Vélemény: Neonáci támogatás Orbánnak?

Az, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (a nemzetbiztonság) foglakozott a lappal, azzal együtt igaz, hogy Junge Freiheit rágalmazás miatt pert kezdeményezett amiatt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal egy jelentésében a jobboldali radikalizmus kategóriájába sorolta. A pert a lap megnyerte, ezért a német sajtóban többé már nem lehetett a „szélsőjobboldali” és a „jobboldali radikális” fogalmakkal címkézni, ami persze nem akadályozta meg baloldali kritikusokat abban, hogy a szélsőjobboldal szürke zónájáról beszéljenek, és támadják azokat, akik interjút adtak a lapnak.

Érdekes tudósítással lepte meg olvasóit a jobboldali-konzervatív irányultságú és a baloldalon fideszesnek elkönyvelt Heti Válasz. A német szélsőjobboldal Orbánt védi

című cikkben

arról írnak, hogy a német konzervatív sajtó többségével ellentétben a Junge Freiheit című „szélsőjobboldali” hetilapban Orbán Viktor védelmére keltek. „Tény – írják -, a Junge Freiheit hetilapot is hosszú ideig megfigyeltek az észak-rajna-vesztfáliai tartományi Alkotmányvédelmi Hivatalnál, mondván az újság neonáci gondolatoknak is teret ad. A lap amúgy érdekes színfoltja a német médiapiacnak: nem csak a neonáci NPD-hez közel álló kétes figurák írnak benne, de a kereszténydemokraták vagy a liberálisok jobbszárnyához sorolható értelmiségiek is. A lap ügyesen lavíroz a még alkotmányos, de szélsőséges jobboldaliság és a neonácizmus között: nagyon ügyel arra, hogy nyíltan náci szövegek ne jelenhessenek meg, de persze a témaválasztásaiból egyértelműen érezhető a lap keményen jobboldali, nacionalista irányvonala.” Keményen jobboldali? Nacionalista? Szélsőséges jobboldali? Neonáci? Nyíltan náci? A szerző nem idéz az inkriminált szövegekből, ezért az, hogy a lap azért „érdekes színfolt”, mert benne „a kereszténydemokraták vagy a liberálisok jobbszárnyához sorolható értelmiségiek is” publikálnak, enyhe kifejezésnek tűnik. Különösen azért, mert liberálisok, legyenek azok bár jobboldaliak, nemigen szoktak közösködni neonácikkal. Magukkal a fogalmakkal (keményen jobboldali, nacionalista, szélsőséges jobboldali, neonáci, náci) nincs bajom, hanem inkább a használatukkal. A liberális orbanológia egyik legnagyobb koponyája,

