Szegeden van egy régi mesterség utolsó bástyája

A Bartók téren sétálva a járókelő könnyen átsiklik egy felirat felett, amely valójában kincsre mutat: „Műköszörűs – esernyőjavítás”. Szinte hihetetlen, de valóban létezik még olyan hely Magyarországon, ahol esernyőket javítanak és ez épp Szegeden van - írta meg a Bors. A kis műhelyt Szalma Mihály és felesége, Éva vezeti immár közel két évtizede, és ők az utolsó képviselői egy eltűnőben lévő mesterségnek.

Nem csak javítanak – megőriznek

„Minden esernyőnek megvan a maga története” – mondta a Borsnak Éva, miközben új huzatot húz egy sokat látott darabra. Ez a mondat itt nem üres frázis: van, aki a nagypapája ernyőjét hozza, más a férje régi, kopott eszközéhez ragaszkodik. Ezek az eszközök emlékek, és az emberek nem szívesen válnak meg tőlük. Ezért nem dobnak ki egy rozsdás pálcás darabot sem, hanem elhozzák ide, ahol még tudják, mit jelent a valódi javítás.

A kis szegedi üzletben egy teljes világ elevenedik meg: ollók, borotvák, konyhakések sorakoznak polcokon, várva a mester keze munkáját. Nemcsak esernyőket, hanem szinte bármit képesek megélezni, megjavítani, új életre kelteni.

Egy szakma utolsó képviselői az országban

A történet valahol húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Szalmáék még főként kések élezésével foglalkoztak. A helyi esernyőjavító mester halála után az özvegye rájuk hagyta az eszközeit, és bátorította őket: folytassák, mert van igény a munkára. Igaza lett. A szűk hónapokban az esernyők tartották életben a műhelyt – és mára a név is országos hírűvé vált. Sőt, nem csak országos: a világ minden tájáról érkeznek postán esernyők Szegedre, restaurálásra várva.

A régi dolgok szeretete

Mihály és Éva házassága is a múlt iránti tiszteletre és kitartásra épül. Negyvennégy éve házasok, a munkahelyükön ismerkedtek meg, azóta is mindent együtt csinálnak – kivéve a traktorozást, mert arra Éva nem hajlandó felülni. Nevetve mesélik, hogy egykor a gyár külön műszakba osztotta őket, hogy ne legyenek együtt – de ők összeházasodtak, és bizonyították, hogy az összetartozás az igazi erő.

Ez a hit vezérli őket ma is. A munkában, a kapcsolatukban és abban a küldetéstudatban, hogy a régi dolgok értékesek. Mihály szerint nem az olcsó, tömeggyártott ernyő a megoldás – azok hamar kifordulnak a szélben, nincsen bennük anyag. Egy régi, német darabot viszont érdemes javítani, mert akár egy életre is szólhat.

Egy mesterség jövője Szegeden

A házaspár szívügye, hogy a műhely ne tűnjön el velük együtt. Mihály keresi az utódját, olyan fiatalt, aki ügyes kezű, szorgalmas és nyitott a mesterség újraértelmezésére. Mert ahogy mondja, mindig lesz szükség arra, hogy a régi tárgyakat ne eldobni, hanem megbecsülni tanuljuk meg. Mert ami elromlik, azt nem feltétlen kell lecserélni. Néha csak egy kis szeretet, egy kis szakértelem – és egy jó műhely – kell hozzá.

A Bartók téri műhely nemcsak a tárgyakban őrzi a múltat, hanem abban az emberi tartásban is, amit Mihály és Éva képviselnek. Tőlük nem csak esernyőt lehet javíttatni – tőlük azt is megtanulhatjuk, hogyan lehet hűséggel, szorgalommal és szeretettel újraépíteni azt, ami értékes volt.

A Bors teljes cikke és interjúja itt olvasható.