Rég üres tér

Ah! Szakadt föl bennem a sóhaj, döngött belé a mellkasom közepén az a tenyérnyi izzó terület, mit évek óta öklöznek a hírek…

…mikor levették a Kulcsárnok bilincsét. Szabadon távozhat, mert első-, és nem középiskolás fokon a nyolcszáznéhányezer oldalas bűnlajstromának felolvasásakor kihagyott a bíró egy magánhangzót. Hét hosszú év után most ünneplőt ölthet a Hatóság, és gomblyukában gyöngyvirággal, pörge kalapján nemzetiszín szalaggal, a Kárpátok lankáin szedett vadvirágcsokorral, sűrű csizmaszár csattogtatás közepette kikérheti újra Ausztriától ezt a riherongyot, aki potom negyvenmilliárdot sikkasztott – bocsánat: csalt el a staffirungjából. Mondanám, megáll az ember esze, de ez az M5-ös ötven kilométeres szakaszának ötszáznyolcvanöt milliárdos végösszegének kikalkulálásakor már megtörtént. A Nagy Nemzeti Összeborulás hajnalán a ronggyá mosott értelem – sokáig tűnődve az esetleges egzisztenciális következményeken – az egekbe üvölti: Uram, az igazságérzetem, az egészségem és az erszényem terhére tovább már sem felejteni, sem megbocsátani nem tudok. (

Szabadon távozott Kulcsár Attila, az elmúlt évtized legnagyobb sikkasztásának vádlottja a bíróságról

.)