Vélemény: Svédcsavar – jobbra…

Miután arrafelé is vannak tanyacsoportok, a postaládák ott is az épületektől néhány száz méterre, az út mentén találhatók. A postás szépen be is dobta a pénzes borítékokat a ládákba és kerekezett tovább. Utána jött a „talpraesett” délszláv vendégmunkás, és sorban emelte ki a tömött borítékokat! A svédek csak hosszú nyomozás után jöttek rá a turpisságra, hiszen az ő morális-etikai felfogásuk szerint ilyet a civilizált társadalomban soha nem követ(het)nek el…

A hír, miszerint a svédországi parlamenti választásokon ugyan a most is kormányzó jobbközép koalíció győzött, ismét megelőzte baloldali riválisát, s a Riksdag (Parlament) új tagja lett a bevándorlás-ellenes, populista Demokrata Párt, gyorsan bejárta a világot. A 20 mandátumot szerzett új tömörülés létrejötte és sikere nem véletlen. Hogy miért? Az alábbiakban próbáljuk megvilágítani. Romlatlan, szinte a naivitással egyenlő tiszta társadalom a svéd. Azaz hogy csak volt. Egészen 1986-ig, amikor egy csendes február végi estén megölték az ország miniszterelnökét, Olof Palmet. A karizmatikus személyiség, akkor már hosszú időn át kormányozta jóléti országát, amely a múlt század első évtizedeiben tapasztalt mélyszegénységből küzdötte fel magát a világ egyik legfejlettebb államává. A szociáldemokrata politikus az említett napon testőreit hazaküldte pihenni(!), ő pedig moziba ment feleségével. Az egyik stockholmi belvárosi filmszínházból kijövet lépett hozzá gyilkosa, aki közelről több golyót is lőtt Palme testébe, majd elmenekült. A 24 évvel ezelőtti tragikus esemény azóta is foglalkoztatja a svéd közvéleményt, annál is inkább, mert a gyilkost a mai napig nem sikerült elfogni. Többször tartóztattak már le gyanúsítottakat, de bizonyíték híján szabadon is engedték őket. A skandináv országban gyakran mondják: a svéd bűnüldözés csődje ez az eset! Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy Olof Palme közkedvelt egyéniség volt, szerették a svédek, kétszer is miniszterelnöknek választották. A második hasonló gyilkosságra ugyan fény derült, de az elkövetés brutalitása ezúttal már jobban felkavarta a helyi társadalmat. Anna Lindh külügyminisztert 2003-ban egy nagyáruházban, ruhavásárlás közben, több késszúrással gyilkolta meg Mijailo Mijalovic, szerb bevándorló. A pszichopata szerb fiatalt azonnal őrizetbe vették, hosszú bírósági tárgyalás után életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. (Érdekes, a lelki beteg gyilkosnak azért annyi esze volt, hogy kérje Szerbiának való kiadatását, s az ottani igazságszolgáltatás ítélkezését!) Mindeközben érkeztek a menedékjogot kérők az afrikai és az ázsiai országokból, de a már ott élő szerbek, horvátok, macedónok, görögök, portugálok, lengyelek mellé jöttek a kilencvenes évek délszláv vérzivatarából a koszovói albánok is. A migrációs nyomás akkora volt, hogy a svéd kormánynak valamiképpen rendet kellett teremtenie az előállt helyzetben. Ekkor hozta meg az úgynevezett bevándorlási keretszámokat, amelyeket a többi skandináv állam már évekkel ezelőtt saját környezetében már alkalmazott. A bevándorlást tehát valamelyest megállították ugyan, de az itt élő „ideiglenes munkavállalók” már beépültek a svéd társadalomba, állampolgárságot kaptak, gyermekeik gyakran nem is beszélték szüleik anyanyelvét, s amit gyorsan megtanultak: követelték emberi és állampolgári jogaikból adódó kedvezményeket. Közben persze igyekeztek kihasználni a naiv svéd demokrácia összes előnyét. Ösztöndíjasként két évig éltem Halmstadban, a csaknem 100 ezres lakosú nagy kikötő- és iparvárosban is sok bevándorló élt. Ottani barátaim