Nyugaton a helyzet…
Vannak országok, ahol presztízs, büszkeség műemlék értékű házban, lakásban élni. Vannak országok, ahol helyi rendelettel, a városkép védelme érdekében még a tetőcserepek elhelyezését, s a házak színskálájának határait is rendelettel szabályozzák.
Nem, ezek nem diktatúrák, hanem Franciaország, Svájc, Ausztria. Hogy hol a különbség? Szerintem vannak olvasóink olyan intelligensek, hogy eldöntsék itt keleten mi is a helyzet. Annak tükrében például, hogy a városvédőket a polgármester úgy alázza: „nem minden érték, ami régi” és ahol a 100 éves születésnapját ünneplő napilapban olyan vezető jegyzet születik, amelynek mottója: "Ki vevő arra, hogy minden apró részlet miatt a bürokratákkal egyeztessen?" – utalva a műemléki védettség alatt álló házak felújítási nehézségeire. Azért amolyan blogosan jelzem, voltak erre „vevők”, és olyanok is, aki úgy gondolták, képesek megítélni mi az érték és meddig a régi… nélkülük csupa ingatag tákolmány lenne város, ország, földrész. És szerintem ezt tőlünk nyugatabbra valahogy jobban értik. Megmondaná valaki, hogy miért?
