Vélemény

Vélemény: Szikinger stigmái

Vélemény: Szikinger stigmái

2010. december 12., vasárnap
Vélemény: Szikinger stigmái

A stigmatizálás, a megbélyegzés az antijobboldali és antikonzervatív diskurzusok bevett fogalmává vált, amivel morálisan rendkívül kemény támadást lehet intézni minden olyan elképzelés ellen, amely egyszerűen csak másképpen preferálna társadalmilag és politikailag, mint antijobboldali és antikonzervatív felfogások.

Szikinger István alkotmányjogász szerint a jobboldali kormányzat publikussá tett alkotmánytervezete „szakítás a hagyományos polgári demokráciával”. Így például, mint azt kifejtette az antijobboldali Vasárnapi Híreknek, „a házasság elsődlegességéről szóló rész nem csak a melegeket, de a nőtlen férfiakat és a hajadon nőket is megbélyegzi”.
Minden tiszteletem azoknak, akik a házasság intézményéről másképpen gondolkodnak, és még a melegek házasságát is magától értetődőnek és mi sem természetesebbnek tartják morálisan, de nem vagyok képes megérteni, hogy a házasság intézményének adott felfogása miért is stigmatizálna bárkit is. A tekintélyes alkotmányjogász talán nem érzi szavának súlyát. A „megbélyegzésnek”, a stigmatizálásnak még a köznapi gondolkodásban is mellbevágó jelentése van.
A stigmatizálás, a megbélyegzés az antijobboldali és antikonzervatív diskurzusok bevett fogalmává vált, amivel morálisan rendkívül kemény támadást lehet intézni minden olyan elképzelés ellen, amely egyszerűen csak másképpen preferálna társadalmilag és politikailag, mint antijobboldali és antikonzervatív felfogások.
Megkockáztatom a feltételezést, Szikinger István nem Jézus Krisztus vagy Assisi Szent Ferenc – kultikusan tisztelt – stigmáira asszociált, hanem inkább a rabszolgatartásból ismert megbélyegzésre vagy az állatok bőrébe égetett billogra. Az erre visszavezethető, szociálpszichológiai értelemben vett stigmatizálás (megbélyegzés) a megvetés, a lenézés, az alacsonyabb rendűnek minősítés módszere. Olyan tulajdonságokkal, ismérvekkel vagy jelleggel ruháznak fel valakiket, amik már meglévő gyűlölet és megvetés kifejeződései, avagy gyűlöletet és megvetést váltanak ki. Magam is elismerem tehát, hogy van stigmatizálás, aminek szerintem ékes politikai példája a „cigánybűnöző” és a „politikusbűnöző” fogalmának használata, miáltal „a” cigányokat (minden cigányt) és „a” politikusokat (minden politikust) annak kimondása nélkül lehet bűnözőnek feltüntetni, bűnözőként megbélyegezni, hogy kivétel nélkül minden cigány és politikus bűnöző. És attól függetlenül lehet „lebűnözőzni” a csoporthoz tartozó egyéneket, hogy követett-e ténylegesen bűncselekményt vagy nem.
Azt is elismerem, hogy csoportok vagy bárki s bármi preferálása (előnyben részesítése) mögött meghúzódhat stigmatizálás, amennyiben a preferálás a nem preferáltakra súlyos árnyékot vet. Itt kezdődne azonban az antijobboldaliak és antikonzervatívok kultuszával övezett Észnek a Józan használata, hiszen józan ésszel belátható szociálpszichológusnak, alkotmányjogásznak, teremőrnek és böllérnek egyaránt, hogy nem minden preferálás stigmatizálás. Szikinger István alkotmányjogásznak ezért bizonyítania kellene, hogy a (férfiak és nők közötti) házasság elsődlegességének alkotmányos elve melegeket, nőtlen férfiakat és a hajadon nőket stigmatizál. Nem akarom elviccelni a dolgot, de a hatályos magyar törvények nagy valószínűséggel a - Szikingernek is kedves - hatályos magyar alkotmány alapján nem teszik lehetővé a bigámiát és a többnejűséget. Szikinger István alkotmányjogász alkotmánypszichológiai logikája szerint ezért a magyarországi mormon vallásúakat, a bigámistákat és az iszlám fundamentalistákat alkotmányosan stigmatizálják Magyarországon. És a kör tetszés szerint bővíthető.
„A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest”. A magyar állam központi intézményei Budapesten székelnek, ezt tudjuk, de miért kell alkotmányosan deklarálni Budapest „fő” jellegét? Nem megbélyegzése ez a többi magyar nagyvárosnak? A 18 éven aluliak nem rendelkeznek választójoggal. Miért? Mert stigmatizálják őket? Vagy mert józan ésszel húztak meg egy korhatárt, mert valahol meg kell húzni? A hatályos magyar alkotmány szerint Magyarország: köztársaság. Hogyan történhet ez meg? Mi van monarchistákkal? No és a diktatúrapártiak? Az, hogy „senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására, stigmatizálja a bolsevikokat és a fasisztákat, és külön a szadistákat, aki szívesen gyakorolnak erőszakos hatalmat a mazochisták felett, miáltal az utóbbiak is megbélyegezés tárgyát képezik. „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát” – ez nyilvánvalóan sértő azokra, akik képtelenek bárminemű vállalkozásra. Az, hogy „a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit”, súlyosan sérti az időseket és aggastyánokat, akiknek létbiztonságára és érdekeinek védelmére az állam semmilyen módon nem kíván – ezek szerint – gondot fordítani. Az, hogy „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé”, megbélyegzése az analfabétáknak, a diszlexiásoknak és vakoknak. Miért nem elég úgy fogalmazni, hogy mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé?
Legvégül pedig nézzünk szembe a brutális ténnyel: a hatályos magyar alkotmány 15. §-a kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”. Ez nyilvánvalóan a hatályos alkotmány szerint is kettéosztja a társadalmat azokra, akik házasságban és/vagy családban élnek, és azokra, akik meg nem. Arról nem is beszélve, hogy a házasságban és/vagy családban élőket külön is védelmezi, diszkriminálva és stigmatizálva ezzel azokat, akik nem élnek házasságban és/vagy családban…

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.