Vélemény: Színe és fonákja

Ami a két ügyben azonos, az a hozzávetőleges összeg. Mindkét esetben 200 millió forint, költségvetésből származó pénzről van szó. Az egyik esetben azonban 16 állami gyámság alá helyezett fiatalkorú, a másik esetben 6 párt van a mérleg másik serpenyőjében.

Most, hogy túl vagyunk a hosszúra nyúlt pénteki szegedi közgyűlésen, láthatjuk milyen nehéz is konszenzusos döntést hozni egy-egy kérdésben, milyen álságosnak is tűnhet egy-egy döntés háttere, és az azt indokló érvelés. Példának kínálkozik a Tápéra költöztetendőnek ítélt gyermekotthon ügye. Tárgyalásakor a helyi szocialisták (szokásukhoz híven, csökönyösen) kötötték az ebet a karóhoz, azzal, hogy menyi pénzt költöttek már el az új (emberközeli) helyszín kialakítása során, melyet az utolsó színestévéig be is berendeztek, de az ott karácsonyozó boldog gyerekek és a buksiját simogató polgármester fotói hiányában még kiderülhetne: feleslegesen, és a látszat ellenére, talán nem csupán a jó szándéktól vezérelve. „Milyen katolikus vagy te?” – kérték számon a szocialista moralisták

Juhász Gyulát

, a terület újraválasztott fideszes képviselőjét, annak apropóján, hogy nem tesz meg mindent, hogy a tizenhat nehéz sorsú nebuló az új, ezernyi földi jóval ellátott tápai ingatlanban karácsonyozzon. A közgyűlésben felállított karácsonyfa tövében,

Tóth Károly

, az MSZP listáján közgyűlési mandátumot szerzett képviselő – első szám első személyben - levelet olvasott fel: melyből kiderül, mennyire szeretne az egyik érintett gyerkőc már az új helyen tévézni és számítógépezni karácsonykor! Az SZDSZ-es, akarom mondani szabad városos képviselők is elmondták, micsoda embertelenségről tesz tanúbizonyságot, aki a neveltek érdeke ellen tesz. Az ellenérdekeltnek kikiáltott (katolikus és más felekezetű) fideszesek és kereszténydemokraták, ezzel szemben azt bizonygatták, hogy a magatartási problémákkal is küzdő gyerekek jó helyen vannak ott, ahol, az amúgy értékes zöldterületi ingatanban, mintegy a külvilágtól védetten. Abban volt csupán egyetértés, hogy láthatólag a petőfitelepiek mintegy háromezernyi tiltakozó aláírása bármelyik városrészben összejönne a mentálisan sérült (a helyiek által kezelhetetlennek vélt, így rájuk nézve potenciálisan veszélyt hozó) állami gondozott gyerekek oda (ki)telepítése ellen. Efelől az ülést vezető polgármesternek sem voltak kétségei, azonban - mint mondta – neki a város egészének érdekét kell néznie. Szerinte erre kapott felhatalmazást a tápaiaktól is, és másoktól is: a kérdéses, gyámság alá helyezett gyerekek érdekeinek képviselete mindent felülír, ráadásul, ha a kormánypártiak (plusz egy-két szavazat) felülírják a (telekcserére vonatkozó) elképzelését, odaveszik a már elköltött hetven milliónyi a közösből előfinanszírozott forint, valamint a felszabadítani vágyott, igen kapós helyen lévő zöldterületi ingatlan értékesítésének lehetősége. Az is elhangzott, hogy

Botka László

ellenzéke ezt az előterjesztést már többször megszavazta, mint ahogy az is, hogy ezt nevezettek csak fenntartásokkal tették, melyeket végül a döntéshozók anno nem vettek figyelembe, így ne is várják most az érzelmi húrokat pengető, mutyigyanús előterjesztésük elfogadását. Volt olyan vélemény is, hogy az üggyé terebélyesedett kérdés a képviseleti demokrácia próbaköveként is felfogható, ugyanis a tápaiak nem véletlen szavazták meg képviseletükre Juhász Gyulát, míg (tegyük hozzá) a város vezetésére a jelenlegi polgármesternek adtak mandátumot. A csökkentett létszámú közgyűlés erőviszonyai pedig ismertek. De ne feledjük a képviselők többsége egyéni mandátummal került a torony alá: egyszerre kell a város egészének és azon belül (vagy azon felül) körzetük érdekeinek szem előtt tartásáról gondoskodniuk (és akkor még nem is említettem az őket jelölő párt vélt, vagy valós érdekeit).

A szavazás végeredménye ismert

. Mint ahogy egy másik – bár az ország házában lezajlott – szavazásé is, melynek során január elsejével visszaállítják a pártok finanszírozásának eredeti mértékét (értékét). A két döntéshozatal közötti szembeötlő különbség a konszenzus abszolút meg, illetve meg nem léte. Mert utóbbi esetben ripsz-ropsz meglett az egyetértés.

Orbán Viktor

29 pontjával a pártok finanszírozásától megvont tizenöt százaléknyi összeg visszaadásáról még vita sem merült fel, az ilyesmi pedig igen ritka, de az hogy minden párt teljes mellszélességgel támogassa az előterjesztést, az egyenesen csodaszámba menő. Most persze, lehetne azt mondani, hogy a képviselőknek, testületileg maguk felé hajlott a keze! De nem! Az LMP kijelentette, hogy a párttámogatások állami csökkentését egyedül ők szavazták le fél éve, mert véleményük szerint az képmutatás volt, mivel az a szürke zóna felé terelte a pártfinanszírozást. "Ha valaki azt gondolja, hogy a támogatások 201 milliós emelése megoldás, az téved. Nagyon nagy baj van a pártok finanszírozásával" - vélte ugyanakkor az MSZP. A megoldás szerintük a pártfinanszírozás teljes átalakítása lenne, ahol a megemelt állami támogatás szigorúbb átláthatósági szabályokkal, a bújtatott támogatások szankcionálásával párosulna. Na ilyesmit terjesztett be a törvényhozás elé az LMP, amit tárgysorozatba is vetettek és várhatólag tavaszra kerül napirendre. Én magam is a drágább pártok, olcsóbb autópályák, látványberuházások, valamint kevesebb telekspekuláció elvén vagyok. Ugyanakkor sajnos nem hiszek, csupán reménykedem a politikusok és pártjaik „kifehéríthetőségében”! Ami a két ügyben azonos, az a hozzávetőleges összeg. Mindkét esetben 200 millió forint, költségvetésből származó pénzről van szó. Az egyik esetben azonban 16 állami gyámság alá helyezett fiatalkorú, a másik esetben 6 párt van a mérleg másik serpenyőjében. Színe és fonákja.