Székely himnusz

Húsz évvel a rendszerváltás után a magyar (pártpolitikai) baloldal még mindig hadilábon áll a nemzeti kérdéssel, és ezért szörnyű felelősség terheli Gyurcsányt is.

Az új Országgyűlés alakuló ülésén a Jobbik kezdeményezésére a képviselők többsége elénekelte a Székely himnuszt. Voltak szocialisták, akik Gyurcsány Ferenccel az élen kivonultak, de voltak olyanok is, akik bennmaradtak és – állítólag – énekeltek. Egy korábbi írásomban felvetettem, hogy Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania mandátumáról és szép csendben kivonulnia a magyar politikai életből. Ami egyben, teszem hozzá nyomban, a magyar baloldal különös érdeke is lenne. Húsz évvel a rendszerváltás után a magyar (pártpolitikai) baloldal még mindig hadilábon áll a nemzeti kérdéssel, és ezért szörnyű felelősség terheli Gyurcsányt is. A hatalomra került magyar kommunisták a kelet-német kommunistákkal együtt a tábor leginternacionalistább és a nemzeti kérdés iránt legérzéketlenebb uralmi csoportját képezték, miközben Belgrádtól Moszkváig és Szófiától Varsóig mindenütt nacionalista kommunisták uralkodtak. Ennek a kommunista nacionalizmusnak a posztkommunista maradványai közül a legismertebbek Milosevics, Iliescu és Fico, illetve pártjaik. Az MSZMP és az MSZP háza táján szinte csak maroknyian voltak a nemzeti kérdésnek elkötelezettek. Pozsgay Imre neve ismert, de azt már kevesen tudják, hogy Bíró Zoltánt, az MDF első elnökét, többek között a nemzeti orientáció miatt zárták ki korábban az MSZMP-ből. Kósa Ferenc filmrendező emblematikus személyisége volt a nemzeti oldal szocialista szegmensének, bár mára már akkori ténykedése feledésbe merült. Szűrös Mátyásnak is megvolt a párton belüli maga baja a nemzeti kérdések miatt, de ő igazából az MSZP tagjaként exponálta magát, amikor 1993-ben a kisújszállási és a szárszói találkozón ellenzéki politikusként – más szocialistákkal együtt – leült a kormánypárti MDF népnemzeti szárnyával tárgyalni, és ezért majdnem kizárták a pártjából. Ahogy az MSZP-ben elolvadt a nemzeti kérdések iránt nyitott és fogékony „népi” vagy „népnemzeti” szárny a kilencvenes évek közepén, úgy uralták el az MSZP-t a Kádár-korból ismert reflexek, aminek legsúlyosabb következménye volt akkor a Ion Iliescu pártjával megkötött testvérpárti egyezmény. Iliescuék élelmesebbek voltak a magyar szocialistáknál. Míg az utóbbiak Kapolyi László segedelmével szatellit párttá silányították a Magyar Szociáldemokrata Pártot, és máig vacillálnak a szociáldemokratává váláson, az előbbiek mihamarább létrehozták a Szociáldemokrácia Romániai Pártját. És a két „szociáldemokrata” csoportosulást, a magyart és a románt, nem zavarta, hogy a román „szociáldemokraták” ikonját, Iliescut, kőkemény felelősség terheli a magyarellenes marosvásárhelyi pogromért és a magyarok elleni kirakatperekért. Mire 2002-ben a szocialisták visszakerültek a hatalomba, az MSZP-ben megint (még mindig?) kádáristán gondolkodott a többség: ne feszegessük a határon túli magyarok ügyeit, mert csak ártunk nekik; a határon túli magyarok igazából nem is része a magyar nemzetnek, mert nem magyar állampolgárok (ez volt az egyik legnagyobb ideológiai hatása az SZDSZ-nek); a kisebbségi ügyek állandó feszegetése „magyarkodás” vagy egyenesen „nacionalizmus”; csak és kizárólag tárgyalással és megértéssel lehet kezelni a szomszéd országokkal való feszültséget stb. Ennek a neokádárista anacionalizmusnak (nemzeti kérdések iránti érzéketlenségnek) lett következménye a költségek miatti sápítozás, amikor nemzeti lobogókat kellett a középületekre kitűzni állandó jelleggel, vagy az, hogy magyar rendőrök magától értetődően tapostak meg magyar zászlót, amikor jobboldali demonstráción intézkedtek. Gyurcsány nemzetietlen ámokfutása előtt Medgyessy Péter mutatott be mélyrepülést azzal, hogy önfeledt örömmel koccintott a román vezetőkkel a román nemzeti ünnepen – azaz Erdély elszakításának évfordulóján. A 23 millió román beözönlése (copyright by Ferenc Gyurcsány) ezek után már „csak” hab volt a magyarellenes tortán. Épeszű ember ilyet nem talál ki, ha meg mégis, akkor büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: nem magyar. Gyurcsány szívesen kérkedett azzal, hogy ő cigány, ha cigányoznak, és zsidó, ha zsidóznak. Azt soha nem mondta azonban, hogy román vagyok, ha románoznak, vagy magyar vagyok, ha magyarországiak lerománoznak magyarokat. Klasszikus baloldali felfogások alapján a 23 millió román beözönlése hagymázas, xenofób, kirekesztő és látensen antiszemita gondolat, ezért kiötlője rendkívül súlyos ballasztként nehezedik arra a pártra, melynek jogelődje Kölcsey Ferenc Himnuszának spontán éneklését is nacionalista megnyilvánulásnak tartotta.