Igény az lenne rá!

Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedett. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!

Hogy mi a különbség a (a mostanában tévé reklámokban is feltűnő) „Napfényfürdő” és a Mars téri piac között? Az egyik helyen sokan vannak, a másik helyen kevesen – vághatná rá helyesen egy helyi kvízműsor résztvevője, hiszen ezenkívül látszatra semmi nincs, ami a két mű-intézményt a kérdés szempontjából összekötné. Pedig a hasonlóságok terén azért vannak még kapaszkodók: mindkettő „tető alá hozatala” Botka László polgármester ténykedéséhez köthető. A másik helyes válasz pedig az, hogy az egyik hosszú megtérülésű üzlet egy jelentős része még a város kezében van (de ebben meg vannak számolva napjai), míg a másik esetben száz százalékos a tulajdona! Ezek az egyezések és különbségek pedig azért merültek fel bennem e formában, mert számomra csak most derült ki, hogy „a Szegedi Vásár és Piac Kft. tagi kölcsönökkel együtt 1 milliárdnyi hitelt vett fel eddig, és 700 milliós törzstőke-emelés is volt a cégnél”! Ezt ugye Beck Zoltán (a Zöld Baloldal képviselője és gondolom – amennyiben nem tervezi nyugdíjba vonulását a helyi politikából – leendő képviselőjelöltje) állította a minap, azzal összefüggésben, hogy – amire végképp gondolni sem mertem - nincs aláírt támogatási szerződése Szegednek az uniós pénzek elosztásáért felelős szervezettel a belváros rekonstrukciójával kapcsolatos beruházásokra, így többek között a Mars tér felújítására sem. Ha pedig nem lesz megállapodás, pénz sem lesz, aminek következtében tovább nőhet a város (és cégei) már-már tarthatatlan eladósodottsága. Ennek eredményeként pedig könnyen piacra dobhatóvá (elkótyavetyélhetővé) válik a Mars téri piac, közpénzestől, Vásár és Piac Kft-stől. Tudjuk, a bajban nehéz korrekt áron túladni a hitelekkel túlterhelt (mindhiába, vagy pontosan ezért szépen kistafírozott) cégeken, cégrészeken. Sőt még örülhetünk, „az üzlet” nyélbe ütésekor. Igen, azt vizionálom, hogy a város esetleg a Mars téri munkák végeztével, vagy még az előtt „kénytelen lesz” túladni csődközeli helyzetbe jutott vállalkozásán. Vagy már meg is történt, csak az írás nincs meg még erről - az a fránya aláírás. (Az igazgató esetleg maradhat?) Hacsak... Persze, egyesek most már az elbíráló szervezetre (a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségre) háríthatónak tartják ezen aprócskának tűnő problémát, különösen, hogy kormányváltás után vagyunk! Erre a méltánytalan „helyzetbe hozásra” a város semmiért sem felelős alpolgármestere fel is hívta figyelmünket - mondván – a DARFÜ-re olyan nyomás nehezedik, hogy nyilván nem hagyják bajban a várost és odaadják azt a bizonyos uniós kétmilliárdot, amire ugyan szerződni nem szerződött velük senki (mert aláírás nélkül tudjuk mit tehetünk azzal a papírral?)! Mondhatja Nagy Sándor, hogy „a labda már a hivatalnál pattog”, ha valójában nincs labda, csak egy méregdrága hitelekből felhúzott aréna, akarom mondani agóra! De ha csak az lenne! Tegyük hozzá a Lófarát, a Kölcsey utcát, mint kész tényeket és a megkapirgált Guttenberg utcát is. (Mert mi van, ha az arra szánt – vagy csak remélt? - EU-s pénzek sem folynak be, jöttek be? A Mars téri helyzetről is csak az elhúzódó pereskedések folyományaként kibukott, a Legfelsőbb Bíróság határozata nyomán hozzáférhetővé vált iratok birtokában alkothattunk valós képet!) Szóval csak reménykedni lehet, hogy nem éri katasztrofális kár csak ezen ügyekből kifolyólag (s hol van még a többi?) Szeged városát. (A felvett hitelek kamatairól ne is beszéljünk.) A botrány önmagában megvilágítja a helyzetet, ami lássuk be tarthatatlan, attól függetlenül, hogy két hónap múlva már új testület és új polgármester ül a torony alatt. Nincs az az uniós, hazai, vagy akármilyen pénz, kommunikációs bravúr, amellyel ebből a katyvaszból jól ki tudnának keveredn Botka Lászlóék. Elég csak a közpénzek lenyúlásának esztelen mohóságára utaló, a belváros rekonstrukcióját végző Szeged Pólus Kft. szerződései között felbukkant több érdekes adatra utalni. A Mars téri projekt költségvetése elgondolkodtató összegeket tartalmaz: 178 millió a projektmenedzsment díjazásra, 150 „misi” a projektmenedzsmentet segítő szolgáltatásokra, valamint 28 000 000 forint egyéb, menedzsment jellegű tevékenységért. És ezek már kozmetikázott „igényszámok” hiszen a DARFÜ a „költségszámítások mérséklésének” utasításával dobta vissza az előző kérelmet... Vajon az eredeti dokumentumban milyen számok szerepelhettek, hogy a „kifizető hivatal” vezetőjének is megemelkedett a szemöldöke? De nézzük tovább (csak a vaskosabb tételeket): kommunikációs és PR feladatokra 14, közbeszerzési tanácsadásra 7, TQM minőségbiztosítási rendszer kialakítására 7,5, informatikai szakértő tiszteletdíjra 8, és a többi (és a többi) millió forint kerekítve, plusz ÁFA. A felsorolást félbehagyva is látszik, hogy úgy megnyomták a tollat a számok írásánál, hogy a papír úgymond beszakadt, azt már nem bírta el. (Ezen tevékenységek árai piaci viszonyok között, a legprofibb szereplők igénybevételével is töredékei a fenti számsoroknak.) És hogy félreértés ne essék: ezeket a díjakat akkor is kifizetik (kifizették?) az alvállalkozóknak közpénz terhére felvett hitelből, a polgármesteri hivatal jóváhagyásával, ha nem lesz rá utóbb uniós keret! Mindez történik, szemrebbenés nélkül Szegeden, a soros önkormányzati választásokat – hatvan vacak nappal – megelőzően. Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedtek. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!