Cigány az éjszakában

A „Nyugi” egy kultikus helye már több mint egy évtizede az Ady térnek. A bölcsészkar épülete melletti kocsmáról van szó, aminek a kerthelyisége a lombos fák alatt tavasztól késő őszig fogadja főként az egyetemisták „lazulni” vágyó tömegét.

A légkör, a fiatalos lendület s az éjszaka misztikuma itt olyan egyveleget teremt, hogy bármely kocsmakultúrát értékelő embörnek igazi kuriózumként hat. Ilyen volt a 70-es, 80-as évek Béke Tanszéke, ahol

Baka István

ivott együtt

Temesi Ferenccel

. Ez most persze egészen más korszak. Péntek éjszaka volt, mikor letévedtem másik felemmel, sör és unikum. Én és ő… izé… elkalandoztam, csak azt akartam mondani, hogy benyomtunk egy-egy unikumot és ott habzott előttünk a Dreher is, mikor a sikkantós, nyekkenős, két-három zúzós, egy-két depis és megannyi pörgős fiatal közt feltűnt a cigány hegedűvel. A zenegép mellett botorkálva tekintett jobbra, balra, indult előre, megtorpant, ment hátra, mint ahogy a könyvtáros kisasszony téved el és véletlenül egy Misfits-koncertre esik be, a tömeg közepére sodorják, lökdösik, s ő tehetetlenül pattog a pogótól. Végül aztán a cigány megtalálta az ajtót, kijött a teraszra oda az asztalunkhoz. És

Rácz Béla

– mert így hívták – játszani kezdett nekünk, azt nem mondom meg mit, mert kitaláljátok, kik vagyunk…