Vélemény: Az államcsíny alkotmányos lehetősége

Az alkotmányos puccs forgatókönyve szerint Orbánék 2014-ben elvesztik a választást. Az új kormány, mondjuk a második Bajnai-kormány országgyűlési többsége 2014 végén elfogad egy költségvetési törvényt, amihez a „fidesznyikekből” álló Költségvetési Tanács nem járulna hozzá, ezért az a veszély fenyegeti az új kormányt, hogy Schmitt Pál feloszlatja az Országgyűlést és új választást ír ki.

Az új alaptörvénnyel szembeni legkeményebb kritikák egyike az, hogy lehetővé teszi Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy esetleges választási vereségük után az Országgyűlés feloszlatásán keresztül idő előtt újra hatalomra kerüljenek. A félelmek szerint egy ilyen alkotmányos puccsot a Költségvetési Tanács alaptörvényben biztosított jogai, illetve a köztársasági elnök ehhez kapcsolódó jogköre tesznek lehetővé. Ahogy például Mesterházy Attila is gondolja: a Költségvetési Tanács megvétózhatja a büdzsét, majd a köztársasági elnök elfogadott költségvetés hiányában a parlament feloszlatását kezdeményezheti. A félelmek megalapozottságára jellemző, ahogy Mink András történésznek a Népszabadságban megjelent alkotmányértelmezéséről tudósítanak külföldi lapok.

A The Australian című, a legnagyobb példányszámú ausztrál napilap például arról ír, hogy – idézem egy ellenzéki internetes portál tudósítását – „A szöveg, amelyet szinte bizonyosan elfogad a parlament a Fidesz kétharmados többségének köszönhetően, megfelel egy alkotmányos puccsnak (…) Az új alkotmány értelmében a háromtagú

Költségvetési Tanács feloszlathatja a parlamentet

, ha a kormány nem fogad el az alkotmánynak megfelelő költségvetést”. A francia Le Monde viszont azt írja Mink írásáról, hogy – idézek egy másik magyar ellenzéki portált – „a hatalom által ellenőrzött Költségvetési Tanács

kezdeményezheti a parlament feloszlatását

, ha a kormány által benyújtott költségvetés törvényjavaslat nem teljesíti az államadósság csökkentésére az alkotmányban megfogalmazott feltételt”. Miről írt valójában Mink András? Mi áll valójában az alaptörvényben? Mit tesz lehetővé valójában az alaptörvény? A Költségvetési Tanács tényleg feloszlathatja a parlamentet? Vagy „csak” kezdeményezheti a parlament feloszlatását? Mink András arról írt, hogy Orbánék „ellenzékből is képesek megbénítani a kormányzást és folyamatos politikai és alkotmányos válságba taszítani az országot, amíg a megtévesztett választók jobb belátásra nem térnek, és vissza nem szavazzák őket a hatalomba (…)

Ezt a célt szolgálja

…

a parlament feloszlathatóságának ravasz trükkje az általuk kinevezetett Költségvetési Tanács vétója útján”. „A közhatalmi szerkezetnek az új alaptörvényben előirányzott túlbiztosítása végletesen megmerevítheti a politikai rendszert. Ez elviselhetetlen feszültségekhez vezet, ha a jelenlegi többség elveszti a választók bizalmát. Akkor mi fog történni? Folyamatos politikai válság? Hideg polgárháború?” – teszi fel kérdést Mink András az Ausztráliában és Franciaországban is olvasott cikkében. Jellemzőnek tartom, hogy bár lesújtó bírálatában Mink András nem ír a Költségvetési Tanácsnak a parlament feloszlatásához fűződő jogköreiről, ausztrál és francia újságírók ilyen jogköröket olvasnak ki Mink április 13-i, Orbán Viktor ultimátuma a magyarokhoz című cikkéből. A történet szépséghibája az, hogy mindezek ellenére a Népszabadság internetes változata április 17-én a „Le Monde a magyar alkotmányról: újabb nemzetközi vita várható” című írásban minden korrekció nélkül idézi a francia lapot: „A Le Monde idézi Mink Andrásnak a Népszabadságban megjelent írását, amelyben a történész úgy véli, hogy a jelenleg hatalmon lévők olyan berendezkedést dolgoztak ki, hogy ellenzékből is képesek lesznek megbénítani a kormányzást. Ezt a célt szolgálja a lap szerint

az, hogy a hatalom által ellenőrzött Költségvetési Tanács

kezdeményezheti

a parlament feloszlatását, ha a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat nem teljesíti az államadósság csökkentésére az alkotmányban megfogalmazott feltételt”. A Népszabadság Online tehát idézi a francia lapot arról, hogy mi áll a Népszabadságban, de a zavaros összképből nem derül ki, hogy ki mit mondott arról, hogy kinek mihez van joga. Az Alaptörvény egyébként szerintem is vitatható passzusai valójában másról szólnak. A 3. cikk szerint „A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha (…) az Országgyűlés az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el”. Egy további rendelkezés szerint a köztársasági elnök ezt a jogát „addig gyakorolhatja, amíg az Országgyűlés a központi költségvetést nem fogadja el”. A 44. cikk szerint: (1) A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét

támogató

szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát

vizsgálja

. (2) A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott módon

közreműködik

a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében. (3) A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a 36. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltak betartása érdekében a Költségvetési Tanács

