Volt és van szó polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők, önkormányzati cégvezetők és baráti körük susmusáról, lenyúlásokról, kézen-közön eltűnt városi vagyontárgyakról, privatizálásról, kiszervezésről, átszervezésről és beszerzésről, ingatlanról, piálásról, nőkről, nemi hovatartozásról…
A mai negyvenesek - kik, a kádári szocializmus bukásának hajnalán váltak első szavazóvá - talán még emlékeznek megboldogult
, míg az idősebbeknek bizonyára nem cseng ismeretlenül a neve. „Micu”, aki mindig tudni vélte a tutit - bár sokan mániás összeesküvéselmélet-gyárosként tartották számon - már nincs közöttünk, ami nagy hiba, ha azt veszem, hogy utoljára ő teregette ki közszemlére a város szennyesét. Mert ahol por van - márpedig
van por -, ott előbb-utóbb elkoszlik minden, amit nem mosnak - nem mosdatnak - ki, és jaj annak, akin elporolják a dolgokat! Legalább is - a huszadik század végi zsurnalisztika hőskorában - Papp Gyula szegedi tanácselnök estében még így volt. Azóta sem! Viszont azóta is„suttog a város”, azt suttogja, hogy egyre többet suttognak. Ezt is hall, meg azt is az ember, többnyire hitelt is ad az ilyen hallomásból szerzett információknak. Egyesek, a jól értesültek tudni vélik, hogy... És ez megy évtizedek, a „rendszerváltás” óta. S ettől függetlenül volt, aki talán ebbe bukott bele, s volt, akinek meg sem kottyant rossz hírének keltése. Volt és van szó polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők, önkormányzati cégvezetők és baráti körük susmusáról, lenyúlásokról, kézen-közön eltűnt városi vagyontárgyakról, privatizálásról, kiszervezésről, átszervezésről és beszerzésről, ingatlanról, piálásról, nőkről, nemi hovatartozásról… Nem sorolom tovább, hiszen tudjuk, miről van szó, hallottuk ezeket a pletykákat, ellenzékből a hatalmon lévőkre szórt (és viszont) bizonyítatlan vádakat. Mégis furcsállom, hogy ennyi év után sem emlékszem egyetlen egy esetre sem - s most maradjunk a gazdasági bűnügy szintjét megütő ügyeknél -, amely bírósági ítélettel záródott volna, és ilyetén módon bebizonyosodtak volna a szóbeszéd állításai. Bizony nem egy esetet sorolhatnánk, ahol feljelentés sem született! Sok esetben meg az ügyészség dobta az ügyeket, vagy ha voltak is perek, azokról és a született ítéletekről nemigen tudósított a helyi sajtó! Talán pont ezért súlytalanok ezek a közbeszédben rendre meglévő vádak, ezért tudják az aktuálisan érintettek e sejtetéseket szimpla rosszindulatú vádaskodásként feltüntetni. „Pedig igény az lenne rá!” - hallom a rosszmájúakat. Hát amennyiben valóban lenne rá igény - az igazság és a gazság feltárására -, tessék jelezni, mert a dolgok jelenlegi állása szerint ez az állítás nem tapintható ki itt Szegeden, vagy - s ez is igaz lehet - a médiát uralóknak hosszú évek küzdelmes munkájával sikerült a bulvár (a valót fedő felszínes féligazságok) színvonalára zülleszteniük a befogadók igényeit. Mert a dolgoknak való utánjáráshoz elsősorban pénz kell: az oknyomozás (és az ebből eredő perek) finanszírozása nem egyfajta passzió, akkor költ rá a szerkesztőség, ha a lehozott anyag valóban eladható. Meg aztán belevaló újságíró is kell ehhez, manapság már alig van a szakmában e fajtából mutatóba… Saját szakállára meg (idő, pénz, vesződség) hobbiszinten sem áll neki az ember tényeket feltárni. Hacsak nem a műkedvelő amatőrök (és a nicknevek mögé bújó - olykor profi - bloggerek) vagy a civilek... Utóbbiak a sávolyi motoGP-mutyit torpedózták meg sikerrel, az ügyre rászálló (kitűnő munkát végzett) újságírót a beruházók máris perrel fenyegetik, fenyítik. Az igazság olykor fájó. A magam részéről egyre inkább azt tapasztalom, hogy vannak esetek, melyeket valamilyen okból agyonhallgat az ellenzék is. Említhetném az elképesztő pénzből megújult (nagy csinnadrattával beharangozott), mindmáig működésképtelen (pontosabban gyakran összeomló)
, az „ügyfélkapu 2.” esetét… Ugyanakkor a nagy számok törvénye szerint nem tudom elképzelni, hogy visszaélések, korrupció, gazdasági bűnügyek - szóval a zsebre tett és Nokia-dobozokban, illetve talicskán (és miképp nem még?) a közösből lenyúlt pénzek csakis a fővárosi önkormányzatra, önkormányzatokra vagy csupán a fideszes vezetésű vidéki önkormányzatokra jellemzőek. Nem tudom elképzelni sem, hogy Szegeden bizonyíthatóan senki nem korrumpálódott, nem csúszott meg, nem tett félre a szűkebb évekre, mondjuk az elmúlt 8 évben. Igen, beszélnek az emberek ezt-azt, mint eddig is. Talán volna is, aki utána menne, de ez most elsősorban nem az újságírók feladata kell legyen. Legyen ez az ellenzéki politikusok dolga is, mert van miről beszélniük. Például arról, hogy a folyamatos suttogás, pusmogás, sutyorgás megöli a lelket, megtöri a gerincet, és az utóbbi 20 év pora mindenkire rászáll Porlódon, lassan eltakarva minden nyomot, ha ez ellen végre nem teszünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.