Posványosról Tusványosra

Régi tapasztalat, hogy Markó Béla – aki szintén ott sertepertélt Tusványoson, de az Orbán-Basescu találkozóra miniszterelnök-helyettesi stalluma ellenére sem kapott meghívót – és társai minden választás előtt autonómiapártiak lesznek, majd a választás után, bukaresti kormányzati pozícióban hajlamosak megfeledkezni erről.

Nem volt központi téma a székelyföldi autonómia a 21. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor hivatalos rendezvényein – melyet az utóbbi években éppen annak szívében, Tusnádfürdőn tartanak –, de azért beszéltek róla eleget. Még az eredeti és az új helyszín „összedolgozásával” Tusványosnak nevezett hatnapos rendezvény politikai csúcspontjának tartott Orbán-Basescu találkozón is előkerült e kérdés, ráadásul nem várt módon. Tőkés László, az Európai Parlament újdonsült alelnöke ugyanis egyszer csak a jobbján helyet foglaló Traian Basescu román köztársasági elnökhöz fordult, imígyen: „Nyilvánvalóan azon berendezkedés pártján állunk mi magyarok, amelyek autonómiát, nagyobb fokú önállóságot biztosítanának a romániai magyaroknak. Mi kapartuk ki nekik/Önnek a gesztenyét a tűzből, büszkék vagyunk, hogy a jó oldalon álltunk, a néppárt oldalán álltunk, kérjük, hogy hálálja meg nekünk, és adják meg az autonómiát.” Szavait a közönség körében derültség és taps fogadta, így aztán a pulpitus ülésrendjében Tőkés László és Orbán Viktor közé szorított Basescu is hasonló hangnemben válaszolt – a tőle nagyjából már megszokott módon úgy, hogy megkerülte a választ, de azt azért elérte, hogy a közönség soraiból ne fütyüljék ki. Miután megköszönte a kettejük által az elnökválasztási küzdelemben számára nyújtott politikai támogatást, leszögezte, hogy a romániai magyarok 75 százaléka rá szavazott, ám „sokan vannak, nem tudom egyszerre mindannyiuknak meghálálni”. Majd kijelentette, a választás után is ugyanúgy látja a kérdést, mint annak előtte: az autonómia nemzetiségtől független, az minden román állampolgárnak kijár. Ezzel a válasszal bizony nemigen lehet mit kezdeni, mert itt a személyiségi jogok és az állampolgári jogok vannak összekeverve a nemzeti kisebbségek többletjogaival, amelyeknek legerősebbike kétségtelenül a területi autonómia, s amely Európában lassanként már néhány tízezres kisebbségeknek is kijár, a legnagyobb kisebbséget, a székelyföldi tömbmagyarságot kivéve. Orbán Viktornak arra, hogy ezen a rendezvényen ő maga ne hozakodjon elő az autonómia kérdésével, két oka is lehetett: először is a „magyartörvény” - a köznyelvben helytelenül a „kettős állampolgárság magadásaként” emlegetett törvény – viszonylag kedvező romániai fogadtatása. Kedvező fogadtatás alatt az értendő, hogy kormányzati szinten nem támadták, nem ellenezték – s ahhoz, hogy jövő év január elsejétől minél többen élhessenek e törvény adta lehetőséggel, ha a román hatóságok tevékeny támogatására nincs is szükség, arra mindenképpen van, hogy intézményesen ne akadályozzák, vagy ne teremtsenek olyan fenyegetettséget, mint azt a szlovákok tették és teszik, az ottani kormányváltás ellenére is. A másik ok az RMDSZ magatartásában keresendő: a magyar kormányfő nem állhat ki a román elnök jelenlétében olyan kezdeményezés mellett, amelynek a legnagyobb erdélyi politikai szervezet általi egyértelmű támogatásáról senki sincs meggyőződve. Márpedig régi tapasztalat, hogy Markó Béla – aki szintén ott sertepertélt