Vélemény: Keresztényüldözés a XXI. században?

Most, a XXI. század elején, joggal remélhetjük, hogy egészen más a helyzet. De csalatkoznunk kell. Merthogy ma is azt kell mondanunk: drámaian növekszik a keresztényüldözés a világban! Az Open Doors nevű keresztény emberjogi szervezet kutatásai szerint a világ mintegy 50 országában száz millióan vannak veszélyben!

A címben használt kérdőjel helyett használhattam volna nyugodtan felkiáltójelet is: igen, napjainkban is gyakori a Krisztus-hívő emberek üldözése, megalázása, sőt kivégzése is. Környezetünkben nehéz elképzelni, hogy valaki még hátrányos helyzetbe kerüljön azért, mert valamilyen felekezetnek a képviselője. A II. világháború után még egészen más volt a helyzet, mert szüleinknek, nagyszüleinknek el kellett viselniük, hogy a magyar állam is beállt a nagy Szovjetunió vezette ateista államok sorába és fennen hirdette a klerikális reakció (a szószólók nagy többsége tisztában sem volt a fogalommal) elleni harcot. Azután, hála Istennek, ezt a harcot elveszítették itthon, csakúgy, mint a volt kommunista országokban. Igaz, mondhatja most valaki, ha nyíltan nem is bántják nálunk a hívőket, gúnyos mosoly, egy-két elmarasztaló megjegyzés még mindig elhangzik a számlájukra, ha kitudódik, hogy templomba, vagy hittanra járnak, netán valamilyen világi tisztséget is vállalnak gyülekezeteikben. A fentiek miatt azonban nincs veszélyben a magyar ember egzisztenciája, rosszabb esetben az élete sem. Nem így van ez a világ más országaiban, ahol nyíltan, gyakran törvénnyel támadják a keresztények vallásgyakorlását és szabadon dönthetnek elpusztításukról is. Ha egy kicsit visszapörgetjük a történelem kerekét, akkor láthatjuk, hogy a Krisztusban hívőket a rómaiak kezdték el üldözni és irtani. A Bibliában az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy már Péter és János apostolt is üldözték tanításaik és csodatevéseik miatt (igaz, őket saját gyülekezeteik támadták…), Istvánt, a prozelitát pedig halálra kövezték… Az ezt követő időkben pedig a rómaiak irtották tűzzel-vassal az egyre erősebbé váló keresztény vallás követőit és gyülekezeteiket. Ismeretes, hogy Néró császár Róma pusztulásáért is a keresztényeket tette felelőssé, de a többi is megtette a magáét: rengeteg vértanúhalál tapad például Domitianus és Diokletianus kezéhez is. Ez utóbbi például leromboltatta a keresztények templomait, megsemmisítette értékes irataikat és elevenen égette el őket. (Ennek ellenére a keresztények utódai turistaként mekkora áhítattal csodálják például a horvátországi Splitben lévő Diokletianus-palotát…) A fordulat a negyedik században következett be, amikor Nagy Konstantin kiadta az úgynevezett milánói ediktumot (a rómaiaknál: kifüggesztett hirdetmény), amely lehetővé tette a keresztények szabad vallásgyakorlását. Az ezt követő évszázadokban viszonylag békében és szabadságban élhettek a Krisztus-hívők, de mindig akadtak komoly nehézségeik egy-egy földrészen vagy országban. Így például az újkorban a kínai és a japán hatóságok tűzzel-vassal irtották a misszionáriusokat, de ha egy kicsit közelebb jövünk Európához, akkor a civilizált Franciaországban is találhatunk ilyen eseteket, mégpedig a francia forradalom idején, amikor az egyik „revolúciós” cél az volt, hogy megszüntessék az egyházat. A későbbiek során is találkozunk hasonló esetekkel. Példaként említhetjük a második világháborúban a németeket, ahol nácik határozott ellenszenvvel viseltettek a lelkészekkel, a papokkal szemben és ha csak lehetett, börtönbe, vagy gyűjtőtáborokba vitték őket (merthogy a papok a