Vélemény: Hagyd Hagyót, hadd nyaraljon!

A volt budapesti „nokiás dobozos” főpolgármesternek feloldották az otthonelhagyási tilalmát, mert már nem kell szökésétől tartani! Ugyan hová szökne? Ilyen ország nincs még egy Európában.

Statisztikákat, éves beszámolókat böngészve merült fel bennem a kérdés: vajon hány vasesztergályos olvas publicisztikát? Mielőtt rávághatnánk, hogy elenyésző százaléknyi az e munkakörben tevékenykedő olvasóim száma, ne feledjük felidézni, hogy voltak idők, mikor volt értelmiségiek gyalulták – jobb híján – a kapitalizmust a munka frontján. Akkoriban több volt a vasesztergályos is, meg a vállalati, szakszervezeti üdülő is a Balaton partján vagy a hegyek erdeinek hűvösében. Hiába, az idő tájt még a dolgozó népnek épült, szépült az ország! Ugyan nem ismerek az említett időből való felméréseket, de tapasztalható volt, akinek munka adatott – márpedig a munkakarülést keményen büntették –, mehetett üdülni beutalóval, szinte ingyen. Ez a hitelekből fenntartott, külső és belső államadósságban úszó illúzió, amit előbb kommunizmusnak, majd szocializmusnak hívtak, az ismert okokból összeomlott, majd a privatizáció során a rendszer hozadéka magánosításon esett át. Így szűntek meg sorra a tömeges üdültetés intézményei (és az azok biztosította „szerzett jogok”, mára már alig maradt hírmondójuk: a „Sárgán” is (hogy azt mondja: „Szegedi Vas és Fémöntöde Üdülője”)! Mára az ember azt is meggondolja, elmenjen-e a szomszéd városba rokonlátogatóba. Hol vannak már azok az idők, amikor a magyar egy, de inkább két hétre összecsomagolt, és üdülni indult? Az ingyenes üdülők hotelekké, panziókká avanzsáltak, ahol jobb esetben elfogadják az üdülési csekket, mellyel a munkáltató munkavállalóit segítheti pihenéshez. Feltéve, hogy ezen, a cafetériák körébe tartozó fizetőeszközt a megajándékozott nem készpénzre váltja inkább... Épp a minap láttam a belvárosban egy fa törzsére ragasztott, kézzel írt „tépd és hívd” hirdetést, mely szerint „üdülési csekk jutányos áron eladó”! Mit ad Isten, egy előttem sétáló „menedzser típusú” hölgyemény tépett, és azon nyomban be is pötyögte mobiljába a megadott számot… Nem tudom, milyen árfolyamon cserélt gazdát (jogosult és jogosulatlan között) a még ebben az évben beváltható csekk, mert a csengetett szám nem válaszolt, de bizonyára létrejött az üzlet: némi készpénzért valaki lemondott az őt megillető üdülésről és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételéről! Ilyen honfitársunkból pedig egyre több van: európai viszonylatban Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya (68 százalék!), akik anyagi megfontolásokból maradnak otthon. Ezzel szemben az uniós országok, illetve azon túl a volt jugoszláv utódállamok harmincezer állampolgárának a megkérdezéséből készült kutatás szerint az unióban átlagosan a megkérdezettek 68 százaléka utazott el privát utakra tavaly, ebből 32 százalékuk egyaránt volt hosszú és rövidebb utakon, 23 százalékuk csak hosszabb útra ment el, míg 12 százaléknak csak egy rövid útra futotta. Magyarán: az európai átlaghoz képest dupla annyian maradunk otthon, s ezzel a rangsor utolsó helyén kullogunk. Utánunk Románia, Észtország, Szlovákia és Portugália polgárai következnek a listán, mindegyik országban 40 százalék körüli az otthonmaradók aránya. A döntő többségünknek egyszerűen

nem futja arra, hogy elutazzon valahová a nyáron

. És ez nemcsak nagyon szomorú, de tragikus is egyben. A legtöbbet a társas vállalkozások tulajdonosai utaztak (43 százalék), ide sorolnám a politikusokat is, míg a nyugdíjasoknak mindössze 17 százaléka engedhette ezt meg magának, illetve a fiatal gyermektelen párok és a családosok 30 százaléka. Jól sejthető, hogy a számok döntő részben az urbanizált területen élő lakosságot, valamint valamelyest a középosztály tagjait takarják. Közeledik a vakáció, és vannak az országnak területei és rétegei, ahol a gyerekek már az iskolába sem mehetnek enni, össze lesznek zárva a szüleikkel, akik szintén nem mennek sehova, még munkába sem… Pedig biztosan volna rá megoldás, hogy csekély pénzből, legalább a gyerekek elutazhassanak otthonról, hogy lássák, másutt másképp van. Nem beszélve azokról a családokról, melyekben a szülőket alig látják, mert állandóan csak dolgoznak. Szükség van minden családban egy kis gondtalan együttlétre, a szülőknek a családdal közös felüdülésre… Mi gyerekkoromban télen-nyáron túráztunk, falusi kisiskolákban kialakított vaságyas szállásokon aludtunk meg, minden nap máshol. Magunkra főztünk bográcsban, szalonnát sütöttünk, volt látnivalónk, programunk bőven. Ma összedőlőfélben vannak a volt kulcsos házak, a régi városi, megyei táborokat gazdátlanságában felveri a gaz… Hagyó Miklóst hagyták, hadd menjen (külföldre) nyaralni. A volt budapesti „nokiás dobozos” főpolgármesternek feloldották az otthonelhagyási tilalmát, mert már nem kell szökésétől tartani! Ugyan hová szökne? Ilyen ország nincs még egy Európában. Üdüljön legalább ő gondtalanul, családostól, hiszen joga van hozzá, mint másnak, no meg dugipénze is!