Vélemény

Vélemény: Gyerekek az alkohol, a drog, a lopás bűvkörében

Vélemény: Gyerekek az alkohol, a drog, a lopás bűvkörében

2011. április 13., szerda
Vélemény: Gyerekek az alkohol, a drog, a lopás bűvkörében

A fiatalok egyre korábban találkoznak az egészség- és személyiségromboló „szerekkel”, amelyek jórészt befolyásolják, majd meghatározzák életük további csapásirányát is. Merthogy ma már olyan korban nyúlnak a fiatalok (pontosabban: gyerekek) az italos pohár után, amikor az alkohol még hatványozottabb mértékben károsítja őket, mint teszi azt később.

Általános iskolás gyerekek csoportja száll fel a trolira egyik szegedi belvárosi megállóban. A főleg lányokból álló csoport intenzíven rágózik, időnként valamelyikük kifújja és nagyot durrant vele, ügyet sem vetve a körülötte ülő vagy álló utasokra. A zajos társaság egyik lánytagja hangosan meséli, hogy milyen „csúcs-buliban” volt a hétvégén. Pia akadt dögivel, meséli harsányan, a barátnőm ősei nem voltak otthon, azt vehettünk elő, amit akartunk, gyorsan be is nyomtunk erősen, …zd meg! Csak az volt a baj, …zd meg, hogy már éjfél után hazajöttek az ősök és be kellett fejeznünk a vedelést, …zd meg. Arra már nem is emlékszem, hogy mentem haza...! A többiek hangos vihogása közepette egyre jobban belemelegedett az eset taglalásába, az italok márkáit sorolta, aztán azt, hogy nála ki ivott többet, közben a "…zd meg"-et kötőszóként használta. A csoport azután egyik külvárosi megállóban leszállt, az utasok többsége csak nézett maga elé, mindössze néhányan tettek elmarasztaló megjegyzést a hallottakra. Aztán minden visszazökkent a régi kerékvágásba: a jármű haladt, az emberek le- és felszálltak, mintha mi sem történt volna néhány perccel korábban. Pedig történt. Napjaink egyik olyan sajnálatos jelenségével szembesülhettünk, amely immáron nemcsak a Tisza-parti városban manifesztálódik, hanem szerte az országban. Jelesül azzal, hogy a fiatalok egyre korábban találkoznak az egészség- és személyiségromboló „szerekkel”, amelyek jórészt befolyásolják, majd meghatározzák életük további csapásirányát is. Merthogy ma már olyan korban nyúlnak a fiatalok (pontosabban: gyerekek) az italos pohár után, amikor az alkohol még hatványozottabb mértékben károsítja őket, mint teszi azt később. A 12-15 éves gyerekek többsége ugyanis már vagy ismerkedett az alkohollal, vagy teljesen otthonosan mozog a „pia világában”. A fenti megállapítás nem légből kapott, hiszen napjainkban már nemcsak a sajtóban, hanem az egészségügyben is egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A minap olvashattunk egy szegedi példát is, miszerint az elmúlt két évben csaknem ötven százalékkal több fiatal került detoxikálóba, igaz, ők már valamivel idősebbek, mint a fent említett kategória, de nem ritka kiskorú gyermekek körében sem az alkoholmérgezés egy-egy jól sikerült hétvégi bulit követően. A leggyakoribb magyarázat a 14-15 évesek ivászatára, hogy így próbálnak idősebbnek látszani, eljátsszák, hogy ők már voltaképpen felnőttek, s képesek magukba dönteni annyi alkoholt, mint idősebb társaik. Meg ugyanazokat a „jópofa” dolgokat elkövetni, mint az alkoholmámorban dülöngélő fiatal vagy felnőtt korosztályhoz tartozó renitensek: frissen ültetett fákat kitépni, ablakokat beverni, épületeket festékkel bemázolni, játszóterek libikókáit összetörni… A közelmúltban szinte mindenütt kiverte a biztosítékot az a kaposvári egyetemi