Vélemény

Kifüggesztetett

Kifüggesztetett

2010. július 5., hétfő
Kifüggesztetett

Személy szerint ezt nem tartom szerencsésnek, ugyanakkor az intézkedéssel kapcsolatban nem jutnak eszembe Magyarország huszadik századi történetének „legsötétebb” évei, a „vészkorszakok”.

Az annyi rossz időt követően teljes erejében és hevében ránk támadt nyár, a foci-vb izgalmai közepette valahogy elsiklottam azon tény mellett, hogy a második Orbán-kormány elrendelte a nemzeti összefogás jelképének szánt dokumentum kifüggesztését. A kormányrendelet értelmében az önkormányzatok, katonai szervek, bíróságok, ügyészségek, okmányirodák épületeibe, de még a Magyar Nemzeti Bank falára is ki kell tenni a nyilatkozatot. Másutt meg ajánlott, gondolom. Mert az iskolában az óráról kizavart nebuló, ne unatkozzon, hanem magolja be sorról sorra, vésse az eszébe, töltse hasznosan a büntetését... Tényleg: mi lészen a börtönökkel? Mert nem árt ám tudniuk a bent lévőknek, hogy mire jönnek ki, miről szól az új, deklarált társadalmi konszenzus. A kihelyezésre kötelezett többi helyszínnel egyetértek: ezekben a hivatalokban bizony gyakran kell várni ügyeink elintézésére, rendbetételére, ítéletre, jóváhagyásra, felmentésre, engedélyre... A hivatali folyosók útvesztőiben sétálgatva - a várakozásteli - várakozást elunva, bizony bele-beleolvas az ember a falakra kilógatott, vitrinekbe dugott szövegekbe. Nem árt hát újra és újra elővenni - bárhol is járjunk hivatalos ügyet intézni -, mit is nyilatkoztatott ki a a Fidesz elnöke

a parlament alakuló ülésén elmondott beszédében.

Egyebek mellett ez áll a kifüggesztésre ítéltetett írásban: „Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit.” Nem hinném, hogy ezen szöveg olvastán bárki megbotránkozhatna a mai Magyarországon, hogy „micsoda arcátlanság ezt az arcomba tolni!” Az más kérdés, egyetértünk-e a rendelet szellemével, mely nem ajánlani hanem kötelezni igyekszik. (Személy szerint ezt nem tartom szerencsésnek, ugyanakkor az intézkedéssel kapcsolatban nem jutnak eszembe Magyarország huszadik századi történetének „legsötétebb” évei, a „vészkorszakok”.) Ebből nagy baj nem lehet, nem úgy mint az utóbbi, az átmeneti és szocialista-liberális kormányok egy-egy kormányrendeletéből lett az önkormányzatok az egészségügy, az oktatás terén, vagy bárhol másutt. A kifüggesztés azonban önmagában is valóban ki nem hagyható támadási felületet biztosított az ellenzéki pártok számára, hiszen a közvélemény legutóbbi szondáztatása szerint (ha hihetünk az olykor nagyokat tévedni képes Szonda Ipsos kutatásának) a kormánypártok (s így a kormány) népszerűsége nem hogy csökkent volna, de tovább emelkedett az elmúlt időben. A Jobbik és az LMP támogatása némileg visszaesett, vagy átíródott a „legnagyobb ellenzéki párt” javára. Le kellett hát csapniuk a labdára, a pontszerzés reményében a kicsiknek is (meg is teremtődött a szocialisták vágyta ellenzéki egység, ha más-más felhanggal is, de végre egy követ fújtak a szocialistákkal). A kérdés most már csak az, vajon sikerült-e nemtetszés-nyilvánításukkal jó pontot szerezniük? Nem hiszem, hogy ez az „üggyé emelt” gesztus, alapjaiban rendítené meg a Fidesz-KDNP népszerűségi mutatóit, „az embereket” a komolyabb dolgok foglalkoztatják a mindennapokban. Ezért nem szeretnék hát azon élcelődni, hogy vajon kinek a nyomdája kapott megrendelést, hogy színesben legyártsa a „méltó módon” kifüggesztenivalót, és bele sem kívánok gondolni mi: vár azokra, akik - valamilyen oknál fogva - elmulasztják a kormányrendelet betűinek betartását. Egy év elteltével azonban kíváncsi lennék egy felmérésre, hányan olvasták a dokumentumot közhivatalban, egyáltalán, mennyien tudják, mi is van abba belefoglalva, miről szól a kifüggesztetett nyilatkozat (de szövegértési felmérést ne ez ügyben végezzünk)! Legyen hát az 1848-as - a világot sarkaiból kifordítani kívánó - márciusi 12 pont felszólításának szellemében „béke, szabadság és egyetértés” addig is! Persze attól, hogy kidoboltatjuk, kiszögeltetjük, „kőbe vésetjük”, a vágy vágy marad a beteljesülésig. Az írástudatlanok dolga addig ennyivel könnyebb marad.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.