Net populi, avagy voksok a neten?

A magukat a polgári oldalhoz tartozóknak vallók jelentős része ezért – mintegy – bojkottálta a internetet (mint valami arctalan – és arcátlan –, gyáva, fajsúlytalan „urbánus” huncutságot).

Már az előző országgyűlési választásokkor is felvetődött a kérdés: mit ér az internet (hány voksot jelenthet) egy-egy pártnak. A kérdés akkor igazából megválaszolatlan maradt, pedig szoros volt a verseny, a parlamentbe és a kormányra kerülés (kinek hogy) néhány százalékon múlott, s bizony a világhálón már akkor elérhető pluszszavazatok nem jöttek volna rosszul a Fidesznek, de jól jöhettek az SZDSZ-nek, MDF-nek. (A fővárosban és a nagyobb – különösen egyetemi – városokban, ahol a napi vagy heti webhasználat a magyar átlag feletti volt, lehettek még meggyőzhető, választási részvételre bírható potenciális szavazók!) Tény, hogy a Fidesz-KDNP ez ügyben akkor nem erőltette meg magát, de az szabad demokratákat leszámítva más pártok sem.... Még a múltnál maradva nem árt pontosítani: már akkor is minden pártnak volt egyfajta net-jelenléte, honlapja, a látogatott online kiadványokban szép számmal jelentek meg párthirdetések és kampánytudósítások, de elmondható volt, hogy a liberális „megmondóemberek” uralták, tartották kontroll alatt a fórumok és blogok virtuális közösségi világát. A magukat a polgári oldalhoz tartozóknak vallók jelentős része ezért – mintegy – bojkottálta a internetet (mint valami arctalan – és arcátlan –, gyáva, fajsúlytalan „urbánus” huncutságot), mert egy-egy hozzászólásához, véleménynyilvánításához tucatszám dőltek az ellenkező álláspontot képviselők azonnali kioktató és becsmérlő megnyilvánulásai (is), ami – lássuk be – azért nem esett jól az embernek, különösen hogy nagyon egyedül, védtelenül érezhette magát. (Az igazság kedvéért tegyük hozzá, a mérsékelt jobboldalnak nem is igen voltak olyan felületei, „műhelyei”, ahol (leendő) véleményformálói „kitanulhatták volna” a kommentálás csínját, elsajátíthatták volna a bejegyzésírás rutinját.) A későbbiekben szerencsére ez a helyzet olyannyira megváltozott, hogy egy ideje

Orbán Viktor

sem tartja az internetes jelenlétet az ördögtől, netán

Gyurcsány Ferenctől

valónak! A Fidesz 2006-os, a parlamenti választásokon elszenvedett vereségét követően – a párt vezetésében – valamelyest felerősödött az internetes kommunikáció használatának igénye. Ennek bevallott és pazar kísérlete volt – többek között – a

jobbklikk.hu

beindítása. De erre az időre esik, hogy egyre több

polgári attitűdöt képviselő blogbejegyzés

és hozzászólás jelent meg a világhálón. Néhány hónap alatt az önkormányzati választásokra fordulva az ellenzék nemcsak megtalálta a hangját az interneten, hanem azt már (elektronikus levelezés formájában) hírcsatornaként, mozgósító eszközként vette igénybe, vetette be. (Tessék csak visszaemlékezni: ekkoriban már az aláírásgyűjtő ívek fontos rubrikájával válik az e-mail cím is!) Érdekes módon az őszödi beszéd e tekintetben is mérföldkövet képviselt. A 2006 őszén országszerte kirobbant tiltakozások mozgósításában az internetnek már jelentős szerep jutott a civilek, a parlamenti és az azon kívüli ellenzék már maximálisan kihasználta erejét. A Fidesz végül fölényesen meg is nyerte az önkormányzati választásokat. Rövidesen megjelent a színen az újjászerveződött Jobbik, mely szintén megérezte az internetben rejlő lehetőséget, s a mai napig a talán a legaktívabb maradt a világháló hazai szegletében. Két éve, hogy az USA-ban Obama kampányának stratégiája egyértelműen az internetre és azon belül is a "közösségi médiára" épült. Győzelmét követően sok helyről hallottam magam is, hogy hogy az idei választások Magyarországon az interneten fognak eldőlni. Tény, hogy aki számít, ma már fent van a neten, és ott nem csupán van, hanem "közösségi kommunikál". A pártok, valamint képviselőik is mímelni kezdték ezt a magatartást: fent vannak az iwiwen, a facebookon, blogjuk van,

twitteren "csiripelnek"

(most hogy ők vagy a stábjuk, azt ne firtassuk)... Azonban, ez a választás a biztos parlamenti befutók között nem számít szorosnak, így néhány ezer, a párt internetes jelenlétének betudható szavazat bizony nem számít soknak, nem is küzdenek érte, tisztelet a kivételt képező, néhány, egyéniben induló (szoros versenyre számító) képviselőjelöltnek! Más a helyzet a Jobbik és az LMP esetében, lehetséges szavazóik között sok a fiatal, és kevesebből gazdálkodnak a kampány során. Ennek, mármint az olcsóságnak és a net – amúgy meglévő – közösségszervező erejének köszönhetően mégis biztosra veszem, hogy az önkormányzati választásokra valóban felértékelődik a politikusok közösségi webaktivitása.

A mostani adatok szerint

van még hová fejlődniük, van még mit tanulniuk, mit "bevetniük", hogy az interneten egyre jobban befolyásolható "vox populi"-t a maguk javára fordíthassák, mert az internethez hozzáférők, az internetet használók száma napról napra nő! A jövőben az egyéni hang és valós aktivitás döntő tényezővé válhat.