Vélemény: Fától az erdőt?

Igen nem rossz biznisz, a lakosságnak meg azt lehet mondani: balesetmegelőzés történt, a fák korhadtak, veszélyesek voltak. Csakhogy én ezt nem hiszem: ugyan milyen veszélyt jelentettek a Radnóti-gimnázium oldalában kivágott apró termetű díszfák, vagy a Gutenberg utca fái, miért kellett az összeset kiszedni?

Vannak ügyek, melyek nem kerülnek nyilvánosságra, illetve a nyilvánosságot valahogy nem érdeklik ezek az ügyek. Ilyen volt a késő kádári éra egész Magyarországot behálózó geológiai, robbantásos kutatása, mellyel feltérképezték, mit rejt a föld mélye. Ilyen a mostanság is Jász-Kiskun-Szolnok megyében, illetve Szabolcsban zajló rendkívül aprólékos, a föld kincseit feltérképező rezgéses kutatás, mely hétszáz négyzetkilométeren zajlik, irgalmatlan mennyiségű (talán) külföldi pénzből. Utóbbi mérések legalább két kilométer mélységben tárják fel aprólékosan a föld mélyét. Az adatokat számítógép összegzi, az eredményekhez nem igazán férhetnek hozzá se a mérést végzők, se a földtulajdonosok, se az önkormányzatok, csak a külföldi megrendelő. A kutatást végzők elmondása szerint sok mindent kimutatnak, olajat, gázt és vizet keresnek elsősorban. Az egész folyamat milliárdokat emészt fel. A Szolnok megyei mérés csak egy része a folyamatnak, ami évek óta zajlik Magyarországon. Akinek a kezében lesz a kutatás eredménye, az egy háromdimenziós térképet tart majd a kezében: „ráhelyezi” a földhivatal hivatalos térképére és azonnal látja, mely földbirtok alatt mi található két kilométer mélységig és melyiket érdemes megvásárolni. Az előző kutatás közpénzekből folyt, az eredményeket álomtitokként kezelhették, de az eredmények mégis valahogy külföldre kerülhettek, mert olyan csak a mesében van, hogy valaki megvásárol egy földterületet, lefúr, és láss csodát értékes termál, vagy gyógyvíz, netán gáz tör fel azon nyomban. Példáért nem kell messze mennünk, itt van mindjárt az emlékezetes

makói eset a földgázzal

, mely egyedüliként nagy visszhangot kapott. De folyamatban van Magyarország feltérképezése a levegőből is, egy angol kutató csoport rendkívül ritka technológiával felmérte a Balaton nyílt vízfelszínét. A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, azaz legnagyobb nyílt vizű édesvízi tartaléka, mondhatni, stratégiai fontosságú. Hogy ez mekkora kincs (nem csak turisztikai értelemben) jelzi, hogy szakértők szerint a közeljövőben a háborúk nem az csak az olajért, hanem a vízért fognak zajlani... Szóval, ezt a fejlett légi felderítéses technológiát még nagyon ritkán alkalmazzák a világon, nálunk még soha nem kutattak ilyen módon. De mibe kerül ez nekünk? Ingyen ebéd ugyanis nincs. Valóban óriási értékek felett diszponálunk, de ezekről a javakról mintha nem vennénk tudomást, nem részei a közbeszédnek. Amúgy is cudarul bánunk természeti értékeinkkel, elég csak a folytonos és felesleges fakivágásokra gondolni. Amikor a tél közeledővel egész erdőket lopnak el megélhetési bűnözők, még felhördül a közvélemény, de amikor egy utcányi fasort vágnak ki ilyen-olyan okokra hivatkozva, már csak néhány ember tiltakozik, mert mindennapi gondjaink között erre már nem marad figyelmünk. Jó üzlet e a fakivágás? Egy fasor eltávolítása nem olcsó mulatság, nálunk a társasház udvarában negyvenezerért vágtak, és persze a faanyagot is elvitték. Tehát akár félmilliós üzlet is összejöhet, plusz a csemeték beszerzése a kijelölt üzleti partnertől, és az ültetés. Igen nem rossz biznisz, a lakosságnak meg azt lehet mondani: balesetmegelőzés történt, a fák korhadtak, veszélyesek voltak. Csakhogy én ezt nem hiszem: ugyan milyen veszélyt jelentettek a Radnóti-gimnázium oldalában kivágott apró termetű díszfák, vagy a Gutenberg utca fái, miért kellett az összeset kiszedni? Mire a helyükre szánt csemeték megerősödnek, hány nyarat kell árnyékmentesen elviselnünk? Hiába tettek a Széchenyi térinél is több padot az utcába (gondolom, azoknak is megvolt az ára), a harminc fokos hőségben ki fog azokon ücsörögni? Valaki azt mondta: a helyben lakók örültek a fakivágásnak, mert így nem szemetelnek a fák! Szemetelnek, a fák! A mi társasházunkban is szemetelt a fa, ősszel lehullajtotta levelét és ezzel bizony néha eldugította az ereszcsatornát. Közgyűlésen döntöttünk a fa sorsáról, egyedül maradtam azzal a kérésemmel hogy ne vágjuk ki, csak gallyazzuk a problémát megoldandó. Nem hittek nekem, hogy hiányozni fog nekik nyáron az halálra ítélt hűst adó lombkorona. Meg is szűnik a függőfolyosói tracsparti azóta, ahogy megjelennek a nyár első napsugarai, a ház több fokkal melegebb lett, többen légkondicionálásról voltak kénytelenek gondoskodni a fa hiányában. Kész csoda, hogy még nem vágták ki az Arany János utca páfrányfáit, melyek termése az járdán szétnyomódva bizony penetráns bűzt árasztana, amennyiben leleményes vállalkozók le nem szüretelnek azt még idejekorán a magjáért. Szegeden minden fát meg kellene próbálni megvédeni, mint a Széchenyi téren! Ehelyett csak a pusztítás megy! A Bertalan híd mellett is egy komplett kiserdőt kivágtak, hogy oda majd irodaház épüljön, nem tudtak volna várni, míg meglesz a pénz és a szándék az építkezéshez? De sorolhatnám... A lényeg, hogy önző érdekek mentén hajlamossak vagyunk veszni hagyni környezeti értékeinket, ahogy jellemző módon a külföldiek jobban érdeklődnek kincseink iránt, mint mi magunk! Csak ne csodálkozzunk majd el mikor kiderül alig maradt valamink csodás gazdagságunkból.