szószékről is gyakran szóltak a háború, az embernek az embertársa elleni támadása ellen). A második világégést követően az emberek azt gondolták, hogy megszűnik a rossz, a bűn hatalmát sikerült legyűrni. Nem ez történt. A már említett klerikális reakció veszélyforrásként való kieszelése csak egy volt a sok közül, amely állandó fenyegetettséget jelentett az egyházra. Nemcsak az apácákat üldözték el a kolostorokból, s a ferences, a jezsuita rendet és másokat igyekeztek megsemmisíteni, de rengeteg olyan embernek az életét is kettétörték, akikről tudták, hogy hívő, netán templombajáró. Gyakran több generáción keresztül is megszenvedték a vallási felekezetekhez tartozók a butító ateista néphatalom e szörnyű tetteit: nem tanulhattak egyetemen, nem kaphattak szakképesítésüknek megfelelő munkát, mert bizalmatlanok voltak az osztályidegeneknek nevezett emberekkel. Most, a XXI. század elején, joggal remélhetjük, hogy egészen más a helyzet. De csalatkoznunk kell. Merthogy ma is azt kell mondanunk: drámaian növekszik a keresztényüldözés a világban! Az Open Doors nevű keresztény emberjogi szervezet kutatásai szerint a világ mintegy 50 országában száz millióan vannak veszélyben! A római katolikusokat és a protestánsokat, az említett szervezet szerint büntetőtáborokba zárják, letartóztatják és a kitelepítik, a legsúlyosabb estetekben pedig kivégzik. Mindez például abban az Észak-Koreában történik, amely a világ talán utolsó sztálinista típusú állama, s amelyben ma is naponta ezrek halnak meg éhínségben és a különböző járványok által. Ugyanakkor a Kim Dzsong Il vezette rezsim atombombát gyárt és fenyegeti a világot! A ranglista élén álló Dél-Koreában csaknem félmillió keresztény hívő ember szenved azért, mert nyíltan vallja magát Krisztus-hívőnek. De nem sokkal jobb a helyzet a tabellán második helyre rangsorolt Iránban, majd a következő országokban sem: Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, Szomáliában, a Maldív-szigeteken, Jemenben, Irakban, Üzbegisztánban és Laoszban. A közelmúltban olvashattunk arról, hogy a januárban elkövetett véres merénylet során Kairóban csaknem 100 kopt keresztény vesztette életét a templomból kijövet. De a múltban hasonló esetekről szerezhettünk tudomást, például Irakban, Indonéziában és Iránban is. A kommunista Laoszban például évtizedekre bezárják azokat, akikről kiderül, hogy a keresztény vallást gyakorolják. A kutatók szerint a világon napjainkban az iszlám szélsőségesek számlájára írható a legtöbb támadás a Krisztus-hívők ellen. Tudniillik az említett tízes listán szereplő államok közül nyolcban az iszlám a meghatározó vallás és ezek közül hétben rosszabbodott a keresztények helyzete. Ezekben a napokban Magyarország-szerte ezrek jönnek össze esténként a keresztény/keresztyén hívek közül, hogy az Ökumenikus imahét keretében imádkozzanak a Krisztus-hívők egységéért. A 8 napon át tartó egyetemes imahét alatt minden nap más felekezet templomában más-más pap, lelkész mond szentbeszédet, hirdet igét, a megjelentek pedig a „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban” című újszövetségi igeszakaszt veszik mottóként, amikor egymásért mondanak imát. S nem csak a keresztény testvérekért hangzik az ima, hanem az iszlám, a zsidó és a világ jóakaratú embereiért is. Azért, hogy a jövőben ne legyen üldöztetés, elnyomatás sehol a világon. Ne kelljen rettegniük a keresztényeknek, de más felekezetek képviselőinek sem. Merthogy mindannyian Isten gyermekei, senkinek sem kellene lakolni azért, mert valamilyen vallás követője. Legalábbis, véleményem szerint…