Vélemény: Ne füstölögjünk?

A cigiről talán le lehet szokni, a mellébeszéléssel viszont meg sem kell próbálkozniuk a kormányon lévőknek! Tudom, nehéz lesz, elszántság és bátorság kell hozzá! S ha ez meg van, végső soron, még az is kiderülhet, nincs igazam: a cigifüstrendelet nem is kommunikációs manővert szolgál csupán!

Előrebocsátom, még a dohányosok és inkább a kormány törekvéseit támogatók közé sorolom magam. Ebből a vallomásból, vélhetően már körvonalazható, miről ejtenék itt néhány gondolatot, a cigarettafüst egészségre gyakorolt hatása és annak társadalmi következményein túl. Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy épp péntekre esett az általam csak cigifüstrendeletként aposztrofált törvénytervezet parlamenti benyújtása, mint ahogy azt sem, hogy azt nem a kabinet, hanem egyéni – bár kormánypárti – képviselők jegyzik aláírásukkal. Bizonyára kommunikációs szakemberek tanácsa áll az időzítés hátterében, hiszen mint hírlik, legkésőbb kedden (vagy szerdán?) a kormány végre bejelenti, mit is értsünk „átfogó strukturális átalakítások” alatt, és kit is érintenek, s azokat mennyire? Amíg ezen aggódik a nép, dobjunk közé gumicsontot, javasolhatták a bölcs tanácsadók: addig is legyen meg min - valaminek a társadalmi hasznosságán – rágódnia. Ha ráharapnak az emberek, rá is kaphatnak a témára! Szidják, vagy áldják a Fidesz-KDNP-t inkább a cigifüstrendelet, mint a „nagy struktúrákban végrehajtandó ésszerűsítések” miatt? Első halásra jó hárító ötletnek tűnik, ha valóban van miről elterelni a figyelmet. Csakhogy a kérdés mindkét esetben az, el kell-e terelni a kétharmadnyi ember figyelmet valamiről is, vagy pont ellenkezőleg, rá kell irányítani az adott témákra. Hatalombirtoklási szempontból nem egyszerű a válasz, hosszú- és rövidtávú stratégiák erősíthetik és gyengíthetik egymást mindkét esetben, a két ügy ráadásul hatásaiban nagyon is összefügg egymással. Csak míg az egyik kérdésben egyértelműen társadalmi csoportok, a másikban felfogások és megszokások feszülnek egymásnak egy amúgy közösen üdvözítőnek tekinthető (távoli, sok lemondást követelő) cél érdekében. A kényszerűség szülte, halaszthatatlan beavatkozást igénylő, nem reformnak és nem megszorításnak nevezett gazdasági természetű intézkedéscsomagról a hét közepéig tényleg nem tudhatunk többet, mint hogy a hétvégén is nagyon rohamtempóban dolgoznak rajta. A „minden zárt légterű nyilvános helyen” - és még azon felül is néhány helyen - tiltott dohányzással kapcsolatos törvénytervezetben foglaltakról azonban már megtudhattunk ezt-azt. A javaslat három hónap türelmi időt ad, júliustól lépne életbe a korlátozás – mondta dohányzásról maga is leszokni készülő Heintz Tamás fideszes képviselő. A Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárral közösen tartott sajtótájékoztatón bejelentették, hogy

a kormányzat támogatja a javaslatot

. Megtudhattuk, hogy minden ötödik halálesetet összefügg a dohányzással, az összes rosszindulatú daganatos halálozás egyharmadát a dohányzás okozza, ezen felül a passzív dohányzásba egy évben mintegy 2500-an halnak bele, ami önmagában is elképesztően nagy veszteség egy folyamatosan csökkenő (aktív) lakosságú országban. Elmondásuk szerint egy év alatt több mint ötezer munkaképes férfit és nőt rokkantosítottak a dohányzással összefüggő betegségek miatt, kezelésük pedig felbecsülhetetlen költségeket von maga után. Így a nemzeti össztermék mintegy 1,5-2 százalékát veszítjük el a dohányzás miatt. Hogy előterjesztésüket komolyan gondolják - illetve annak rövid távú hatásait elemezve – nem felejtették megemlíteni, hogy a jövőbeli törvény megszegéséért kiszabott bírságokból befolyt bevétel kizárólag egészségfejlesztési célra fordítható... Kivételt képeznek a pszichiátriai osztályok és a hotelek, szállodák kijelölt helyei: az előbbit az „elvonók” kapcsán értem, az utóbbiakat nem akarom érteni! Persze minden törvény annyit ér, amennyire betartatják azt: voltam olyan polgármester szobájában, ahol vágni lehetett a füstöt, míg az egész hivatalban másnak tilos volt rágyújtania. (Apropó extrém például, a börtönökkel mi lesz? Csak a séta alatt lehet majd bagózni? És van itt még egy csomó megválaszolatlan, szabályozásra váró óhaj-sóhaj és ezekkel ellenkező felháborodott hang: elég csak a hírt elsőként közlő cikkhez érkezett töménytelen hozzászólásokat végigolvasni! A véleménynyilvánítók pró és kontra máris egymásnak estek, jómagam – nulla tolerancia elvén - a törvény mellett vagyok, épp leszokóban. Mégis csak évente 28 ezer ember hal meg a dohányzás miatt! Magyarországon a lakosság egyharmada a nők 26, a férfiak 40 százaléka dohányzik, és kevesebb adó folyik be ennek okán a közösbe, mint amennyi elmegy gyógyításra és rokkantnyugdíjakra. Felmérések szerint pont kétharmadnyi ember nem fog a zúgolódni, mi több támogatni fogja a dohányosokat érintő drasztikus szigorításokat. Az érintettek pedig – pártállástól függetlenül – dühönghetnek: már a kocsmában sem hagyja őket békén a kormány, pedig oda többnyire pont stresszt oldani jár az ember! Hát nem lesz könnyű sem dohányosnak, sem kormányon lenni Magyarországon! A cigiről talán le lehet szokni, a mellébeszéléssel viszont meg sem kell próbálkozniuk a kormányon lévőknek! Tudom, nehéz lesz, elszántság és bátorság kell hozzá! S ha ez megvan, végső soron, még az is kiderülhet, nincs igazam: a cigifüstrendelet nem is kommunikációs manővert szolgál csupán! Hiszen ne feledjük, tíz éve kerülgetjük a problémát, először például 2007-ben ugrott neki az akkor még SZDSZ-es Horváth Ágnes, de a tervből semmi sem lett, és ebben nagy szerepe volt a vendéglátóipar és a dohányipar lobbi erejének. A két évvel később elkészült törvényjavaslat egy jóval enyhébb változata lett csupán az eredeti terveknek: a teljes tiltás helyett csak az éttermekből, vagyis a melegkonyhás helyekről zárták volna ki a dohányzást, a kávézókból és kiskocsmákból nem. Ebből sem lett azonban semmi a kormányváltásig, a liberálisok és a szocialisták képviselői ezt sem merték felvállalni, mégis elbukták a választásokat. Itt az idő, a deficites társadalmi kérdés a gazdasági és demográfiai adatok ismeretében nem tűr halasztást!