nyilván a Scotland Yard, amely szintén sáros a lehallgatási ügyben, most „mindenre kiterjedő nyomozást indított a haláleset körülményeinek tisztázása érdekében, s a vizsgálat fontosságára való tekintettel egyelőre nem ad bővebb tájékoztatást a sajtó számára.” Így szokták a nehezebb ügyeket a nyilvánosság elől elzárni. Furcsa, a News of the World és a The Sun korábban éppen az ilyen esetekben volt mindenkinél gyorsabb, tökéletesen és megbízhatóan jól értesült, igaz, a gyanútlan olvasó nem is gondolta/gondolhatta, hogy ezek az információk esetleg bűncselekmények elkövetése (illetéktelen és törvénytelen telefonlehallgatások) révén jutottak a lap birtokába! Már most borítékolható, hogy a Nagy-Britanniát megrázó sajtó és rendőrségi botrány főkolomposai, ügyészségi vizsgálat ide vagy oda, büntetés nélkül megússzák ezt a páratlan és szégyenteljes (bűn)cselekményt. A Murdoch-birodalom feje, a szinte aggastyán korban lévő Rupert Murdoch, ma is joviálisan mosolyog a kamerákba és a fotósok lencséibe, ő már tisztában van mindezzel. Rebekah Brooks, aki 2000 és 2003 között volt a News of the World főszerkesztője, letartóztatása után alig egy napot töltött a rácsok mögött, óvadék (sehol nem olvashatjuk, hogy mekkora összeg) ellenében szabadon engedték - októberig. Jelek szerint akkor kezdődik majd a tárgyalás. De abban is biztosak lehetünk, hogy addig a nyomozás kideríti majd: nem az egykori főszerkesztő a ludas a tisztességtelen információszerzés megszervezésében, hanem valaki más…S az is érdekelne, meg nyilván a közvéleményt is, hogy ki adott kenőpénzt a „jelentősebb bűncselekmények ügyében nyomozó rendőrtiszteknek a bizalmas információkért”? Nyilván nem a sajtóház portása! De nem csak a bűnügyi rovat „felturbózása” volt a megszűnt bulvárlap egyik alapvető célkitűzése, hanem az ismert emberek, színészek, sportolók, politikusok telefonjainak a lehallgatása is. A Beatles Együttes egyik frontembere, Paul McCartney, David Beckham labdarúgó, Jude Law színész, de az angol királyi család szinte egyik tagja sem kerülhette el a szennylap csalárdságát! Most, hogy a botrány kirobbant, Murdoch-ék megpróbálják játszani az ártatlan bárány szerepét: az apa és fia, James, bocsánatot kért az olvasóktól a mobiltelefon-lehallgatási ügyért! Igaz, ennek eddig nem sok eredménye volt, a rendőrség tovább nyomoz, de maga a kormányfő, David Cameron (akinek a sáros Andy Coulson volt a sajtósa…) is határozott lépéseket követelt az ügy tisztázása érdekében. Rupert Murdoch-ot és fiát, James Murdoch-ot meghallgatta a brit illetékes parlamenti bizottság is. Ez az inkább színjátéknak, mintsem komoly parlamenti eseménynek számító kétórás meghallgatás nem okozott csalódás azoknak, akik már hallottak ilyet (például nálunk). A két Murdoch először is sajnálta az ügyet, merthogy egy úriember ezzel szokta kezdeni a fellépését, másodszor pedig kifejtette, hogy nincs igazán rálátásuk a dolgokra, mert „annyira elfoglaltak” voltak, harmadszor pedig: szívesen(!) eljönnek máskor is egy meghallgatásra, miután „alaposan kivizsgálják” cégeik ügyét. Az agg médiaguru (aki időnként el-elbóbiskolt a fontos összejövetelen) nyilatkozatot kívánt felolvasni, amit azonban a bizottság elnöke nem engedélyezett, azután kifejtette, hogy igenis szükség van az oknyomozó újságírásra, de az etikai kódex szigorúbb szabályozására is, bár, ezt a hozzá tartozó lapok munkatársai tanulják! Mindeközben az utcán nagyobb csoport tüntetett a cégcsoportban feltárt bűnügyek ellen (kiváltképpen a meggyilkolt kiskorú lány mobiljának feltörése kapcsán), követelte a médiavezetők távozását, de itt-ott láthattuk az aktuális kormányfő, David Cameron, távozására utaló transzparenseket is. A parlamenti teremben egy középkorú férfi tálcára készített borotvahabbal próbálta az idősb Murdoch-ot „betakarni”…Egyszóval zajlott az élet a sajtóbotrány kapcsán. Kinn is, benn is. Hol a felső határ? Meddig lehet elmenni egy magát demokratikusnak vélt és tartott társadalomban a média-elsőség megnyerése, s ezzel egyidejűleg és párhuzamosan a profitszerzés fokozása érdekében? Barátom, aki nem a média világában dolgozik, de az átlagnál jóval tájékozottabb a mindennapi kül- és belpolitikai, kiváltképpen pedig a sporteseményeket illetően, nemes egyszerűséggel azt válaszolja a címben is elhangzó kérdésre: Olyan nincs! Egyszóval nem létezik felső határ, amit a mai társadalomban - a tiszta erkölcs és a tisztességes gazdálkodás ismérveinek tiszteletben tartásával - meg lehet határozni. Az egykori etikai kódexnek nevezett szabály- és viselkedés-gyűjteményt a legtöbb helyen már vagy a fiókok mélyén tárolják vagy kidobták. A társadalom erkölcsi normái - s itt nemcsak az angolra gondolunk, hanem bennünket is ide sorolva, tehát a magukat felvilágosult társadalmaknak nevező közösségekre- olyannyira fellazultak, hogy igazán nem is érezzük hol a határ, maximum annyit: ha pénzt lehet csinálni valamiből, akkor az erkölcsös! Kíváncsi vagyok, hogy a fenti szégyenteljes esetnek, a brit parlament Cameron által összehívott rendkívüli ülése után, lesz-e valamilyen következménye a Murdoch cégbirodalom további „viselkedési kódexére”? S arra is, hogy a bennünket bíráló és gátlástalanul szapuló EU-parlamenti képviselők, élükön a szánalmasan és nevetségesen handabandázó Daniel-Cohn Bendit-tel, vajon felszólalnak-e a magas grémium ülésén és kérik-e a brit sajtótörvény esetleges felülvizsgálatát és módosítását? Őszinte legyek? Egyikben sem hiszek…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.