A Fidesz nyert, Botka maradt

Az tehát biztos, hogy Botka szűk fél évig még polgármester, négy évig pedig országgyűlési képviselő lesz, s igencsak elcsodálkoznék, ha pártja új országos vezetésében nem kapna valamiféle stallumot. Ez a valamiféle akár a legmagasabb is lehet.

Átmenetileg, teszem hozzá gyorsan a címhez, átmenetileg posztján maradt a polgármester, pedig kétszer is veszített, a parlamenti választás első és második fordulójában egyaránt. Végleges távozásához egy harmadik vereség, megveretés lesz szükséges, valamely szegedi Lúdas Matyi által. Annak, hogy mikor esedékes ez a harmadik aktus, és ki suhogtatja majd ama nádpálcát, vagy éppen tábornoki kardot, hamarosan ki kell derülnie. Azt mondják egyes „prolitológusok”, hogy a választópolgár emlékezete igencsak rövid, már-már epszilonnyi – mi sem bizonyítja jobban ezen állítás igazát, mint az a friss felmérés, mely szerint bő két héttel a választás első fordulója után a megkérdezettek 64 százaléka emlékszik úgy, hogy a pártlistán a Fideszre szavazott, ami ugye 11 százalékos eltérés a valós adattól. Ennek ellenére talán mégsem ördögtől való dolog arra a majd’ egy esztendővel ezelőtti fontos eseményre apellálnom, amikor - a júniusi európai parlamenti választáson - a Fidesz-KDNP 56-17 arányban legyőzte a Magyar Szocialista Pártot. Ez bizony akkor többet ért minden, egyébként hasonló eredményekkel záruló közvélemény-kutatásnál. Bizony mindjárt másképp sütött a koranyári nap, vidámabban csiripeltek mind a nemes poszáták, mind a közönséges mezei verebek, ám a Bajnai-végjátékba áthajló Gyurcsány-korszak mihamarabbi végét áhítozók sokasága hamar szembesülni volt kénytelen azzal a ténnyel, amit már előtte is tudott: a Fidesz ugyan nyert, az MSZP átmeneti kormánya átmenetileg mégis hatalmon maradt. Hiába volt elementáris igény az előrehozott választásokra, melynek szükségességét maga a legfőbb közjogi méltóság, Sólyom László is fennen hangoztatta, szeptember végére mindenkinek bele kellett nyugodnia abba, hogy a partit az MSZP végigjátssza, ellépeget maradék tisztjeivel a folyamatos sakkok elől, hadd teljék az idő, hadd gyűljenek addig is a magánmilliárdok, hadd szaporodjanak a három-négy-öt évre szóló jó kis baráti-elvtársi kinevezések. (Mely utóbbiak persze újabb tízmilliókat szülnek, ha az előre borítékolható leváltáskor egy összegben kell kifizetni a lelépési díjat, mondjuk két-háromévi fizetést.) Valami hasonlót érezhet a szegedi választópolgárok többsége most, Botka László kétszeres elnáspángolása után is: biztosan nyert a Fidesz Csongrád megyében, minden választókerületben, a polgármester mégis a helyén marad. Persze, mindenki tisztában volt vele, hogy a tét nem a város, hanem az ország vezetése, ez a kellemetlen érzés mégis létezik. A polgármestert ráadásul duplán bebiztosította pártja: megyei listavezetőként előre borítékolt mandátummal rendelkezett a parlamentben, ráadásul az országos listán is az igen előkelő (Szilinek mégsem kellő), biztos befutó ötödik helyen várta esetleges szegedi vereségét, mely aztán be is következett. Az tehát biztos, hogy Botka szűk fél évig még polgármester, négy évig pedig országgyűlési képviselő marad, s igencsak elcsodálkoznék, ha pártja új országos vezetésében nem kapna valamiféle stallumot. Ez a valamiféle akár a legmagasabb is lehet, képzeljük el, ha meg tudná tartani polgármesteri címét, mennyivel magasodna ázsiója országos szinten is Mesterházy Attiláé fölé! Nem szívesen bújok újfent a vészmadár szerepébe, de óvatosan mégis figyelmeztetek arra, hogy az őszi helyhatósági választás egyáltalán nem tekinthető lefutott mérkőzésnek. Afelől kevés kétségem van, hogy a megkurtított létszámú képviselő-testületben Fidesz-KDNP többség alakul majd ki, a polgármester-választás azonban komoly küzdelmet ígér. Mint ahogy Botka most sem adta olcsón. Ugyan magabiztos győzelmet aratott fölötte Bohács Zsolt (az első fordulóban 15 524 szavazat 12 984 ellenében, a másodikban 14 021 szavazat 12 122 ellenében), ám ha ezekből levonjuk a városkörnyéki négy községben szerzett voksokat, a 12 137 kontra 11 434 arányt kapjuk az első fordulót, a 10 895 kontra 10 747-et a második kört tekintve. Ami azt jelenti, hogy Szegeden hétszáz, illetve százötven szavazattal nyert Bohács, de azt is jelzi egyúttal, hogy Botka „csak” ennyivel kapott ki, nézőpont kérdése. Számos olyan szavazókör van azonban, főként a lakótelepeken, melyet a polgármester fölényesen „hozott”, így aztán az újabb kampány előtt minden érintettnek akad bőven elemezni valója. Persze az őszi választás sok szempontból más lesz, mint a mostani. A jelöltek személye többet nyom majd a latban, mint pártállásuk. De milyen arányban? Kérdés, hogy a Jobbik és az LMP állít-e önálló polgármester-jelöltet, s ha igen, kiket sikerül megnyerniük? Csökken-e számottevően a Fidesz-KDNP mostanra csúcsra járatott népszerűsége? Befolyásolja-e a közhangulatot a nagy beruházások elkészülte, a köréjük kerített csinnadratta? Érvényes-e az epszilonnyi emlékezet az egyes villamosra és az M43-asra, ha már rajta közlekedünk? Érvényes-e a hónapokig föltúrt belvárosra? Mi lesz a Szeviép-ügy vége, azaz elbékávésodik-é a Szeviép, legalábbis átvitt értelemben? Ne kételkedjünk, az új parlament pillanatokon belül megalkotja az új önkormányzati törvényt, s a választást is a lehető legkorábbi időpontra, vélhetően szeptember elejére tűzik ki. A budapesti főpolgármesterség mellett az egyik legfontosabb stratégiai pont a szegedi torony alatt található. Nagy lesz a harc ezért is, azért is. A fővárosban a seregek tábornokai immár rég megneveztettek, Tarlós és Horváth urak hónapok óta szablyáikat élesítik. A védősereg a Tisza partján is elkeseredett harcra készül, tábornokának nevét mindenki ismeri. Az erősséget bevenni szándékozók hadai számosságban és felszereltségben messze felülmúlják őket, felszabadító hadműveletre készülnek, ám még vezérre várnak. Akit hamarost meg kell nevezni, hiszen a csatáig öt hónap van hátra.