Boros pillantás

Tegnap este a vihar közben eszembe jutott a borfeszt’ és a beszélgetés az egyik borásszal. Azt a kérdést tettem fel, amit a kilátogatók mindegyike, így már baromira unhatta. „Bátyám, azt az esőnek örült-é” – vagy valami hasonló.

És meglepetésemre nem azt mondta, hogy a fene, meg, hogy egye meg, micsoda veszteség stb. Azt válaszolta, és sajnálom, hogy nem tudom a pontos szavaival tükrözni, de egyrészről buta is vagyok, akkor meg részeg is ráadásul, szóval azt mondta: a bor nem elsősorban üzlet. Ez az igazi lélekmelegítő ital, mivel a bor valóban a lélekkel rokon, misztérium inkább, mintsem néhány korty folyadék. És az, hogy egy családot eltart, gyermekeket felnevel áldás inkább, mintsem mérlegkönyv, vagy osztalék. „A tíz nap borfesztivál pedig… de tudja mit, adok magának egy barrikolt Cabernet Sauvignon France-t. Vigye haza, és öntsön ki vizespohárba egy decit, majd öntsön hozzá ugyanannyi kólát, igya meg, aztán kérjen bocsánatot a Jóistentől. Ez a tíz napos borfesztivál.” Tegnap este, a villámlás, dörgés, zuhatag gondoltam épp megfelelő pillanat a tett végrehajtására. Hogy milyen volt? Mint a borünnepnek álcázott harácsolás: elkurvult lélek.