A Szeged 2011 születésének fájdalmai

A fogantatás csupa kéj, a várandóság periódusában pedig, ahogy az idő múlik, az öröm mellé egyre több nehézség párosul. És a szülés a leírhatatlan fájdalmával egy olyan szenvedés, ami magban hordozza az újjászületést.

Ez jutott eszembe most, ahogy az új szegedi NB II-es csapat történetét veszem sorra. Azt nem tudom, hogy a fogantatás hogyan zajlott, de el tudom képzelni, mit éreztek azok, akik részesei voltak az ötletnek, megteremtve egy ideát, ami a megvalósulás méhébe csöppent. Aztán ahogy hízott a has, úgy jöttek egyre gyakrabban a kellemetlen „mellékhatások”. Most a szülés fájdalmait éljük. Ez az az időszak, mikor minden fáj. Lefordítva ezt szegediesre: mindenki fúr mindenkit. A terhesség időszakában, míg a keresztszülők személye bizonytalan volt, nem pörögtek úgy a Bleck & Deckerek és a Hiltik. Na de most! Hú, megy ám az adok-kapok, ahogy a különböző híradások alatti kommentárokban is. Hétfőn

a szakmai stábot is megnevezte

Bozóky Imre, a csapat vezetője, bővítve ezzel a fúrásra jelentkező szakmunkások körét. De mi lesz jövő héten, mikor a csapat kerete is formát kap majd?! Nekem erről a Szegeden már megszokott jelenségről – furás, faragás, széthúzás, ármány stb. –, illetve ennek a gyökeréről a Besenyő család öregjének, a nagypapának, alias Parittya Setét Antalnak örökbecsű mondása jut eszembe: „minden ember én akarok lenni!” Valami hasonló motiváció állhat a fúrógépek mögött: ott, benne, körülötte akarnak lenni, a helyi foci feltámadásában részt venni, de legalább is az ő gondolataik, elképzeléseik szerint alakuljon minden. Ez a Szeged 2011 nevű futballcsapat születésének fájdalma. Viszont ha egészséges lesz a csecsemő, azaz egy rendezett, szerethető, szegedi kötődésű játékosokkal teli, jó eredményeket produkáló csapat születik, akkor nagyon hamar gyógyulnak majd a szülés okozta sebek.