Vélemény: Jan Slota „nemzeti” aggodalmai

A Ján Slota névre hallgató, megnyilvánulásai alapján úriembernek egyáltalán nem nevezhető pártelnök, meggyőződése, hogy „Magyarország látens veszélyt jelent Szlovákiára, miután Trianon felülvizsgálatára törekszik!”

Nem irigylem a Szlovák Nemzeti Párt sajtófigyelőit. Főnökeik alaposan megsokszorozták mindennapi feladataikat: jövőben árgus szemekkel kell figyelniük a magyar médiát! Naponta nyálazzák majd a magyarországi sajtótermékeket, fülüket a rádióra tapasztják, mint egykoron a térség országainak lakosai a Szabad Európa adóra, kigúvadt szemekkel merednek a közszolgálati televíziók hírműsoraira, ideges, rángatózó mozdulatokkal szörfölnek az interneten, de felszedik az utcán a földről a szórólapokat is, ha azokon piros, fehér és zöld színeket fedeznek fel, netán egy-két magyar szót is látnak rajtuk. Hogy miért ez a nagy ügybuzgalom? Mindösszesen azért, mert bölcs vezérük, a Ján Slota névre hallgató, megnyilvánulásai alapján úriembernek egyáltalán nem nevezhető pártelnök, meggyőződése, hogy „Magyarország látens veszélyt jelent Szlovákiára, miután Trianon felülvizsgálatára törekszik!” Hát, itt van a kutya elásva. A derék pártvezér immáron nemcsak gyalázza a magyarokat, hanem retteg tőlük, skizofrén ötleteit a gyakorlatban is alkalmazni akarja: lássák, érezzék, tapasztalják meg a honfitársai és az ottani (másodrangú, lenézett, kiutált) kisebbségben élő fél milliónyi magyar, hogy a déli szomszédok igenis igényt tartanak a szlovák földre. Megdöbbentő. Régóta figyelem ennek az 58 éves szlovák bányamérnöknek a vergődését, azt az eszelős gyűlöletet, amelyet nyilatkozataiban kifejezésre juttat a magyarok irányában. Ezekben a vulgarizmus, a történelem elferdítése, az aktuálpolitikai tények megmásításának furcsa elegye fedezhető fel. Egyben közösek: átizzik rajtuk a mély magyargyűlölet, az a fóbia, melynek hatására az ember elveszíti józan ítélőképességét és hiteltelenné teszi magát, meg a köré tartozó elvbarátait (szándékosan nem írtam elvtársait) is. Hogy lehet ugyanis magyarázni az alábbi megnyilvánulásokat? „A mai magyar nemzet genetikailag nagyon messze esik azoktól a mongoloktól, akik ezer évvel ezelőtt undorító lovaikon Közép-Európába érkeztek” – nyilatkozta az év elején egyik szlovák napilapnak. De azt is megmagyarázta, hogy miért vagyunk mi oly’ veszélyesek Szlovákiára illetve a nemzetére: ”A magyarok át akarják metszeni a torkunkat.” S hogy ennek legyen ésszerű következmény is az európai porondon, felhívja az EU felelős vezetőinek figyelmét a veszélyre továbbá javasolja: ”Magyarország ne lehessen az Európai Unió elnöke.” Mert nem érdemli meg. Annál inkább az ő környezete, amely szerinte jóval többet letett az asztalra az öreg kontinensen, mint az undorító lovaikon száguldozó mongolok… Slota szerint ugyanis a „szlovák nemzet már 1500 éve őshonos ezen a területen.” Nem állítom, hogy másutt nem voltak és nem teremnek ma is hasonlóan bicskanyitogató nacionalista túlzások. Csaknem két évtizeddel ezelőtt például egy Milan Paroski nevű délvidéki szerb „történész” azzal riogatta a Vajdaságban élő szerbeket, hogy joggal kell tartani az ott élő magyaroktól, hiszen azok elődei sok gyalázatot követtek el a szerbek ellen. Így például Rákóczi Ferenc csaknem 100 ezer bátor szerb harcost öletett a Balatonba! Vagy a még napjainkban is Hága vendégszeretetét élvező Vojislav Seselj azzal próbálta indokolni a délvidéki magyarok elleni atrocitásokat, mert azok „1956 után települtek be a Vajdaságba!” Ezért aztán egy-egy szendvicset kell a kezükbe nyomni és elindítani őket észak felé – mondotta egyik szerémségi nagygyűlésén. Hála Istennek mindez nem következett be, a szabadcsapatainak féktelen öldökléseiről, fosztogatásairól és erőszakoskodásairól híres nacionalista pártvezér viszont remélhetőleg elnyeri méltó büntetését. (A legnagyobb kérdés viszont ma is, hogy mikor?) Még véletlenül sem kívánom összehasonlítani a „békés” szlovák nacionalista politikust a háborús bűnösökkel, azt azonban megkockáztatom: nemzeti elvakultságuk egy tőről fakad – mások gyűlöletéből. S ez csöppet sem veszélytelen. Merthogy az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) súlya ma ugyan nem igazán jelentős a szlovák politikai életben, mint amikor Robert Fico miniszterelnök szociáldemokratáival koalíciót alkotva kormányzott, ennek ellenére most sem szabad lebecsülni őt. Egykori koalíciós társával ugyanis az elmúlt időszakban komoly kampányt folytatott annak érdekében, hogy országának parlamentje ne fogadja el a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását. Ennek lényege, hogy a kisebbségi nyelveket azon a településeken is használhatnák, ahol a kisebbség aránya 15 százalék, ellentétben a jelenleg érvényes 20 százalékkal. A parlament elfogadta a módosítást, az ellenzék – Slota és Fico – kardoskodása az 1999. évi jogszabály mellett eredményes volt: Ivan Gasparovic köztársasági elnök megvétózta a nyelvhasználati törvény módosítását, s azzal a javaslattal küldte vissza e fontos dokumentumot, hogy „az újratárgyalást követően az egész jogszabályt vesse el a törvényhozó grémium.” A köztársasági elnök tehát egyértelműen az ellenzék mellé állt és támogatja a nacionalista Ján Slota és az alig mérsékeltebb Robert Fico álláspontját a nyelvhasználati törvényt illetően. Ezt követően Slotáék nyilván pezsgőt bontottak, ünnepeltek és megerősítették, hogy igenis szükség van a magyar médiavilág alapos figyelemmel tartására. Merthogy abban – talán a sorok között is – ott lapul a magyarok Trianon felülvizsgálatára irányuló törekvése. Bizony, „a nemzetközi helyzet fokozódik, Pelikán elvtárs”, mondotta Virág elvtárs Pelikán József gátőrnek Bacsó Péter Tanú című örök érvényű, csodálatos filmjében. Hát így vagyunk ezzel a Slota-féle megfigyeléssel is. Vagy pontosabban így leszünk majd, amikor a közép-európai régióban is megvalósul a civilizációnak az az emelkedettebb szintje, amely kizárja az ilyen és ehhez hasonló értelmetlen megnyilvánulásokat. Legalábbis, véleményem szerint…