Vélemény: Mi nem bírálhatjuk Brüsszelt?

A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.

Lassan csitulnak a médiatörvény által felkavart hullámok, méghozzá nemcsak nálunk, hanem az EU-ban is. A magyar kormány megállapodott az Európai Bizottsággal, négy pontban módosítjuk a vitatott törvényt, hamarosan a kormány, majd az Országgyűlés elé kerül az új, átdolgozott szövegváltozat is. Úgy tűnik tehát kifulladt az itthoni ellenzék, csakúgy, mint az EU-parlamentben magából kikelt egykori maoista kis vörös Cohn-Bendit is, aki annyira elragadtatta magát a januári ülésen, hogy szerintem azt sem tudta, mi van a napirenden! Csak fröcskölt kitartóan a szánalmas emberke, amíg levegőt kapott, aztán leült, s akkor talán eszébe jutott, hogy a tárgysorozat az EU soros elnökének, azaz Magyarországnak, az év hat hónapjára szóló programját tartalmazza, s nem a médiatörvényt kellene megvitatni… Nos, ezen úgy tűnik túl vagyunk. Ahogyan ez várható is volt. Kaptunk hideget-meleget Brüsszelből, teljesen igaztalanul, s mint kiderült az EU- Parlament szocialista frakció magyar, „hazafias” tagjainak jóvoltából, akik már a törvény itthoni közzététele előtt alaposan felvilágosították ottani frakciótársaikat „a magyar kormány antidemokratikus szándékáról, a sajtó- és szólásszabadság magyarországi megszüntetéséről”! (Arról viszont nyilván nem értesítették barátaikat, hogy azokban a napokban Budapesten ezernél többen hangosan tüntettek az inkriminált törvény ellen, élükön a téliszalámihoz valami hihetetlen vonzódást kifejező Settenkedővel…) Miután a magyar kormány azonnal készségét fejezte ki, hogy felülvizsgálja a törvénynek az EU által kifogásolt szakaszait, magas osztályzatot érdemel a demokráciát igazán értő és alkalmazó társadalmak közösségében. S ezt a józanul gondolkodók elismerik mind az egyik, mind a másik oldalon. De miként lehet majd rendezni azt a brüsszeli „malőrt”, amelyet semmiképpen sem lehet hozzánk kötni, de más országok nyakába sem varrni? Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság a Tudatos Vásárlók Egyesületének közreműködésével a tagországok középiskoláiban a 11. évfolyamon tanuló diákoknak ingyen biztosítja az Európa-naptárt. A kiadvány célja, hogy az „ egész évben elfoglaltságot adó és hasznos tudnivalókat, valamint tanári segédletet tartalmazó oktatócsomag használatával a diákok könnyed, számukra is élvezetes nyelven fogalmazott tudástárból és feladatsorok segítségével ismerkedhetnek meg a felelő gondolkodás alapjaival, cselekedeteik környezeti és társadalmi hatásaival”. Frappáns ajánló, meg kell hagyni! Van azonban egy kis gond ezzel a kiadvánnyal. Jelesül az, hogy ha már naptárról van szó, akkor általában megjelöljük a névnapokat, a jelentősebb állami és egyházi ünnepeket, várható fontos eseményeket. Különösképpen akkor, amikor oktató jellegű kiadványról van szó. Ebben a naptárban is igyekeztek ehhez tartani magukat a szerkesztők, szépen felsorolták az összes hindu, muszlim, kínai és zsidó ünnepet. Így is van rendjén. Ám - csodák csodájára - kifelejtették a keresztény/keresztyén ünnepeket! Se karácsony, se húsvét, se pünkösd. A több száz millió római katolikus és protestáns embernek Európában nincs ünnepe. Merthogy, ide is illeszthetjük azt a régi igazságot, miszerint: „ha nem írja meg az újság, akkor az meg sem történt”! A Catie Thorburn szerkesztő asszony összeállította kiadvány tehát hibás, sérti azoknak az önérzetét, akik a keresztény vallás követői, arról nem is beszélve, hogy az ő gyermekeik is kapnak ebből a naptárból és joggal tehetik fel a kérést szüleiknek: nekünk nincsenek ünnepeink? Nem tudom, igaz, nem is foglalkoztat különösebben, hogy mit gondol most a jó emlékű Kósáné Kovács Magda, egykori szocialista EU-képviselő, aki jó néhány évvel ezelőtt azzal riogatta a közvéleményt, hogy a „Vatikán rá akar tenyerelni Európára, s ennek szemmel látható jelei is vannak!” Mondotta ezt akkor, amikor arról folyt a vita, hogy az EU-alkotmányban külön hangsúlyozzák-e a keresztény értékeket, mint az egyetemleges európai értékrend részét. Ezek az elemek kívül rekedtek az említett dokumentumon. Nyilván nem a magyar képviselő asszony jóvoltából, mert ő régen hazatért Brüsszelből, hanem a hasonló gondolkodású társai hatékony munkája nyomán. S most a naptárból is száműzték a keresztény jeleket, utalást sem hagyva azokra. Amikor az Európai Unió elődjét, az Európai Szén-és Acélközösséget 1950-ben hat ország - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Olaszország és Németország - létrehozta, Robert Schuman, francia külügyminiszternek volt egy, a fenti témát erősen érintő mondata. Nevezetesen a jeles politikus a következőket mondotta: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed”. Mennyire igazak ezek a több mint 60 évvel ezelőtt elhangzott mondatok. Európa a hat évtized alatt megtapasztalhatta a zsarnokságot, az anarchiát is, sajnos, burkolt vagy nyílt formái még ma is itt-ott felbukkannak. Persze, most mondhatja valaki, hogy miért kell egy ilyen kis hibából ekkora ügyet kerekíteni. Igenis, kell. Mert, ha minket, a kicsiket, a még mindig lesajnáltakat ki tudnak oktatni, figyelmeztetni, nem is oly' ritkán megfenyegetni, akkor mi is felemelhetjük a szavunkat a bennünket ért igazságtalanság, mulasztás és megkülönböztetés ellen. S hogy mi is idézzük azért azokat a számadatokat, amelyekkel a legtöbbször kezdeni szokták a mérvadónak titulált, komoly vélemény-nyilvánításokat: az említett naptárt 3,5 millió példányban nyomtatták ki és 5 millió euróba került! Az elképzelés szerint „… példáival közelebb hozza az európai gondolkodásmódot, megalapozza a felelős és aktív állampolgári ismereteket”- írják a bevezetőben. Ilyen formában semmiképpen sem! Legalábbis, véleményem szerint…