Vélemény: Alföldi, Esterházy és a beszarás

Alföldi Róbert legújabb polgárpukkasztása az volt, hogy színre vitte Esterházy Péter Én vagyok a te című művét. A Népszabadság tudósításának alcímében az áll: „A három arkangyalt szegecselt bőrszerkóban tereli be egy pucér fenekű nő”.

Posztmodern magyar valóság nap mint nap kínálja a szellemi leépülés és elbunkósodás tüneteit, amiket e sorok írója a szellemi és politikai elitek (elitek?) öncélú vulgarizmusaival rendszeresen tud, sajnos, példázni. A Magyarország balliberális felében honos Nietzsche-i übermensch arisztokratizmus posztmodern antiintellektualizmusának tünethalmazába beszüremkedett már Alföldi Róbert János vitéz rendezése a Nemzeti Színházban, ami a Jobbik révén már nemzetközi botrány határát súrolja. Novák Elődék kipécézték a darab primitív elemeit, majd folyamatosan követelték, követelik, Alföldi felmentését a színház éléről. Az ügy úgy kapott nemzetközi visszhangot, hogy Alföldit és a művészi szabadságot a sajtószabadság mellett az orbáni diktatúra lehetséges áldozataként tüntetik fel itthon és külföldön. Az ügy megítélését nehezíti, hogy Alföldi Róbert és hívei nem bocsátkoznak művészeti és esztétikai vitákba, miközben az igazgató eddigi közszereplései során szívesen adott közre magvas gondolatokat. Például a Heti hetesben, ahol – tessék szépen utánanézni – filozofikusnak szánt eszmefuttatásai és moralizálásai nem lépnek túl egy nárcisztikus középiskolás világnézeti perspektíváin. Alföldi Róbert legújabb polgárpukkasztása az volt, hogy színre vitte Esterházy Péter Én vagyok a te című művét. A Népszabadság tudósításának alcímében az áll: „A három arkangyalt szegecselt bőrszerkóban tereli be egy pucér fenekű nő”. Mint írják: „A Nemzeti Színház 2008-ban csatlakozott a Biblia évéhez, és drámákat íratott a tízparancsolatról. 2009 tavaszáig kellett leadnia művét annak a tíz szerzőnek, akit felkértek a Mózes által a Sínai-hegyen két kőtáblára jegyzett tézisek színpadi feldolgozására. A darabok műfaja igen változatos. Az irónia, a humor, a burleszk és a tragikomikum dominál a párbeszédekben, valamint a fordulatos jelenetekben (…) Esterházy Péter az első parancsolatot választotta”. A Magyar Nemzet kritikusának tömör összefoglalója szerint a mű „blaszfémikus revű”, melyben „Isten egy középkorú gyilkos férfi, akinek a fia neonáci”. Valóban, az Esterházy által adott cím: „Én vagyok a te. Mai revü” Idézek néhány remek dialógust a revüből, amiket igen nehéz, ám szalagavató bálok diákcsínyeit lepipálni képes szellemi erőfeszítéssel tudhatott csak kiötleni a Mester:

AZ ÚR (kemoterápiás kezelés után) Elolvadt, mondtam én, hogy minden szépen, rendben elolvad. Az ember végül is jó. (csönd, tapogatja magát) Megemelhettem magam, vagy a hólapátolás. <…> AZ ÚR Föl kell készülnöm a vegyi találkozóra, nemde? Mert ez egy találkozó, találka, egy randövú, ott bennem, azok, nemde?! AMÁL A sárgát utasüdítőnek, a pirosat bambinak hívta, gyere, kicsi szívem, gyere, bambikám, gyere, te! Te!, becézte a mérget, és az jött is, ameddig küldték. (a Királynő felé) Ez meg nem tudott uralkodni magán, csikorgatta a fogát a féltékenységtől. FIÚ Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, mondta. (csönd) És akkor mi van?

Ezek után fokozódnak a viszonyok. Színre lép Zrinyi, akinek a Királynő a – Mester megfogalmazása szerint - „kis bohócjelenet”-ben a következő tudja mondani.

KIRÁLYNŐ <…> egy, ké, há, kard, tiszta sor, meg van beszélve, ki van gyakorolva, de neki inkább a virtus köll, a magyar virtus!, egy Frangepánnak!, egy, ké, kard, há, meg is szívtátok, Frangepán!, ki horvát királyságról álmodozott, kinek a szultánhoz írt levelei hamarabb érnek Bécsbe, mint bárhová máshová, kapaszkodtatok a kontyos Apafiba, ki tüstént retirált, megorrontván, hogy ki akarjátok hagyni az osztozásból, meg az a zavaros fejű Rákóczi Ferenc, Rákóczi I., jó talajú pálya, vezette Bircsák, akit anyja váltott meg irdatlan pénzekért a bakó bárdjától, nem a Bircsákot, szekérszám vitték a váltságnak díját Bécsbe; meg a szegény, öreg, göthös Wesselényi, inkább odahalt, mintsem lássa a maga szította zagyvaságot… Hát mindőtök török hadak élén akart a szultán nádora, helytartója vagy mi a bráner lenni! (csönd) Ezt nyilvánvalóan a mi a faszom helyett mondtam… Nehogy már összedűljön ez a szép épület… Repülősót.

De ezzel még nincs vége. A Mesternek sikerült újabb dramaturgiai fordulatot produkálnia.

ZRÍNYI Szomorúságom az igazságom, nagyasszony. (várakozón Zrínyire néznek) Árva hazánk nem senyvedhet tovább! (csönd) AMÁL Konkrétan! ZRÍNYI Konkrétan nem senyvedhet árva hazánk tovább! FIÚ (súg)Caraffa! ZRÍNYI Kaffa? Ká-vé? Török kávékultúra? FIÚ Caraffa, eperjesi vészbíróság! ZRÍNYI (mintha diák volna) Srácok, ne súgjatok, kár belém. FIÚ (tovább súg) Kiindulás a vasvári béke, 1664. 63 telén Zrínyi zseniálisan fölégette az eszéki hidat, vissza lehetett volna szerezni Kanizsát, de a bécsi haditanács, melynek döntéseihez Zrínyinek tartania kellett magát, addig tökölt, hogy közben a törökök újjáépítették a hidat. AMÁL Beszarok, ilyen nincs.

A viszonyok tovább fokozódnak. Fennforgás forog fenn Esterházy mester látomásában.

Beszarás, farok, fasz, hugyozás. Esterházy mester láthatólag nincs formában. Stiláris prüdéria és premodern bátortalanság tükröződik soraiból, hisz’ hiányzik az a kulcsfontosságú terminus technicus a repertoárból, ami gével kezdődik és ecire végződik. De az egészből sugárzik valami avíttas maszkulin imperializmus. Csak Esterházy mester macsó fantáziájában tűnhet úgy, hogy a nők nem tudnak és nem szoktak állva hugyozni. De ez legyen részletkérdés, amit Alföldi mester a Heti hetesben, ahova való, majd megmagyaráz, de izgalmasabb lenne tudni, hogy például Londonban melyik színház fogja színpadra vinni Esterházy remekművének az angol történelemre adaptált, és kellőképpen leporolt átiratát? A Globe Theatre? A Royal National Theatre? Netán a Her Majesty's Theatre? Melyikük lesz bátor megbirkózni a beszarás, a farok, a fasz és a hugyozás angolra fordításával?