mesélték a kissé humoros, de jellemző esetet, miszerint a 70-es években még borítékban vitték a svéd nyugdíjasoknak a havi járadékukat. Miután arrafelé is vannak tanyacsoportok, a postaládák ott is az épületektől néhány száz méterre, az út mentén találhatók. A postás szépen be is dobta a pénzes borítékokat a ládákba és kerekezett tovább. Utána jött a „talpraesett” délszláv vendégmunkás, és sorban emelte ki a tömött borítékokat! A svédek csak hosszú nyomozás után jöttek rá a turpisságra, hiszen az ő morális-etikai felfogásuk szerint ilyet a civilizált társadalomban soha nem követ(het)nek el… Más. A 60-as évektől érkező, zömmel délszláv vendégmunkások, gyorsan felfogták a svéd társadalom által nyújtott magas színvonalú szociális juttatások előnyét. Ezért igyekeztek minél előbb megszerezni az ottani állampolgárságot, hogy ők is élvezhessék ezeket az előnyöket. S élvezték is azokat. Saját szememmel láttam olyan vendégmunkást – immáron svéd állampolgárt –, aki rokkantnyugdíjasként nappal botra támaszkodva járt Halmstad belvárosában (általában a bevásárló-központokban), a hétvégi zenés-táncos összejöveteleken pedig vígan ropta a kólót. Furcsa módon regenerálódott… A 21. század első évtizedében tömegesen jegyezték azokat az eseteket, amikor a csaknem 10 milliós Svédországban egymást érték a bevándorlók által elkövetett nemi erőszak-cselekmények, a garázdaság, gyilkossági kísérlet, sőt emberölés is. A legtöbb elkövető a muzulmánok közül került ki, s ekkor fordult ellenük a társadalom nagy része. Tudniillik az, hogy megtörténtek az esetek, nem is volt elég egyes muzulmán vezetőknek, még tüzelték is híveiket, mi több, a svédeket is. Egyik stockholmi mufti például kijelentette: azok a nők, akik nem viselnek fejkendőt, ne csodálkozzanak, ha megerőszakolják őket! Eddig nem tapasztalt politikai vitát kavart a kijelentés, s ekkor kezdődött a szervezett fellépés is az ilyen megnyilvánulások ellen. Néhány évvel ezelőtt megalakult a Demokrata Párt, amely nyíltan bevándorlás- és idegenellenes irányvonalat jelölt meg maga számára. Jimmie Akesson, a párt fiatal vezetője tavaly vitacikket írt az Aftonbladet című országos napilapban, s ebben felhívta a figyelmet az idegenek által elkövetett bűntényekre, különös tekintettel a muszlim veszélyre. Mint írta, a líbiaiak, a tunéziaiak, a törökök, az albánok, a marokkóiak, az algériaiak és más muzulmán vallású bevándorlók vagy törvénytelenül ott tartózkodók, valós veszélyt jelentenek a svéd jóléti társadalomra (ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem 42269 dollár!). Cikke ugyan hatalmas vitát gerjesztett, ugyanakkor soha nem tapasztalt népszerűséget is hozott neki. A múlt heti parlamenti választásokon 20 párttársával együtt ott ül majd a 349 tagot számláló Sveriges Riksdag padsoraiban, amikor néhány hét múlva XVI. Károly Gusztáv király ünnepélyesen megnyitja az új parlament első ülésszakát. Ami Svédországban még mindig nemzeti ünnepi eseménynek számít (csakúgy, mint a Nobel-díj átadása) és az állami közszolgálati tévé élő adásban számol be annak minden mozzanatáról. Fredrik Reinfeld miniszterelnök jobboldali pártja tehát győzött, de kénytelen lesz koalícióra lépni valamelyik kisebb párttal. Ez valószínűleg a Zöldek Pártja lesz. Az új populista tömörülés tehát nem lesz kormányzati tényező a parlamentben. De nyilván gyakrabban hallatja a hangját a svéd társadalom előtt. S ezt jól tudják azok is, akikről szólnak majd a tisztelt házban. Merthogy – az egyetemes emberi jogokra hivatkozva – azonnal nagyszabású tüntetéseket szerveztek a demokraták ellen Stockholmban, Malmöben, Göteborgban!...