Nyitott szemmel

Látunk is, vagy csak nézünk? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor a következő mondatot olvastam. „Udo Jürgens hatodik lett, egy Udo Jürgens hasonmás versenyen”. Elsőre mulatságosnak tűnhet ez mindenkinek. Pedig nem az. Sokkal több mondanivalója van, mint azt gondolnánk.

Nem páratlan dolog ez a történelemben, hiszen egy legenda szerint Charlie Chaplin is hasonlóan járt. 1915 tájékán az Egyesült Államokban népszerű eseményeknek számítottak a Chaplin-hasonmásversenyek. Egy legendavadász internetes oldal szerint a csavargó kinézetű világhírű színész San Franciscóban valóban elbukott egy ilyen versenyt úgy, hogy még a döntőbe sem jutott. Meglepő? Nem, én nem csodálkozom rajta. Miért is csodálkoznék egy olyan világban, ahol az emberek néznek, de nem látnak. A legjobb talán a Washington Post példája, mennyire „vakon” élünk ezen a világon. Az újság Joshua Bell világhírű hegedűművész segítségével akarta felnyitni szemünket. A történet szerint egy hideg januári reggel volt, amikor egy férfi megállt a Washington DC egyik metró állomásán és hegedülni kezdett. Negyvenöt perc alatt a zenetörténelem hat egyik legnehezebb Bach darabját játszotta, a mintegy három és fél millió dollár értékű Stradivariján. Amikor vége lett, csend lett. Se egy tapsot, se egy hangos éljenezést nem lehetett hallani. Több ezer ember sétált el mellette úgy, hogy füle botját sem mozdította a világ egyik legjobb zenészére. Vajon mi minden más csoda mellett megyünk el nap mint nap úgy, hogy tudomást sem veszünk róla? Legyen az egy ritka madár gyönyörű éneke, vagy egy apró hangya, aki testsúlyának többszörösét cipeli naphosszakat. Ijesztő mennyire „csukott szemmel” éljük a világunkat ezen a Föld nevű bolygón. Valljuk be emberek, sokszor magunkra se figyelünk, nem hogy a körülöttünk lévő dolgokra. Szóval lássunk, ne csak nézzünk. Addig is ne lepődjünk meg azon, ha Udo Jürgens nyeri meg a David Hasselhoff-hasonmásversenyt.