Vélemény: Ki öletné meg Paul Lendvait?

Lendvai Debreczeninél visszafogottabban dolgozta fel a körülette zajló eseményeket, ám az Orbán-ellenes „asszociációknak” a lapja, a liberális Der Standard adott hangot.

Ki öletné meg Paul Lendvait? Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: talán Orbán Viktor. Miért öletné meg Paul Lendvait? Pontosan azért, amiért Debreczeni Józsefet és Tamás Gáspár Miklóst is el akarta (akarja?) tetetni láb alól. Debreczeni azt mondta a Hírszerző internetes portálnak öt évvel ezelőtt, hogy az őt (módszeresen) lejáratják azért, mert „bírálni merészeli” Orbán Viktort, és a lejáratás mögött „egyértelműen” a Fidesz áll. „Megszüntették a Magyar Hírlap-beli rovatomat. Folyamatosan támadták a Lapozó című tévéműsort: előbb be akartak ültetni egy fideszes politológust, aztán a fölfüggesztésemmel fenyegetőztek. Kiskunmajsán – ahol valaha tanítottam – egy újságcikkben a helyi Fidesz-alelnök a katolikus egyház elleni agitációval vádolt meg. Kizártak abból a kecskeméti Konzervatív Körből, ami már öt éve nem is létezik. A Magyar Nemzetben, amit én a Fidesz lapjának tartok, az elmúlt fél évben havonta jelennek meg lejárató írások, melyek szerint én szembefordultam a barátaimmal, megtagadtam önmagamat, ilyesmik. (…) Az ügynökvád nem véletlenül a Népszabadságban megjelent cikkem elé volt időzítve egy nappal. Egyértelműen a Fidesz áll mögötte.” Magam megértem Debreczeni Józsefet, és jeleznem is kell nyomban, hogy az ügynökvádat illetően jogerősen pert is nyert a HavariaPress és a HírTv ellen, azonban úgy gondolom, hogy elsiklik az Orbán-bírálatok – Gyurcsány iránti rajongásából eredő – minősége felett, és nem akarja elképzelni, hogy a jobboldalon Orbántól függetlenül is kinyilváníthatják a vele (Gyurcsány-rajongóval) szembeni ellenérzésüket, és úgy általában ővele szemben nem lehetnek kritikusok az emberek. A „Fidesz lapjában” és máshol magam is többször kritizáltam őt büntetőjogi felelősségem tudatában, de sem Orbán, sem Fidesz nem kért fel rá, ezért gondolom jóhiszeműen és büntetőjogi felelősségem tudatában: ő, Debreczeni, szuverén, belülről vezérelt és szabadgondolkodó értelmiségiként írja azt, amit ír, ezért az ő Orbánt kritizáló cikkei sem részei egy Orbán elleni lejárató kampánynak. Ha büntetőjogi felelősségünk tudatában jól belegondolunk állításaiba, akkor – ugye – az MSZP-SZDSZ kormány regnálásának kellős közepén a Fidesz tisztában volt azzal, hogy Debreczeni kritikus cikket írt, a cikket Népszabadságban jelenteti meg, és még a pontos dátumát is tudták a megjelenésnek. Mindez persze azt is feltételezi, hogy a Népszabadságban közölt cikknek elementárisnak kellett lennie, példátlannak, mintha a szerző előtte még soha nem rukkolt volna ki hasonlókkal, amik ráadásul alapjaiban rengették volna meg Orbán Viktor hatalom-visszaszerzési stratégiáját. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: az interjú azt is sugallta, hogy Orbán Viktor képes lenne Debreczenit akár meg is öletni, hiszen ő szakmai alapon arra is képes volt „asszociálni”, hogy Orbán egy „Lukasenko-típusú” rezsimet épít ki, csakhogy a Lukasenko-rezsimről köztudott, hogy ellenzéki politikusokat és újságírókat is megöletett. Debreczeni kreatív „asszociációja” mögött önmaga politikai szerepének és súlyának fölértékelése áll, és az, hogy a vele szemben történteket az általa a legszabadabb”asszociációk” szerint „kritizált” személy bosszújával magyarázza. Paul Lendvai magyar származású osztrák újságíró hasonló cipőben jár. Őróla, a magyar jobboldal és Orbán Viktor kritikusáról, a Heti Válasz hozott le olyan levéltári dokumentumokat, amelyek - büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem - szerintem is erős kételyeket ébresztenek hitelével szemben. Lendvai Debreczeninél visszafogottabban dolgozta fel a körülette zajló eseményeket, ám az Orbán-ellenes „asszociációknak” a lapja, a liberális Der Standard adott hangot: a „birodalom” (Orbán birodalma) visszavágott; Lendvai az „Eljátszott országom” című új könyvével „felségsértést” követett el; a magyar jobboldalon és a jobboldali sajtóban "Magyarország-ellenes az, aki kritizálja Orbánt”; „a kormánypárti Fidesz sajtóorgánuma megpróbálja lejáratni Lendvait” stb. Paul Lendvai védelmében. Frankfurtban most lemondták azt a rendezvényt, amelynek Paul Lendvai bemutatta volna be új könyvét. Az indoklás szerint a magyarországi jobboldali, nacionalista és antiszemita erők rettenetesen agresszív kampánya a szerzőnek erőszakos cselekmények miatti aggodalmára adott okot, ám a helyi rendőrség nem tudta biztosítani az általa kért rendőri védelmet. Ha Debreczeninek és Paul Lendvai liberális munkatársainak a Der Standardnál igazuk van, akkor csak lazán kreatív „asszociáció” kérdése az, hogy Orbán-Lukasenko adott-e ki vadászati engedélyt Lendvaira, és hogy abban csak a figyelmeztető bántalmazás vagy éppen láb alól való eltétel rejlik. Orbán bosszúszomjáról árulkodik az is, a maga módján, hogy Orbán egy másik kritikusa, Tamás Gáspár Miklós is azzal magyarázza egyébként teljesen jogszerű nyugdíjazását a nyugdíjazása elleni tiltakozásra felkért nyugati kollégák előtt, hogy őreá a jobboldal nyomása nehezedik. Mivel a Lukasenko-rezsimben Lukasenko személyes ellenfeleivel Lukasenko tudta és akarata nélkül nem történhet semmi, büntetőjogi felelősségem tudatában gondolom, hogy személyesen Orbán Viktor kezdeményezése volt Tamás egyébként teljesen jogszerű nyugdíjazása, hogy birodalmának egy nagytekintélyű kritikusát elhallgattassa. Történt persze mindez azok után, hogy Orbán Viktor nem váltotta be Tamás 1998-ban kreált kreatív „asszociációját” arról, hogy őtet a Dunába fogják lőni a Fidesz választási győzelme után. Így járhatsz Te is a nyugdíjkorhatárod előtt! – figyelmeztethetnénk büntetőjogi felelősségünk tudatában, de inkább a Fidesz által megfigyelés alatt tartott Népszabadságra hívom fel a figyelmet büntetőjogi felelősségem tudatában. A lapban Petri Lukács Ádám, aki nem tartozik Orbán rajongótáborába, azt írta Lendvairól, hogy „tekintélyét, tudását fel-felhasználta arra, hogy a diktatúra csúf valóságát kikozmetikázza." A kiegyensúlyozás kedvéért az Orbán Viktor személyes bosszújától üldözött Gyurcsány Ferenc blogjával zárom a szemlét, aki mivel valószínű, hogy nincs tisztában büntetőjogi felelősségének tudatával, egészen véletlenül a Der Standard standardja szerint értékeli a történteket. „Az, hogy a kitűnő újságíró a Fidesz egyik legkövetkezetesebb kritikusa évek óta. Szavának súlya van. De nem a szavaival, nem a gondolataival vitatkoznak. Azt nem teszik. Helyette inkább nekiugranak múltjának, személyének, és megpróbálják szétcincálni. És ne tévedjünk, nem fogják abbahagyni. El kívánják lehetetleníteni, hogy elmenjen a kedve a Fidesz kritizálásától. Hogy tízszer is meggondolja, ír-e valamit a magyar jobboldalról. Remélem, van benne elegendő lelkierő, tartás, és nem adja fel. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy ez nem ő ügyük. Nekik mondom, nem lehet nem észrevenni, hogy ezt csinálja mindenkivel a Fidesz. Ha útban vagy, megpróbálnak ledarálni. Ma engem, holnap téged. Tévednek azok a barátaim, akik úgy gondolják, hogy ha feláldoznak valakit, akkor nyugalom lesz. Ez tévedés. Ha valakit tönkretettek, akkor sincs megállás, akkor jön majd a következő ellenfél. És addig folytatják, amíg van még valaki, aki meg mer szólalni.”