Vélemény: Választójog határon túli magyaroknak

Meggyőződésem, hogy Gyurcsányék képesek voltak felismerni 2004-ben, hogy az igennel szavazással csak nyerhetnének, de nagyot. Mégis milyen más racionális megfontolás tántoríthatta el őket? Szerintem az, hogy a határon túliak állampolgársága és szavazati joga mögött egy sokkalta mélyebb problémát láttak: a határon inneni és túli magyarokat összekötő nemzettudatot.

A legfrissebb hírek szerint a kormány választójogot adna a határon túli magyaroknak, amivel a szocialisták végre elmondhatják, hogy a Fidesz becsapta választóit, mert a kampány során tagadták, hogy választójogot adnának a határon túli magyaroknak. Ráadásul, tegyük hozzá, a választójog megadása valójában a Jobbik választási ígéretének megvalósítását is jelenti. A „kettős állampolgárság” megszavazásakor Gyüre Csaba nem véletlenül mondotta azt, hogy „örül annak, hogy a Fidesz első javaslatainak egyike a külhoni magyarok honosítását célozza, de szomorú, amiért a leendő kormánytöbbség nem támogatja a választójog kiterjesztését”. Nem kizárt persze, hogy a Fidesz és Orbán Viktor eleve tervezte a választójog kiszélesítését, „csak” taktikai megfontolásból, saját jól felfogott választási érdekéből tagadta azt. Okulván a 2004-es népszavazásból és Mikola István őszinteségéből. 2004-ben a határon túli magyarok kedvezményes honosítását (nem pedig kettős állampolgárságát!) elvető kormánypártok sikeresen kampányoltak azzal, hogy 1) a határon túli magyarok beözönlenének az országba; 2) beözönlésük több száz milliárd forintba kerülne a magyarországi magyar adófizetőknek; 3) munkahelyeket vennének el; 4) összeomolna a nyugdíjrendszer; 5) a Fidesz általuk kerülne hatalomra, és betonozná be magát a hatalomba. A gyurcsányista s nem egyszerűen szabad demokrata meg szocialista víziók szerint (mert sok szocialista igen szavazásra buzdított, és igennel is szavazott!) a Fidesz azért kerülne hatalomra, és betonozná be magát a hatalomba a választójog kiterjesztésével, mert a határon túli magyarok tömegesen szavaznának a Fideszre. Ezt a megfontolást értem, mert a rendszerváltással kezdve minden párt aszerint is végiggondolta a választójogi reformokat, hogy azok mennyiben érintik a maguk – nem rossz értelemben vett – érdekeit. A határon túli magyarokat illetően azonban kicsit más a képlet. A gyurcsányisták és a szabad demokraták miért gondolták azt, hogy a határon túli magyarok törvényszerűen a jobboldalra, a Fideszre szavaznának? Készült megbízható (bár titkolt) közvélemény-kutatás? Kötve hiszem. Az viszont biztos, hogy a 2004-es népszavazási kampány során a kormánypártok megrendeltek közvélemény-kutatást, amiből kiderült nekik, hogy a jobboldali (fideszes) szavazók egy jó része is elutasítja a kettős állampolgárságnak hazudott kedvezményes honosítást! (Lásd ehhez A kettős állampolgárság mítosza című írásomat. 2008. december 8.) Gyurcsányéknak tehát jó volt a szimata, és egy xenofób, ám a Fidesz hibáival akaratlanul megtámogatott kampányban biztos fideszes szavazók tömegeit tudták eltántorítani a részvételtől és az igennel szavazástól. Máig érthetetlen, hogy – ismétlem - a gyurcsányisták és a szabad demokraták miért gondolták azt, hogy a határon túli magyarok törvényszerűen a jobboldalra, a Fideszre szavaznának? Ha például az MSZP nem Gyurcsányt követte volna, hanem vette volna a bátorságot, és az igennel szavazást támogatta volna 2004-ben, a határon túliak teljesen más szemmel néznék őket. A határon túliak szavazási hajlandóságától és választási preferenciáitól való félelem így tulajdonképpen egy önbeteljesítő jóslattá vált: ha tényleg választójogot nyernek a határon túliak, a szocialisták azt kap(hat)ják, amit vártak. Én azonban kétlem, hogy ilyen egyszerű lenne a magyarázat, mert biztos, hogy Gyurcsány és a szabad demokraták racionálisan végiggondoltak minden alternatívát. Meggyőződésem, hogy Gyurcsányék képesek voltak felismerni 2004-ben, hogy az igennel szavazással csak nyerhetnének, de nagyot. Mégis milyen más racionális megfontolás tántoríthatta el őket? Szerintem az, hogy a határon túliak állampolgársága és szavazati joga mögött egy sokkalta mélyebb problémát láttak: a határon inneni és túli magyarokat összekötő nemzettudatot. Gyurcsány Ferenc szövegeiből „csak” rekonstruálni lehet azt, amit a radikális liberális szabad demokraták nyíltan kimondtak a „politikai nemzet” dogmájába csomagolva: a magyar nemzethez csak a magyarországi magyar állampolgárok tartoznak. A logikus következtetést azonban már ők is sugallni voltak kénytelenek: a határon túli magyarok nem a magyar nemzet részei, hanem ahhoz a nemzethez (román, szerb, szlovák stb.) tartoznak, amelynek állampolgárai. A kettős állampolgárság és a választójog kiterjesztése csak eme radikális liberális dogma megvalósításának, azaz a nemzet kettészakításának eszköze. Ehhez képest 2006-ban csak színjáték volt a Mikola István miatti haláltusa, aki oktondi módon kijelentette: "Ha négy évre nyerni tudnánk, és (...) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna.”