Szavazhatunk, mert ez jogunk. Szerzett jog, amiért apáink, nagyapáink, sok-sok elődünk harcolt. Majd eljött a modern kor, és kezdtek egyesek magasról tenni az egészre, elkezdődött a "nem megyek el, mert minek", "nem megyek el, mert azt mondták nincs értelme" korszaka. Pedig beleszólhatunk ebbe-abba, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha nagyobb ez a siker, akkor örülünk, ha nem, akkor bosszankodunk. De legalább elmondtuk a véleményünket, ha nem is lett a végeredmény a szájunk íze szerint való. De "nem elmenni" gyávaság. Aki nem szavazott, az fél kinyilvánítani a véleményét. Szavazzunk bármire is, utána lehet mellette döngetni, hogy "na ugye, én megmondtam", vagy morgolódni, hogy "a fene egye meg". De aki nem szavazott, az felállt az asztaltól még a leves kiérkezése előtt. Utána már nem kell neki a száját tátania, felesleges bármit is mondania. Nem szavazott, nem nyilvánított véleményt, jobb, ha eltűri azt, amit rámért a többi szavazó. Az ilyenektől egyszerűen meg kellene vonni a jogot arra, hogy bármikor is tovább szavazzanak. Felesleges pénzkidobás - az idén például 7 milliárd forintba fog kerülni a "játék" - az, ha olyanokkal is foglalkozik az állam, aki tojik az egészre. Kinyomtatják pici jelentéktelen nevét drága papirosokra, postázzák a kopogtatócéduláit, hívogatják fizetett és fizetetlen reklámokban. Persze a "nemszavazók" szokták a leghangosabban követelni a jussukat. Nyilván nincs a homlokukra ragasztva a tábla "NO VOKS" felirattal, de bőven hallottam már olyanokat beszélni, akik büszkén döngették a mellüket, hogy ők bizony nem voltak ott. Hát ha nem voltak, akkor ne is szóljanak semmit. Az ő - elvileg - befizetett adócskájukból is fordítanak a szavazásokra valamennyit. Tehát menjünk szavazni. Miért? Mert nekünk ez a dolgunk, ezért vagyunk állampolgárok, nagykorúak, önálló cselekvésben nem korlátozottak. De nem elmenni szavazni unfair dolog apáinkkal, nagyapáinkkal szemben, de unfair gyermekeinkkel és unokáinkkal szemben is. Legyen bármi is az eredmény!