Tusványoson, de erre a pulpitusra miniszterelnök-helyettesi stalluma ellenére sem kapott meghívót – és társai minden választás előtt autonómiapártiak lesznek, majd a választás után, bukaresti kormányzati pozícióban hajlamosak megfeledkezni erről. Márpedig területi autonómia a Székelyföldön, kulturális autonómia Erdély más tájain csak akkor lehetséges, ha azt az erdélyi magyarság egyöntetűen és jó hangosan követeli – sajnos ez a jelenlegi (örökös?) RMDSZ-vezetéstől bizony nem várható. Basescu elnök, ha már benn ült ama pulpitusi présben, s autonómia-ügyben Tőkéssel egyet nem érthetett, egy másik kérdésben egyértelműen a magyar miniszterelnök pártjára állt, vélhetően kivívva ezzel a magyar „szoclib” sajtó haragját és ellenszenvét, amely harsány címekben és igen egyöntetűen minősítette Orbán Viktor tusványosi beszédét egyszerre semmitmondónak és ellentmondásosnak. (Amely már csak azért is érdekes, mert paradoxon: olyan dolog, amely semmitmondó, nem lehet egyidejűleg ellentmondásos is, tisztelt kolléga urak, még ha Orbán-beszédről is van szó, tekintettel arra, hogy a semminek nem egy másik semmi, hanem a valami az ellentéte.) Mit tartalmazott hát ez a semmitmondó beszéd? A világpolitikát érintő részben Közép-Európa új szerepéről alkotott vízióját osztotta meg a kormányfő a közönséggel. A spekulatív pénzvilágra alapuló kapitalizmus megbukott – ehhez igenelt Basescu, hozzátéve, hogy a termelésen alakuló klasszikus kapitalizmus visszaállítandó -, s hamarosan szembe kell nézni azzal, hogy a keresztény gyökerű civilizáció az eddigiekkel ellentétben a világ javainak már csak kevesebb mint felét fogja előállítani, melynek következtében a nemzetközi gazdasági életben igen komoly átrendeződés várható, s mely folyamat első jelei már kézzelfoghatóak. Elkerülendő a lesüllyedést, erre kell választ adnia az Európai Uniónak, többek közt azzal, hogy kiegyezik, különleges stratégiai kapcsolatokat alakít ki a hatalmas területű és ásványkincsekben is hatalmas tartalékokkal rendelkező, alapvetően keresztény gyökerű Oroszországgal. Ebben is és más kérdésekben is kezdeményező szerepet kell vállalnia Közép-Európának, miközben el kell kerülnie, hogy e kényszerű kiegyezés kapcsán, mint a történelem során annyiszor, újfent ütközőzónává vagy áldozattá váljék. Márpedig ehhez a visegrádi országok, Románia és a délszláv államok a jelenleginél mélyebb együttműködése szükséges, többek közt az energiabiztonság, vagy a közös közlekedés területén. (A romániai úthálózat állapotát ismerők számára nem meglepő, hogy az internetes hozzászólók közül néhányan, némi rosszindulattal, átkeresztelték a találkozó színhelyét Tusványosról Posványosra…) „A legkevésbé sem szeretnék a bankellenes harc Che Gueverája lenni” – mondotta a bankadó bevezetése kapcsán, „de az nem megy, hogy ha baj van, onnan akarjuk elvenni a pénzt, ahol nincs, és onnan, ahol van, pedig nem”. Nem megy az sem a végtelenségig, hogy Közép-Európát pénzügyileg mindig „mások” finanszírozzák, másoknak legyen fejlesztési alapjuk a térségben, másoknak legyen valutaalapjuk, amely nekünk ad hiteleket. Létre kell hozni a saját pénzügyi eszközrendszerünket, annak érdekében, hogy a nagy közép-európai ügyeket egyfajta közép-európai fejlesztési bankon keresztül mi magunk is finanszírozni tudjuk – hangsúlyozta. Vezet hát út kifelé a kátyúból, egy új Közép-Európába. Vagy ha úgy tetszik, Posványosról Tusványosra.