előzetes hozzájárulása

szükséges A 36. cikk (4) és (5) bekezdése szerint az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét, illetve mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. A 37. cikk (5) bekezdés szerint. az államadósság és a teljes hazai össztermék számítási módját, valamint a 36. cikkben és az (1)–(3) bekezdésben foglaltak végrehajtására vonatkozó szabályokat

törvény

határozza meg. Világos, de már az Alaptörvény-tervezet utolsó fázisaiban is világos volt, hogy a Költségvetési Tanácsnak

nincs joga

feloszlatni az Országgyűlést, de ahhoz sincs joga, hogy

kezdeményezze

az Országgyűlés feloszlatását. Az külön kérdés, hogy mi van akkor, ha „előzetesen”, de – tegyük hozzá – szigorúan a 36. cikk (4) és (5) bekezdése értelmében „nem járul hozzá” a költségvetési törvényhez. A köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, mert az a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása nélkül fogadott el költségvetési törvényt? Az alaptörvény expressis verbis ezt nem teszi lehetővé, mert csak arról rendelkezik, hogy akkor jogosult a feloszlatásra, ha az Országgyűlés „nem fogadja el” az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig. Ebből szerintem az következik, hogy a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása

nélkül

elfogadott költségvetési törvény „elfogadott” törvény, annak ellenére, hogy az Országgyűlésnek nem szabadna elfogadnia. A következő kérdés tehát az, hogy mi van akkor, ha az Országgyűlés alkotmányellenesen fogad el törvényt, azaz fogadja el a költségvetési törvényt? Az alaptörvényből nem vezethető le ugyanis egy az egyben az, hogy a köztársasági elnöknek ebben az esetben joga van feloszlatni az Országgyűlést… Ezen a ponton jutunk el a kérdés merőben politikai dimenziójába. Mink András arról írt, és sokan mások hasonlóképpen gondolkodnak, hogy – idézem újból - Orbánék „ellenzékből is képesek megbénítani a kormányzást és folyamatos politikai és alkotmányos válságba taszítani az országot, amíg a megtévesztett választók jobb belátásra nem térnek, és vissza nem szavazzák őket a hatalomba”. Ennek a stratégiának ugyebár két intézményes feltétele van, a kormányhoz és Fideszhez lojálisnak tartott Költségvetési Tanács, és az Orbán Viktor bábjának tartott köztársasági elnök. Ha jól értem, akkor az Orbán-kormányt váltó új kormány parlamenti többségének költségvetési törvényéhez a Költségvetési Tanács nem járul hozzá, mire Schmitt Pál feloszlatja az Országgyűlést, ám a választó polgárok mindaddig nem szavazzák vissza a hatalomba a Fideszt, amíg a már ellenzéki Fidesz megtévesztésével „jobb belátásra térnek”. Tegyük fel, hogy a Fidesz és Orbán Viktor tarsolyában van ilyen stratégia. Mivel nem tudjuk, nem is cáfolhatjuk, ezért nem is zárhatjuk ki eleve a lehetőségét. Mivel azonban már tisztán politikai mezőn mozgunk, maradjunk is a politikai valóságnál. Az alkotmányos puccs forgatókönyve szerint Orbánék 2014-ben elvesztik a választást. Az új kormány, mondjuk a második Bajnai-kormány országgyűlési többsége 2014 végén elfogad egy költségvetési törvényt, amihez a „fidesznyikekből” álló Költségvetési Tanács nem járulna hozzá, ezért az a veszély fenyegeti az új kormányt, hogy Schmitt Pál feloszlatja az Országgyűlést és új választást ír ki. A politikai realitás azt diktálja, hogy az alkotmányos puccs elkerülése végett az új kormány és többsége engedjen a Költségvetési Tanács zsarolásának, mert 2015-ben a már elfogadott költségvetéssel a gyakorlatban azt csinálnak, amit akarnak, speciel ott sérthetik meg, ahol akarják, mert az alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, ha az a Költségvetési Tanács hozzájárulásával elfogatott költségvetési törvényt megsérti! Ezek után már csak ki kell várni Schmitt Pál mandátumának lejártát. Schmitt Pált 2010-ben választották köztársasági elnökké, mandátuma 2015-ben jár le. Ha az Orbán-kormány 2014-ben megbukik, az új többség az alaptörvény rendelkezése szerint is vígan választhat magának köztársasági elnököt, mondjuk Gyurcsány Ferencet. A „fidesznyikekből” álló Költségvetési Tanács aztán mondhat, amit akar, Gyurcsány Ferenc (vagy más nem jobboldali) köztársasági elnök úgysem fogja feloszlatni az Országgyűlést, mert az nem alkotmányos kötelessége. De ha az is lenne, Gyurcsány Ferenc (vagy más nem jobboldali) köztársasági elnökben lenne annyi civil kurázsi, hogy ebből az alkotmányos slamasztikából kivágná magát. Végül pedig én is osztom azon antifideszes, antiorbánista és antijobboldali, ámde realista elemzők véleményét, akik szerint ha a választáson vereséget szenvedett Fidesz ellenzékből megbénítaná a kormányzást és folyamatos politikai és alkotmányos válságba taszítaná az országot, az ily módon kicsikart, előrehozott választáson a Fideszt egyszer már legyőző politikai erők már kétharmados többséget szereznének… Véleményem szerint az „alkotmányos puccs” politikai lehetőségének alaptörvényből levezetése mesterkélt konstrukció, és sokkalta nagyobb szerepük lesz az alaptörvényt pontosító sarkalatos törvényeknek. A parlamenti ellenzék éppen ezért szándékozik feladni a bojkottot, és kivenni részét a törvényalkotásból.