képem Képem az nincs, csak homokba karcolt érzések nyoma. Ezeréves bölcs, gyilkos, vagy egy kölyök az álmaival.
testem Nyomott papíron a festéket felitatom, mint ahogy a testemmel a folyók vizét iszom. létem Tíz ujjam van, de minek. Kék szemem, de miért. Barna hajam, de hogyan. Vér folyik, s erekben csörgedez mivoltom tiszta mocska. nevem Látszatom Igaz Álarca álmaimban levetett ing
mint megunt kabát csüng rajtam vágyad. hagyom, de alatta tovább foszladozom.
Sóhajt a tágra nyílt szem, egy régi pillantásról álmodik újra. .. .. Közel volt hozzám a válla, Közel volt hozzá a vállam.
Ember volt, mezítelenre, csupaszra, a fényig levetkőzött ember. Pillantások harcoltak héjaként, ki gyűri alá majd a másikat. Bódult hangulat, pár korty, Felemelt érzések zuhantak ránk. Éreztem, súlyuk már világtalan, Bármelyik agyonnyomná a Napot. De én a Holdról álmodtam, Félig megvilágított, meztelen partokról. Egyik kéz sem mert a másikhoz érni... .. ..
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.