Vélemény: Nagy-Magyarország szövésmintája

Fél év múlva pedig ne feledjük el jól kiporolni e szőnyeget, Nagy-Magyarország és Európa viszonyának tisztázása mellett.

Valahol Európában van egy jó nagy szőnyeg, mely felcsavarva megvan vagy háromtonnányi súlyú, kiterítve meg kétszázkét négyzetméter. Nem mondom, hogy nincs ennél – nagyobb felületű, nehezebben szállítható, vagy, hogy a lényegre térjek – díszesebb szőnyeg Európa valamely zugában, de ilyen indulatokat kavaró nincs még egy. Ez az egy pedig Brüsszelben van az Európai Unió Tanácsa székházában, annak is az átriumában, ahol sok fontos européer ember megfordul meg napjában. Ennek a szőnyegnek díszítő funkciót szántak, Pápai Lívia magyar textilművész munkája, amolyan kultúrtörténeti óriástablóként fogható fel, mely a magasból, de rajta lépkedve is a magyarságra hívja fel a figyelmet. Ráadásul, nem holmi öncélú – pénzpocsékló – magamutogatásról van szó, a mű feltekerve majdan a világ más, alkalmas pontjain is bemutatható lesz, hogy úgy mondjam: képviselhető vele a magyarság. Az egyetlen kérdés csupán az, mi férhet bele a XXI. századi magyarság önképébe szomszédaink és honfitársaink képviselői szerint? Mert, hogy egy osztrák vagy egy román politikus mit tart rólunk, az sem feltétlenül mellékes, de hogy egy hazánkfia miként viszonyul a múltja jelképeihez, és azokat milyen kontextusban, miként értelmezi a jelenben, az már több figyelmet érdemel. Különösen, ha megnyilvánulása annyiban figyelemfelkeltő, hogy az csupán öncélt szolgál: magyarán pártja vélt érdekeit. „Az

MSZP felszólítja

az EU-elnökséget betöltő Fidesz-KDNP kormányt, fejezze be végre az ország lejáratását, és legalább a továbbiakban képviselje úgy az országot, hogy azzal se a szomszédos államokban élő magyaroknak, se az Európai Unió szellemiségének ne ártson” – nyilatkozta lábát a múltunkba törölve Török Zsolt szocialista szóvivő az emlegetett szőnyeg ürügyén, és nem állhatta meg, hogy ne illessze mondandójába a két kínálkozó szóképet: a problémák szőnyeg alá söprését, illetve a kormány szőnyeg szélére állítását. De mit is tud ez az egyesek számára mágikus hatásúnak kikiáltott

nagy formátumú kultúrszőttes

? „Szimbólumrendszerét a magyar történelemhez, kultúrához és tudományhoz szorosan kapcsolódó elemek alkotják.

Megjelenik rajta

például Szent István, az első magyar király, Szent László, Zsigmond, Mátyás, Széchenyi, Liszt vagy Vasarely. Ugyancsak a monumentális alkotásra került a Kempelen-féle sakkgép, a Bíró László által szabadalmaztatott golyóstoll, Asbóth Oszkár speciális légcsavarja, a Zsigmond-kori csontnyereg, a rovásírásos abécé, illetve a Zsolnay cég honfoglalás kori motívumokkal ékes kerámiájának képe és a Rákóczi-zászló is. Nem hiányoznak a szőnyegről a nagy nemzeti szimbólumok sem, az építmények közül a Mátyás templom, az Esterházy-kastély, a Lánchíd és az Iparművészeti Múzeum került az alkotásra. Pápai Lívia személyes ügyének tekintette, hogy kifejezetten női vonatkozású elemek is helyet kapjanak.” Eddig rendben is volna, gondolhatnánk, csakhogy a magyar kultúrtörténet e mozaikjai közé ékelődött két térkép is, ezek egyike az 1848-as forradalom és szabadságharc korabeli Habsburg-birodalmat ábrázolja, a másik pedig Magyarország legrégebbi, ismert nyomtatott térképe, 1528-ból. Nos, igen e (kényszerűen) Nagy-Magyarország térképmásolatok verték ki a biztosítékot az

online orgánum kérdéseire válaszoló

két EP-képviselőnél (ami 750-ből elhanyagolható arány). Az osztrák zöld párti Ulrike Lunacek szerint: „A térkép illusztrálja Orbán Viktor miniszterelnök abbéli szándékát, hogy felülbírálja a trianoni békeszerződést”, továbbá: „Orbán úrnak ez a nézete a múltba tekint és távolról sem a közös európai jövőbe” – folytatta Lunacek. „Emellett ez az EU-t érintő jelenlegi kihívások teljes félreértelmezése” – fejezte be fejtegetését a sógorok képviselőnője. A román szocialisták képviselője, Ioan Mircea Pascut meglátása szerint: „Nagy-Magyarország fontosságának hangsúlyozása nem a legjobb szimbóluma a magyar EU-elnökségnek... Az EU célja, hogy megszűnjenek a belső határok. Az ilyen gesztusok várhatóan nacionalista érzelmeket gerjesztenek az unióban, éppen egy olyan időszakban, amikor inkább a szolidaritás érzésére lenne hatalmas igény.” Ezeket a szomszédbéli gyógyszerelgurulásokat követte a hazai szocialistáké... Mindez csak azért érdemel szót, mert például a turul ezúttal csont (visszaöklendezés) nélkül átment, a rovásírásról sem feltételezték, hogy a magyar elnökség fél éve alatt kísérlet történik a latin abécé lecserélését követő, Kárpát-medencei bevezetésre és így tovább. Fél év múlva pedig ne feledjük el jól kiporolni e szőnyeget, Nagy-Magyarország és Európa viszonyának tisztázása mellett. Mert milyen „békeszerződés” az, kedves képviselő asszony, ahol önök mint vesztes fél fegyvertársuk területeit birtokolják el, másokkal egyetemben? Diktátum talán? Vannak még rendbe rakásra váró közös dolgaink: hogy világos legyen, Európának mit adtunk, és mit kaptunk cserébe!