Sör, virsli, Mari néni

A munka ünnepe előtt arra kellett volna gondolnia Kolompár Orbánnak, hogy a magyar munkásmozgalomban a legnagyobb szegénység és kilátástalanság kellős közepén is az volt a jelszó, hogy munkát! kenyeret!

Sok szót már régóta nem érdemes vesztegetni arra, hogy a munka, a munkásosztály és a munkásmozgalom (≠kommunista mozgalom) ünnepe, május elseje, hogyan lett a virsli evés, a sörivás és a bazári kirakodóvásár fesztiválja. Május elsejét eredetileg és sokáig az erkölcsileg és politikailag öntudatos munkások ünnepelték, ám manapság már senkit nem zavar, ha egy „baloldali” politikus, Horváth Csaba (MSZP) azzal a bombasztikus ötlettel áll az ünneplők elé, hogy ingyenessé tenné a budapestieknek és a Budapesten tanulóknak a közösségi közlekedést. Haladó körökben ezt szokás populizmusnak nevezni, persze csak akkor, ha a populizmus verbális bunkójával a jobboldalon lehet ütni. Mivel Horváth nem jobboldali, a lepopulistázást simán megúszta. Azt azonban már nem, hogy az új kormányerőket Horn Gyulára emlékeztesse. Tarlós István mondotta is, hogy ekkora „marhaságot” utoljára Horn mondott, amikor a nyugdíjasoknak ingyenessé akarta tenni a repülőjegyeket. Valóban, az ingyenesség terén a szocialistáknak történelmi érdemeik vannak, de a kép azzal teljes, hogy Horn Gyula ötlete egy szótévesztés eredménye volt. Magyarország miniszterelnöke a Mahart helyett Malévet mondott, de senki nem volt bátor nyomban korrigálni, ezért ha a Malév akkori vezetőit nem kerülgette volna szívroham, a Gyula-bérletet, ahogy a vasúti ingyen utazást a szocialista nyugdíjasok máig büszkén nevezik, a Malév járataira is kiterjesztették volna. Ingyenesség terén nem lehet nem gondolni szegény megboldogult szabad demokratákra, akik a 2008-as „szociális népszavazás” során a kampány filmükben kefével mostak agyat, hogy azzal hívják fel a figyelmet a Fidesz kádárista szocializmusára. Érdekes módon viszont a szocialista agymosás sosem érdekelte őket, amikor az a hatalom megszerzését vagy megtartását szolgálta. Sem akkor, amikor bevezették a Gyula-bérletet, sem 2002-ben, amikor minden nyugdíjas kapott 19 ezer forintot az Orbán-kormány által „elvett” összegből, még azok is, akiktől ténylegesen nem „vettek el” egy fillért sem Orbánék, és akkor sem, amikor a 2002-es választási kampányban Medgyessy Péter stábja a közalkalmazottak eredetileg négy évre tervezett ötven százalékos béremelését egy sajtótájékoztatón azonnali emelésre módosították. Kíváncsian várom most, hogy az SZDSZ egyik utolsó bölénye, a médiába visszavonult Kuncze Gábor, aki a Fidesz-szocializmus egyik legnagyobb ellenfele volt, hogyan kommentálja Horváth Csaba kádárista „populista” akcióját. Kolompár Orbánnak ugyan sikerült nem egy Majálison közzétenni legújabb felfogását a cigányság sorsáról, de annak időben és tartalmilag mégis május elsejei magva volt. Az Országos Cigány Önkormányzat vezetője április 29-én verbális csapást mért a cigányságra azzal, ahogy visszautasította Orbán Viktor állítását, miszerint a kis bűncselekmény is bűncselekmény, és nem fogadható el, hogy a rendőrség a tyúklopásokat már nem is akarja felderíteni. Az OCÖ elnökét nyomban megszállta az antifasiszta félelem, és kijelentette, hogy nem lehet Magyarországból „rendőrállamot” csinálni, és – fűzte hozzá - ha munka lesz, nem fogják „elvenni Mari nénitől a tyúkját, a két kiló krumpliját”. A büntető törvénykönyv szigorítása, a rendőrség létszámának és hatékonyságának növelése önmagában nem rendőrállam. Kolompár álláspontja e téren egészen véletlenül egybecseng azon jobboldali radikális állásponttal, hogy a „cigánybűnözés” miatt diktatúrára lenne szükség. Vajon miért? Miért nem ötlik fel a diktatúrát igenlő polgártársainkban, hogy egyszerűen csak határozott, elszánt és cselekvőképes kormányzatra van, volt vagy lett volna szükség. Egy „erős” államra vagy kormányra, legyen az baloldali vagy jobboldali. Rendőrállam? Diktatúra? Kolompár Orbán álláspontja bizony a maga módján cigányellenes, mert bűnelkövetést igazol, pusztán azért, mert az elkövetők cigányok, amivel szítja az egyébként is meglévő cigányellenes érzelmeket. Május elsején, a munka és munkások ünnepén arra kell gondolnunk Kolompár nyomán, hogy aki mélyszegénységben él, annak mintegy joga van szegényektől is lopni, pusztán azért, mert nincs munkája. A marinénizős meg pistabácsizós szövegekben ugyanis Mari néni és Pista bácsi mindig munkában megfáradt, egyszerű „kisember” vagy kisnyugdíjas, aki mint ilyen éppen hogy megél kicsike nyugdíjából és a háztájiból, a veteményeskertből és a háziállatokból. A Mari nénik és Pista bácsik tehát nyugdíjas „kisemberként” is dolgoznak, munkálkodnak, mert ha nem tennék, nem tudnának kijönni a nyugdíjukból. Kolompár Orbán álláspontja a maga módján azért cigányellenes még, mert a nagyarányú munkanélküliséggel sújtott cigányok közül a kevés dolgozót is megbélyegzi azzal, hogy a munkanélküliség és éhség normális alternatívájaként a lopást állítja be. Általában pedig lesöpri az asztalról az önfenntartó munkára törekvést, ami a lopásnál erkölcsileg mégiscsak igazolhatóbb lenne. Mert ha a munkában megfáradt Mari néni tud és akar krumplit vetni és veteményest gondozni, mert hát a falun lakó Mari néni - ugye - mégsem a hipermarketben vásárolta az ellopott krumpliját, akkor a munkanélküli cigányoknak is képesnek kell lenniük krumplit vetni és csirkét tartani. Ezt a spanyolviaszt nem én találtam fel, hanem azok a cigányok, még ha kevesen is vannak, akik dolgoznak és veteményest gondoznak, de ha nem is dolgoznak, mert tényleg nincs munka, akkor sem mennek lopni, pláne nem más szegényektől. A munka ünnepe előtt Kolompár Orbánnak őrájuk kellene hivatkozni, őket kellene példaképnek állítani, és nem a tolvajokat igazolni. A munka ünnepe előtt arra kellett volna gondolnia Kolompár Orbánnak, hogy a magyar munkásmozgalomban a legnagyobb szegénység és kilátástalanság kellős közepén is az volt a jelszó, hogy munkát! kenyeret! A dualista korszak és a Horthy-rendszer éhező mélyszegényei előszöris munkát követeltek, hogy munkával maguk kereshessék meg a kenyérre valót. Nem segélyből megélésre akartak berendezkedni, és nem is esztétizálták politikailag a lopásokat. Kolompár Orbánnak és minden „baloldali” cigánypolitikusnak ezt a nagyon nagy politikai tanulságot kínálja a magyar munkásmozgalom, és ez a politikai tanulság a polgári jobboldal internetes portálján sem veszti el érvényességét.