Gatya és mellény

A mellény mellett azonban mégsem lehet szó nélkül elmenni. Jelzi a Jobbik csökönyösségét és a még szabadlábon védekező szocialista prominensek tanácstalanságát.

A rendőrautók házak előtti megjelenésének, a bilincsek csattanásának megelőzését jelentő mandátumigazolásoknak sok érdekes momentuma volt, többek között borítékolni lehetett, hogy a mellény kérdése előkerül a „Tisztelet Ház” legújabbkori alakuló ülésén. A Jobbik elnöke ugyanis „nagy mellénnyel” ezt bejelentette a választások éjszakáján, ha már mást (a legnagyobb ellenzéki frakciót) nem állt módjában proklamálni. A mellény tehát már ott és akkor is elfedte a valót. Azt sem volt nehéz kitalálni, hogyan kerül majd a mellény az „asztalra” (ez esetben szószékre, képzavarral: a köztársasági elnök szájába), illetve Vona Gáborra. A mellényt ugyanis mellényként hordjuk, zakó alatt, míg a zakó le nem kerül a napirendről. A zakó pedig megvolt (átvitt értelemben is, amennyiben nem sikerült megelőzni listán az MSZP-t), a „zakót” meg lehet mellény nélkül is méltóságteljesen viselni... A ruházkodásnál maradva, a mutatvány legalább stílusos volt a maga nemében: mégsem az atilla alól került elő. Mégis „nekigyűrközött” mindenki a témának (feltűrt ingujjt pedig – s most nem csupán képletesen – régen láttunk a képviselőn, képviselőházban, leszámítva a fiatal demokraták Antall-érabeli ellenzéki delegáltjait). A ruházkodás kérdése akkoriban is téma volt (ildomos-e egy szál pólóban a parlament ülésein feszíteni), de el lett felejtve azzal, hogy a fiatalság bohóság, majd kinövik, ahogy ez meg is történt azóta Viktorral és csapatával, akik ma a legjobb öltönyökben mutatkoznak (nem úgy, mint az elhíresült MDF-kampányvideókon közröhej tárgyává lett képviselőjelöltek). Maradjunk annyiban, zakót lehet hordani, mellény fölött és annak hiányában is. A kérdés csupán – tényleg – az maradt, ki miről tudja elterelni a figyelmet, és mivel ezt teszi, ez mennyire fontos az adott körülmények között. Nem szeretném ugyanakkor elpoénkodni a szituációt, a helyzet ennél komolyabb, és ezért is több méltóságot követel. (Azért az mégis csak röhejes, hogy egy mindezt megelőző reggeli hírműsorban alkotmányjogászt kell faggatnia egy műsorvezetőnek, hogy mi van akkor, ha, amennyiben...)

Kitűnő kollégám a hétvégén kielemezte

, mi minden érdekesebbet lehetett felfedezni a parlament alakuló ülésén. A mellény mellett azonban mégsem lehet szó nélkül elmenni. Jelzi a Jobbik csökönyösségét és a még szabadlábon védekező szocialista prominensek tanácstalanságát. A mondvacsinált ügy ugyanakkor azt is mutatja – kitűnő kitűző ide vagy oda –, mire számíthatunk a két párt részéről. Nem vagyok híve semmilyen párthoz köthető egyenruháknak, (dobtáras géppuskával vagy homokzsákkal a kézben) masírozó betiltott félkatonai szervezeteknek, de azoknak sem, akik romhalmazt hagynak maguk után, gátlástalanul meggazdagodtak, akiknek a milliárdjai eredetét illetlenségnek tűnő firtatni, mert eléggé szutykos, ami takarja azt. Sokkal inkább annak vagyok pártján, hogy (ilyen történelmi felhatalmazás mentén) egyszer s mindenkorra rendbe rakjuk – gatyába rázzuk – az ország dolgait, offshore-ostól, gárdástól, mindenestől. És ezért nem érdekel, kinek milyen mellénye vagy alsógatyája van, és ez utóbbi alsónemű mennyire van tele, kitől és mitől.