Bauer Tamás

például azt állította a balliberális ATV-n, hogy nem a Jobbik szélsőjobboldali, mert a Jobbik nyilas és a Fidesz a szélsőjobboldal. Ha Bauernek igaza van, akkor a Heti Válasz tudósításában nincs hírérték, mert – ugye – szélsőjobboldal támogat szélsőjobboldalt. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Főleg azóta, hogy a liberális Magyar Narancs lefajvédőzte Kőbányai János liberális szociológust, aki cserébe az egykori náci Der Stürmerhez hasonlította a Magyar Narancsot. Ha tehát Bauernek és Kőbányainak egyaránt igaza van, akkor Magyarországon a náci Magyar Narancs támadja a szélsőjobboldali Orbán Viktort… A Junge Freiheit annyiban komplikáltabb ügy, hogy azt konzervatívként vagy – a liberális szerzők miatt – konzervatív liberálisként is számon tartják, ami alapján akár a Heti Válasz testvérlapjának is tekinthetnénk. Egy másik kategória, amibe besorolják, az „új jobboldal” (new right, Neue Rechte), ami viszont összességében nem azonosítható a „neo” nácizmussal a radikálisan konzervatív értékrendje miatt. S valóban, a Junge Freiheit egyik legismertebb szerzője a francia új jobboldal legismertebb alakja, Alain de Benoist, akinek viszont minden antiliberális kritikája ellenére köze sincs a nácikhoz, ellenben radikális baloldaliak szívesen nácizzák le őt. A Junge Freiheit ismertebb munkatársai még: Alexander von Stahl, Klaus Reiner Röhl, Holger Zastrow és Helmut Markwort. Stahl a legismertebb német liberálisok egyike, de nem „ballib”, hanem „jobblib”. Ősidők óta tagja a Német Szabad Demokrata Pártnak (FDP), és vezetője volt a nyugat-berlini parlament FDP-frakciójának. Ennél sokkalta fontosabb, hogy az NSZK főállamügyésze is volt. Markwort szintén tagja a FDP-nek, és emellett alapítója és főszerkesztője a Focus című, konzervatív-liberális heti hírmagazinnak. Zastrow a szászországi FDP elnöke, és a párt helyi parlamenti frakciójának vezetője. Röhl baloldaliként indult, de kritikusa volt a kommunizmusnak és a baloldali szélsőségességnek, ami konzervatív-liberális irányba és az FDP-be terelte. Vezetője lett az FDP „liberális offenzíva” nevű, de jobboldali frakciójának, ami magyarázható nemzeti liberális értékrendjével is. Történész, disszertációját a náciknak és a kommunistáknak a szociáldemokraták elleni összefogásáról írta. A Junge Freiheithoz szokás kapcsolni

Frederick Forsyth

angol írót is, aki Magyarországon kevésbé monarchista és konzervatív felfogása, hanem olyan művek miatt ismert, mint az Odessa ügyirat és a Sakál napja. Az, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (a nemzetbiztonság) foglakozott a lappal, azzal együtt igaz, hogy Junge Freiheit rágalmazás miatt pert kezdeményezett amiatt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal egy jelentésében a jobboldali radikalizmus kategóriájába sorolta. A pert a lap megnyerte, ezért a német sajtóban többé már nem lehetett a „szélsőjobboldali” és a „jobboldali radikális” fogalmakkal címkézni, ami persze nem akadályozta meg baloldali kritikusokat abban, hogy a szélsőjobboldal szürke zónájáról beszéljenek, és támadják azokat, akik interjút adtak a lapnak. A Heti Válasz arról is ír, hogy a lap Orbán mellett kiálló munkatársa, Michael Paulwitz – idézem - gunyorosan állapítja meg, hogy Orbán ellen a nyugati baloldal, mint például „a pedofilból politikai sztárrá lett" Vörös Danny (azaz Daniel Cohn-Bendit) tiltakozik, és ennek megfelelőn kapta a cikk a következő alcímet: Váratlan fordulat: Pedofíliával vádolják Orbán fő kritikusát. Váratlan fordulat? Idézek Cohn-Bendit visszaemlékezéséből, ami már réges-rég ismert a magyar jobboldali sajtóban Lovas István, Tóth Gy. László és mások jóvoltából: „Gyakran előfordult, hogy néhány gyerek kinyitotta a sliccemet, és elkezdett simogatni. A körülményektől függően mindig másként reagáltam, de vágyaik problémát okoztak nekem. Megkérdeztem tőlük: miért nem játszotok egymással? Miért engem választottatok, és nem a többi gyereket? De amikor ragaszkodtak hozzá, akkor én simogattam őket. Emiatt perverz magatartással vádoltak.” Az MTI ezért is adta öt évvel ezelőtt azt a címet egy tudósításának, hogy „Buttiglione pedofilnak nevezte Cohn-Benditet”. Történt ugyanis, hogy Rocco Buttiglione, az olasz kormány akkori kereszténydemokrata Európa-ügyi minisztere a homoszexuálisokról és a nők társadalmi szerepéről hangoztatott konzervatív nézetei miatt nem lehetett az Unió igazság- és belügyi biztosa, amiért a politikus Cohn-Benditet okolta, és kijelentette: „Egy pedofil meggátolta egy keresztény bekerülését az Európai Bizottságba. Az esetem az olasz és az európai baloldal szégyene".