Hogyan tovább, Jobbik? (1. rész) - reakció a hozzászólásokra
Azt sejtettem, hogy a
számos Jobbik-tagnál, illetve -szimpatizánsnál kiveri a biztosítékot, amiatt azonban csalódott vagyok, hogy az általam leírtakhoz kevés érdemi hozzászólás érkezett, és - tisztelet a kivételnek - a kapcsolódó ellenvélemények feltüntetése helyett főként a személyemet támadták. Ezekre azonban nem látom értelmét reagálni. Viszont szeretném tovább részletezni a témát, bízva abban, hogy ezáltal talán érthetőbb lesz az, amire valójában gondoltam.
De mielőtt mindehhez hozzákezdenék, újfent szeretném felhívni a figyelmet arra - és most elnézést kérek azért az illetlenségért, hogy magamat kényszerülök idézni -, „hogy írásomban elsősorban a magyarországi események Jobbikra ható politikai következményeit, illetve az arra adandó esetleges jobbikos válaszokat kívánom számba venni.” Magyarán - bármilyen hihetetlenül is hangzik - nem célom a Jobbik negatív színben való feltüntetése, vagy ócsárolása. Egyszerűen csak a fennálló helyzetet, illetve annak következményeit próbálom elemezni. Na, hát ennyit a magyarázkodós részről… Ami pedig tegnapi írásom témáját illeti - hogy a legelején kezdjem -, én úgy gondolom, hogy a demokráciában a pártok célja a hatalomhoz való hozzájutás, azaz a kormányzás lehetőségének megszerzése. Az ellenzéki pártok - amilyen a Jobbik is - tevékenységét pedig a kormányra kerülni - ellenzékben maradni értékduál határozza meg. Természetesen az előbbi elérése az elsődleges cél, hiszen ezáltal valósíthatják meg azt a programot, amellyel a választópolgárok elé álltak. Ehhez azonban komoly stratégiák kellenek, ugyanis a kormányzás csak megfelelő számú választópolgár támogatásával érhető el. Szavazatokat pedig csak különböző - és az adott párt helyzetének megfelelő - kampánystratégiákkal, illetve kampánytechnikákkal lehet szerezni. Ilyen kampánytechnika példának okáért a negatív kampány intézménye, amelyet minden egyes párt tudatosan alkalmazni is szokott. Ez alól a Jobbik sem kivétel. A párt sajátos helyzetét tekintve nem is lehet kivétel. Sőt! Ahhoz, hogy megtartsák, és esetleg növeljék a szavazótáborukat főleg a kormányzó pártokat - jelen esetben a Fidesz-KDNP-t - kell támadniuk. A Jobbik ugyanis nem a szokványos utat járta be, hiszen országgyűlésen kívüli szervezetből vált közel 17%-os parlamenti párttá. És óriási hiba lenne azt gondolni, hogy ez elsősorban a Jobbik politikusainak, azok tevékenységének köszönhető. Nem! Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt években a balliberális kormányok tönkretették az országot, és emellett még - nem mellékesen - a korrupciót is állami, illetve önkormányzati szintre emelték. Az MSZP azonban megbukott, így a Jobbik ezután már nem remélhet további szavazatokat a szocialisták támadásával. Ezért a célkeresztbe elsősorban a Fidesz került: minél inkább sikerül a szocialistákhoz hasonlítani a Fidesz és az Orbán-kormány tevékenységét, annál több szavazatot szerezhet a Jobbik. Erre próbáltam rávilágítani az előző írásomban. És ezzel nem azt mondom, hogy a Jobbik csalódott az MSZP bukása miatt. Ez meg sem fordult a fejemben. Csupán azt mondom, hogy új helyzet állt elő, amelyhez alkalmazkodnia kell a pártnak, mely során - a magam részéről - a Fidesz erőteljes támadására számítok. Mindemellett még azt is látni kell, hogy az áprilisi választásokon a Jobbik - legalábbis véleményem szerint - túlnyerte magát, ugyanis a jövőben minden 17%-nál rosszabb eredmény csalódást fog kelteni a Jobbik tagsága, illetve a szavazótábora körében. És a Jobbik táborának esetleges megcsappanását követően a párt vezetésének egyre több kritikát kell majd kiállnia, mely következtében komoly belső viták alakulhatnak ki, amit nem lesz könnyű kezelni. Meggyőződésem, hogy a Vona Gábor vezette pártelnökség is tisztában van ezzel, és ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a Jobbik megőrizze támogatottságát. Ennek érdekében a párt a parlamentben igyekszik a Jobbik-szavazók elvárásainak megfelelő javaslatokat tenni, kiáll a Gárdáért - amely belső harcok esetén komoly veszélyt jelenthet, lévén saját tagsággal és önkormányzattal rendelkező szervezetről van szó, amely akár a Jobbik riválisává is válhat - valamint erőteljes negatív kampányt folytat a kormányzó pártok ellen. Ez utóbbit részben azért teszik, hogy a szocialisták meggyengülésével keletkező űrt kitölthessék. Ezen tevékenységüket a tegnapi bejegyzésemben már részleteztem, és nem kívánom ismételni magam. Viszont azt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amiről most írok, az a politika úgymond sötét oldala. A szükséges rossz, amellyel minden egyes párt, még a legtisztább szándékúak is találkoznak. A pártok ugyanis egymással versengenek a szavazatokért, mégpedig annak érdekében, hogy kormányra kerülhessenek, és ezáltal lehetőséget kapjanak politikai programjuk véghezvitelére. Ellenzékben ugyanis sok esetben csak „szájkaratézni” lehet, és kizárólag a kormányzó pártok jóindulatán múlik egy-egy ellenzéki javaslat elfogadása. Ilyen helyzetben volt a Fidesz az elmúlt nyolc évben, a következő négyben pedig a Jobbiknak jut ez a szerep. És ha a radikális párt további sikereket akar elérni, akkor az útját bizony keresztezni fogja a politika sötét oldalának azon része, amit legegyszerűbben úgy hívhatunk: NEGATÍV KAMPÁNY! Ui.: érdemes figyelni a híradásokat. A Jobbik még az első választási kudarcán sincs túl, a párton belül azonban máris komoly ellentétek feszülnek. Néhány egészen friss hír:
„Beszivárgók okoznak feszültséget a Jobbikban?”
,
„Vonának megígérték, ha ellenük tesz, kirángatják a Parlamentből”
, valamint
„Feloszlatták a Jobbik egyik legnépesebb alapszervezetét”
. A beszivárgókkal kapcsolatos veszélyre - amelyet most egy napokban távozó Jobbik kabinetvezető erősít meg -
már felhívtam a figyelmet… No, hát mindezek tükrében talán érdekes lehet majd a „Hogyan tovább, Jobbik?” című bejegyzésem második része…
