Vélemény: A bűn mibenlétéről

Politikai és jogi eszközökkel harcoltam a szenny ellen, de a szenny erősebb volt!

Megjelent az „egyenruhás bűnözés”, tűnt rádöbbenni a minap a kormány. Utóbb, a vasárnap este adásba kerülő kereskedelmi televíziós miniszterelnöki „teázzunk ingujjban” interjú – korábban közölt - részleteiből kiderült, nem döbbenetről, sokkal inkább belátásról van szó, illetve a kellő időben tenni remélt lépésről. Mostantól tűrhetetlen lesz, ami eddig az volt. Hétfőn az országgyűlés akár törvénybe is foglalhatja: bűn a bűnözőknek vélt egyének és közösségek vegzálása, a magukat makulátlannak vélő, egyenruhába bújtatott civilek által. Májustól

várhatóan törvénybe ütközik

az állam erőszak monopóliumának kisajátítása... Orbán Viktor, arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy amennyiben eddig bárki tett volna valamit az uniformist öltők összejövetelei és masírozásuk tiltása ügyében, annak a gyülekezési szabadság megértését olvasták volna a fejére, de most már más a helyzet, a társadalom és a kormány igényei találkoztak. „Jobb később, mint soha!” - mondja erre a magyar. De tényleg, eddig kellett ezzel várni? A gárdával, majd a gárdamaradványokkal látványos szimbiózisban élő Jobbik is levonult volna az alkotmányozás mezejéről? És akkor? Mire kellett eddig várni? Egy alig száz fős

belügyminisztérium előtti tüntetésre

? A „véderőt” szabadlábra helyező bírói döntésre? A széllel és negyven-ötven cigánnyal szemben magán könnyítő, az összegyűlt nem spontán közönséget provokáló egyenruhás meglincselésére? Nem hiszem... Esetleg Gyurcsány „köztársaságvédő” Ferenc önvallomására mely szerint 2006 ősze után, az utcai politizálással együtt alakult ki a felfogás, mely szerint hazafias dolog gárdává szerveződni… „Tehettem volna többet ez ellen?” – kérdezte magától sajtónyilvánosan a minap. Aztán a tőle megszokott teátrális csendet azzal törte meg, hogy mégis úgy érzi, legalább azok között volt, akik küzdöttek ez ellen, és legalább kiállt a kisebbségek mellett, miközben – szerinte - Orbán Viktor a szélsőségeket támogatta. „Politikai és jogi eszközökkel harcoltam a szenny ellen, de a szenny erősebb volt!” -

sommázta múltbéli ténykedését

, és nyilván fel sem merült benne: mi köze lehet neki személy szerint a romagyilkosságokhoz? Ennyit az egyenruhás bűnözésről, és annak letöréséről. Érdekes, most fel sem merült a nemzeti konzultáció hiánya, sem jobbról, sem balról - még az LMP sem hozakodott elő vele - mintha egyértelmű lenne mit gondolnak az emberek erről a kérdésről. Pedig bizonyára nagyon érdekes dolgok derülnének ki a bűn mibenlétéről, társadalmunk jelenlegi lelki állapotáról. Meg aztán mit is kérdezhettünk volna az emberektől? Hogy bűn-e az adott tevékenység? Mert, ha ezt kérdeznénk bizony meglepődnénk... A tyúklopás, a tűzifa- és fémlopás, a segély rosszhiszemű, nem rendeltetésszerű felvétele és elköltése, a betörés, a besurranás, az orgazdaság, a rablás, a csicskáztatás és az uzsora vajon ugyanolyan mindennapi, és olyan súlyú, mint az adó- és táppénzcsalás, az illegális CD-, DVD- és szoftvermásolás, a rokkantnyugdíj pénzért való megvétele, vagy a rokkantkártyával parkolás, a hála- és kenőpénzért nyújtott jogtalan szívesség kínálása és elfogadása, vagy a számlaadás elmulasztása? Ugye? A cigányság szokásjoga ugyanígy nem tartja feltétlenül bűnnek az imént felsoroltak első hányadát, mint a többségi magyar átlagember az utóbbiakat. Ahogy Gyöngyöspatán sem igaz, hogy ebben az évben csak három, apró értékre elkövetett lopás, egy rongálás és egy becsületsértés történt, az sem igaz, hogy a többségi társadalom ne próbálkozna naponta a maga adókerülő, az államot - így végső soron egymást (a saját közösségét) - károsító cselekedeteivel, csakhogy ezek olyan ritkán lepleződnek le, mint a tyúklopás. Magától értetődő, hogy nem költöznék szívesen olyan környékre, ahol meglopnak, megaláznak, és tehetetlennek érzem magam e bűnök elkövetőivel szemben - persze, hogy tele vagyok előítéletekkel... De azt is látom, nem egy mércével mérünk! Bűnözés van, mindenfajta, nehezen megfogható. Az „egyenruhás bűnözőket” elkapni készülő egyenruhás állami szervek hiába próbálkoznak a rend fenntartásával, ha azok, akikért ezt teszik - az adófizetők - maguk is nagy számban, például az adó elkerülésén mesterkednek, és ezzel végső soron úgy viselkednek, mint akit tyúktolvajlással vádolnak, s akit lám meg kell védenünk, magunktól. Hát ez nem lesz egyszerű! A nem létező „cigánybűnözés” és magánbűneink mellett, mostantól létezőnek kell tekintenünk az „egyenruhás bűnözést”!