Vélemény: Tiszán innen, munkán túl

A Tiszán innen van egy önkormányzat, amely – bár ebből nem lett országos hír - a munkaképes felnőtteknek járó szociális juttatások felülvizsgálatát rendelte el.

Van egy háromezer lelkes falu a Tisza mellett, a Tisza-tó közelében, ahol a napokban a gázszolgáltató kikapcsolta a gázt a közintézményekben, mert az önkormányzat tizenöt millióval maradt adós. Ha ehhez hozzátesszük, hogy körülbelül ugyanennyivel „lóg” a település az áramszolgáltatónak és a menza működtetőjének, csőd közelinek mondhatjuk a helyzetet. Sajnos nincs ebben semmi rendkívüli ma Magyarországon, vannak falvak és városok, melyek pro forma is tönkrementek, csődbiztos irányítja őket. Tiszabura más szempontból került még az önkormányzati választásokat megelőzőleg az országos figyelem középpontjába. Csak azért, mert sok cigány lakja, nem érdemelte volna ki az érdeklődést, az meg, hogy cigány polgármestere van, ennek fényében nem kell, hogy meglepő legyen. Az érdekes az, hogy a hivatal közmunkásként hatszáz főt foglalkoztatott, a keresőképes lakosság felét (a másik fele segélyen él), úgy, hogy a polgármester saját bevallása szerint is „hatszáz embernek hatalmas nyűg munkát adni, szerszám sincs annyi, és hát tudjuk, milyen az: fél napig a lapátot támasztják, fél napig dolgozgatnak”. Na ennek most vége szakadt, annyiban, hogy a kormányzat intézkedései értelmében már nem lehet nyolc órában munkát mímelve lopni a napot. Merthogy nincs az a munka, amivel hatszáz embert napról-napra el lehet látni, illetve van, látszana is a falun, de azt egy tucatnyi ember is elvégezhetné. Hatvanezer forint viszont mégiscsak a duplája a munkanélküli-segélynek, persze hogy hálásak a polgármesternek a helyiek, akik ezért ciklusról ciklusra meg is választják a településvezetőt, aki iparűzési adóbevétel és felélhető vagyon hiányában csak az államtól – az ország adófizető polgárainak zsebéből - vár segítséget. A polgármester elmondása szerint alig négymillió forint marad az intézményhálózat működtetésére, amely havonta ötmillió forint pluszráfordítással már nullszaldós volna. Így azonban lassan a bérek és a szociális juttatások kifizetése is veszélybe kerül, ezért pillanatnyilag az önhibájukon kívül nehéz gazdasági helyzetbe került települések (önhiki) támogatására szánt állami keret az egyetlen reményük, mint annyi más településnek. Ennek hiányában befellegezhet a segélyosztásnak is Tiszaburán, ahol nagyjából kétezer cigány és ezer magyar él, de a cigányság fele még nem felnőtt korú a magyarok pedig főleg idősek, nyugdíjasok. Néhány vállalkozó és gazda kivételével tehát valamilyen formában az egész falu az önkormányzattól kapja a megélhetését. A negyed falunyi közmunkának talán annyi haszna volt, hogy a gyerekek látták szüleiket munkába menni, ami más hasonló sorban lévő településeken nem mondható el, ugyanakkor dupla annyiba került nyolcórás „foglalkoztatásuk”, mint segélyezésük. „Csak az kap közmunkát, aki testvér vagy rokon”-

állították az egyik faluvégi cigánytelepen

lévő Dankó Pista utcai kocsmában italozók, akik kiabálva szidják a polgármestert. „Aki meg pénzt kap, az se dolgozik, csak egy hónapból egy hetet, de van, akinek házhoz is viszik a jelenléti ívet, hogy ki se kelljen mozdulnia”- tették hozzá. Hogy így van-e, nem tudhatjuk. Azt azonban a polgármester is elismeri, hogy a falu hatalmas adósságot halmozott fel, de szerinte - „nincs más választás, hiszen reményt kell adni az embereknek!”

Farkas László

, aki az édesapja által alapított, saját állítása szerint Fidesz-barát cigányszervezet, a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) elnöke köszöni, megvan, a polgármesteri fizetése lesz az utolsó gondolom, ahol spórolni próbál majd, a kilábalás érdekében. Amíg lesz mit, ő osztja a pénzeket, addig biztos lehet újraválasztásában. A Tiszán innen meg van egy önkormányzat, amely – bár ebből nem lett országos hír - a munkaképes felnőtteknek járó szociális juttatások felülvizsgálatát rendelte el, miután az általuk a helyi kacsadaraboló üzembe közvetített hatvan volt közmunkásból mindössze négy jelentkezett a cégnél. Az eset, első olvasatra, azt sejteti hogy a közmunkától nem feltétlen válik, munkavállalóvá (dolgossá) az ember. Persze hol van az leírva, hogy az embernek dolgoznia kellene? A társadalmi szolidaritás elvén járó segély viszont annak is jár, aki nem akar dolgozni? Szentesen ezt másképp gondolják: az önkormányzat kíváncsivá vált, vajon mi állhat annak a hátterében, hogy az átirányított emberek többsége megelégszik a harminc ezer forintos segéllyel, amikor a felkínált munkával százezer forintot is kereshetne? Vizsgálódni kezdtek, hogy a volt közmunkások miért nem fogadták el a felajánlott munkát. A folyamatban lévő vizsgálat eredményéről még nem tudunk beszámolni, annyit azonban tudni lehet, hogy heten más munkát találtak, heten még az idézésre is fittyet hánytak, vagy egyszerűen kacsaundoruk van (az ő szociális ellátásukat automatikusan megszüntették), mások orvosi igazolással mentették ki magukat a munkavégzés alól. Meg kell jegyezni: az érintett családok gyermekeinek természetbeli ellátását továbbra is biztosítják, így a napközis térítési díj részleges vagy teljes átvállalása a munka visszautasításától függetlenül jár! A jelek szerint Tiszán innen és Tiszán túl, komolyan el kell gondolkodni azon, kiket, milyen mértékben és milyen alapon támogatunk közpénzből, mert tényleg sok a potyautas, s jó részük nem is akar velünk egy csónakban evezni, csak valahogy átjutni általunk a másik partra. Tőlük vagyunk túlsúlyosak, s ha nem figyelünk, akár velük veszhetünk.