Vélemény: A forrás én vagyok!

Időközben Orbán Viktor is hazaérkezett horvátországi nyaralásából, láttuk a meccsen aggódni a hazai csapatért, és Tusnádfürdőn, ahol elmondta, miképp látja Magyarország és a magyarság helyzetét. Most már csak arra lennénk kíváncsiak, miként látja tarthatónak Balázs József kijelentését és képviselőségét a Fidesz színeiben.

A Fidesz elvesztette Gyöngyöspatát! E kijelentéssel nem Juhász Oszkár, jobbikos polgármester (az időközi választáson elért) győzelmére gondolok, hiszen formálisan, vele szemben semelyik parlamenti párt nem állított ellenjelöltet. Ennek ellenére (vagy ennek hiányában), az ottani választópolgárok döntő többsége a Jobbikra adta voksát. Hogy a kormánypártra (illetve annak jelöltjére) hány százaléknyian szavaztak volna, hányasra értékelik a gyöngyöspataiak Pintér Sándor és az oda vezényelt rendőri erők tevékenységét, már nem fog kiderülni a történteket követően. Mert az, hogy az etnikai problémával halmozottan terhelt településnek milyen színű polgármestere van, egy dolog, de – a kilábalás, a fejlődés lehetőségei szempontjából – az sem mindegy, milyen országgyűlési képviselője van! Nos, úgy tűnik, a fideszes Balázs József nem az ő emberük, mert ha az volna, nem fenyegetné a „pataiakat” (dolgosakat és henyéket, tehetőseket, munkát teremteni tudókat, és szegényeket) azzal, hogy ő bizony sorsára hagyja a talapülést, elzárja a fejlődés útját, a pénzcsapokat: elvonja a forrásokat! Merthogy ezt merészelte mondani az ottaniak polgármesterének az ottaniak parlamenti képviselője, mert emez mondott róla ezt-azt: „Figyelj, te ezzel az írással, ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat elzártad magad elől, ezt vedd tudomásul!” Csakhogy, Balázs Józsefnek tudnia kellene, hogy amennyiben (nevelő célzattal?) „büntiben” kívánja tartani politikai ellenlábasát, azzal egy egész települést helyez vesztegzár alá. Meg azt is illett volna tudnia, hogy amennyiben komolyan gondolta kijelentését, azt nem így direktbe, telefonba, mikrofonba kellene mondania… Azt is tudhatta volna, hogy bárminek is hiszi magát, azért még nem ő az Atyaúristen, a kiskirályok ideje anno Csák Mátéval lejárt! Más a helyi politika (melynek ugyan lehet formálója), és más az országos, úgymond nagypolitika, ahol mégis csak frakcióvezetők és pártelnökök tárgyalnak egymással nyíltan, vagy közvetítőik útján, és Gyöngyöspata ügye ugye már nem lokális kérdés csupán, különösen a rendelkezésre álló közpénz elosztása és felhasználása kapcsán. „Forrás oda megy ebben a térségben, amit én jóváhagyok. Amit én nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás.” Ilyen szavakat az ellenzéki sajtó szokott a mindenkori miniszterelnökök, vagy annak miniszterei szájába adni, a hatalmaskodást bizonyítandó. Bármit higgyen is Balázs József, nem ő biztosítja forrásokat! „Egyet senki sem engedhet meg magának, ha együtt akar velem működni, hogy mondjuk leírt anyagban, gyakorlatilag az embernek a személyét, vagy munkáját kritizálja!” Persze, hogy fáj az embernek, mikor bántják az önérzetét, különösen, ha köztiszteletben állónak érzi magát. Mégis, mint közszereplőnek, állnia kell e csapásokat, ha meg nem megy, vissza lehet vonulni, vagy be lehet iratkozni egy ilyen készségeket oktató gyorstalpalóra. Ki látott már olyat, hogy egy Balázs Józsefet kritikával illessen bárki is? Mondjuk a Fidesz elnöke? Vagy, ha Orbán Viktor a szőnyeg szélére állítja, akkor nem lesz együttműködés? Netán lemond a képviselő úr? Mert volna miért! Arrogáns kivagyisága bizony a Fideszre vetül. Más kérdés, hogy a kánikula hevében ez az egész nem kapott akkora publicitást, hogy országos üggyé váljon. De helyben, a kormánypárt – időközi választások ide vagy oda – ezzel egy gyöngyöspatányi embert vesztett el egyelőre. Persze sejthetjük, hogy ettől függetlenül a dolgok így mennek (úgy mennek, ahogy eddig). De jobban érezném magam, ha nem kellene összekacsintanom senkivel, hogy tudjátok, tudjuk. Mert nem kellene így mennie! Azért mert az előző kormányok is így csinálták? Hát meg is lett az eredménye! Minden magát szentnek hívő pénzosztó képviselőnek bizony maga felé hajlott a keze. A pénz pedig ilyen formán még véletlenül sem oda jutott… Na jó, oda is került némi, hogy legyen mit az ablakba tenni! Most meg úgy egyszerűsítik a pályáztatást rendszerét, hogy a Jóska majd megmondja, kinek jusson és kinek nem? Mert a fenti képlet szerint ez a helyzet. És a kínos témát kerülendő, kormányoldalról senki nem cáfolta, hogy ez lenne a gyakorlat. Nem beszélni róla annyi, mint elismerni. A kormányoldalról egyedül Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettesi minőségében próbálta elkenni a témát imigyen: „A Fidesznél azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek. A jövőben Juhász Oszkár is bizonyíthat.” Ezek ám a szavak! Ez ám a tett! Időközben Orbán Viktor is hazaérkezett horvátországi nyaralásából, láttuk a meccsen aggódni a hazai csapatért, és Tusnádfürdőn, ahol elmondta, miképp látja Magyarország és a magyarság helyzetét. Most már csak arra lennénk kíváncsiak, miként látja tarthatónak Balázs József kijelentését és képviselőségét a Fidesz színeiben. Vagy fektessük a témát? Beszéljünk fontosabb, aktuálisabb dolgokról? Pedig amíg valaki ki nem mondja, hogy a források leosztása nem úgy működik a Fidesznél és a kormányban, ahogy azt Balázs József állíja, addig Balázs Józseffel azt gondolhatunk, amit csak akarunk! Mondja már ki végre valaki, hogy a „forrásosztó képviselők” és Balázs József ideje lejárt!