felmérés, amely szerint a gyerekek 65 százaléka nem tartja elítélendőnek a kisebb értékű lopást, 53 százalékuk 12-15 éves korban már nemi életet akar élni, 13 százalékuk pedig bizonyos helyzetben a gyilkosságot is indokoltnak tartja! Az idézett felmérés annál is inkább elgondolkodtató és kétségbeejtő, mert 1400 gyereket kérdeztek meg, akik a 8-15 éves korosztályhoz tartoznak, a kapott eredmények tehát híven tükrözik az egész társadalom e rétegének gondolkodásmódját és magatartását. A kutatók természetszerűleg ilyenkor igyekeznek azonnal megvizsgálni, azt is, hogy mi okozza az ilyen magatartást a gyermekeknél, miért neveznek „trendinek” olyan viselkedést, amely ellentétes egy egészséges társadalom felfogásával? A kérdésre sok válasz adható, adnak is a szakemberek, de a legtöbb esetben a konklúzió így hangzik: egész közösségünk erkölcsi-szellemi válságban él, ebből adódnak a bajok. Ráadásul, nemcsak nálunk van ilyen helyzet, hanem a nyugati társadalmakban is. (Mintha ez bennünket nagyon vigasztalna…) Igen ám, de azt elfelejtjük, hogy ezt az annyit hangoztatott válságot valaki előidézte, nem jutottunk bele egyik pillanatról a másikba. Évtizedek óta látjuk, hogy egyre nagyobb teret hódít a fiatalok körében az alkoholizmus, a kábítószer-függőség, a dohányzás, az agresszivitás, a kisebb-nagyobb lopás és rablás, a rombolás, a „csakúgy/csakazértis-betörések” , s be-becsúszik egy-egy súlyos testi sértés és gyilkosság is. De látják ezt azok is, akinek lépniük kellene/kellett volna. Mert valakinek, valakinek ki kellett szolgálni azokat a 18 éven aluliakat, akik azután „tökpiásak” lesznek a bulikban, vagy ilyentájt tavasszal már a parkok, a sétányok padjain üldögélve. S valakinek azt is fel kellene fognia – természetesen akkor, ha ehhez megfelelő erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik -, hogy ne legyenek a népszerű (gagyi) műsorok vezetői olyanok, akik tökrészegen ülnek a volán mögé és balesetet okoznak, vagy olyanok, akiket erőszakos nemi közösüléssel vádolnak… Persze, nem lehet csak ezekre fogni a tudományos felmérésben jelzett anomáliák létrejöttét. A család felelősségét is „előkelő” helyen kell említeni a fentiek vonatkozásában. Annál is inkább, mert a gyerek leginkább otthonról hozza a viselkedési formákat. Meg a normákat is. Azt mutatták ki a felmérésben, hogy a családok felében az apa és az anya egymást járatja le a gyerek előtt: hülyének, idiótának, lúzernek nevezik egymást. Nem ritkán a gyereket is. Gyakori a szülők között a hangos veszekedés, a csapkodás, a törés-zúzás, a verekedés. S mindez nem az aluliskolázottság miatt van, hiszen a diplomás szülők esetében is előfordulnak hasonló megnyilvánulások. A gyereket pedig közben belökik a tévé elé, hogy nem legyen szem- és fültanúja a nézeteltérésüknek (úgy is az lesz). A tévé pedig ontja az színvonaltalan, gyakran ordenáré valóságshow-kat, s az ott látottak lesznek azután a kialakulatlan gyermeki habitus számára a követendők… Nem tudom, hogy a bevezető sorokban idézett társaság a következő hétvégén lesz-e ismét „csúcs-buliban” Azt sem, hogy menyi alkoholt sikerül majd elfogyasztaniuk, s mikor jönnek haza a szülők, mikor zavarják meg a tinédzserek szórakozását. S azt sem, hogy a 12-13 éves gyerekek szülei megkérdezik-e: mit keresel fiam/lányom éjfél után az utcán? Mert itt kellene kezdeni. Legalábbis, véleményem szerint…

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.