Zöld aszály

"A Magyarországra prognosztizált aszály és szárazság lehetősége sokkal kevésbé ismert, mint - mondjuk - a jegesmedvéket fenyegető változások!"

A választási kampány elburjánzásával egyre inkább a közeli, elérhetőnek tűnő célok kerülnek a pártok megszólaláslainak kereszttüzébe. A legtávolabbi jövőkép 10 évre vetít (például, mint az egymillió megteremtendő munkahely megvalósításának végső határidejére). És ez nem holmi pártpolitikai rövidlátásnak tudható be semelyik oldalon: válság van, a választók döntő többsége úgy érzi, nem bírja tovább, azonnali (reális esetben középtávú) megoldásokat keres felgyülemlett problémáira. "A jövő elkezdődött", de még messze van! Ugyan ki foglalkozna (ki kíváncsi) itt és most ilyen halasztást nem tűrő problémák közepette a fölmelegedés várható, hazánkra gyakorolt hatásaival... Nekem is csak azzal kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy bár a kormány tagadta, kiderült,

burkolt privatizációs előkészület volt

az MNV Zrt.-nek a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. A víz óriási kincs, ami a miénk, lám másoknak is kéne, és egyesek ezt - kizárólag csupán saját boldogulásukat szem előtt tartva - elherdálnák, külföldi kézre adnák... Miközben mindenütt azt halljuk, hogy vízben gazdag ország vagyunk, ezt el is hisszük magunknak, pedig a helyzet napról napra romlik: bizony vészesen fogy a vizünk, ha meg ránk tör, alig bírunk vele. "A magyarok sokkal inkább azonosítják a klímaváltozást a globális folyamatokkal, mint az itthoni eseményekkel, a Magyarországra prognosztizált aszály és szárazság lehetősége sokkal kevésbé ismert, mint - mondjuk - a jegesmedvéket fenyegető változások" – derült ki a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Cognative közvéleménykutató cég 2009 novemberében készült, közös felméréséből. A többség lebecsüli a potenciális veszélyeket, nem vesszük komolyan sem a klímaváltozást, sem a következményeit. De, ha ez a politika szereplőire is igaz, akkor ez óriási bűnként vetül rájuk! Márpedig a víz - mindamellett, hogy pult alatt jól el lehet adni külföldieknek - nemzetstratégiai jelentőséggel bír! Én már láttam 2003-ban a Balatont elpocsolyásodni, megtanultam Szarajevóban, milyen az amikor a fali csapból - természetesnek hitt módon - nem jön (folyik) a víz, milyen az, amikor egy család hetekig ugyanazon kádnyi esővízben tisztálkodik. Emlékszem az elposványosodó magyar tengert szemrevételezők döbbenetére és riadalmára, hogy mi lesz most!? (Az elmúlt évben a turizmus általános válsága ellenére a Balatonnál nem volt jelentős a visszaesés, az összes hazai turisztikai bevétel harmada termelődött ott, a "nedves" tónak partján.) Akkor a vészt látva a következő év tavaszán összejöttek konferenciázni a "Balaton-mentők", de a szakma (miután jókat evett és ivott) dolgavégezetlenül kódorgott haza. Abban maradtak, nem kell alternatív (mesterséges) vízutánpótlási módozatokról gondoskodni (ne adj Isten: gondolkodni), a természet megoldja a problémát. Eddig bejött ez az opció, de a következő évtizedekre szóló előrejelzések hozzáférhetőek, csak jelenleg senkit nem érdekelnek! Magyarország éghajlata jelentősen változni fog, az elkövetkező évtizedekben a mediterrán klíma lehet a jellemző. A kevesebb csapadék miatt megváltozik a hazánkra évszázadok óta jellemző növényvilág és agrárkultúra. A magasabb hőmérséklet még nagyobb vízigénnyel jár, hiszen a vizek és a talaj párologtatása is nő. A Balaton esetében az aszályos időszak tízszer gyakoribbá válhat. Az országra egy esztendő alatt hulló mintegy 56 köbkilométer csapadékból hat köbkilométer folyókon keresztül elfolyik. Ez egy aszályokkal mind gyakrabban sújtott országban pazarlás. Hazánkban az öntözésre alkalmas terület 1970-ben 400 ezer hektár volt, amiből azonban legfeljebb 300 ezret locsoltak. Ma ennyit sem tudnának, hiszen az akkori vizes beruházások jó része mára amortizálódott, gazdátlanná vált, elhanyagolt állapotba került... "A klímaváltozás miatt megváltozik majd az ország vízkészletének mennyisége és minősége, egyre komolyabb aszályok várhatók, kiváltképp az Alföldön, s ezek komoly károkkal is járnak. A heves téli esőzések nyomán gyakoribbá válnak az árvizek, holott ma is a rendkívüli árvízszint alatt fekszik Magyarország negyede: két és fél millió ember lakóhelye, a vasutak és a megművelt földek harmada. Az ország fosszilis energiaforrásoktól való függése további gazdasági, környezeti és társadalmi gondokat eredményez majd" -

szólnak az előrejelzések

. Persze, lehet erre legyinteni, hogy a klímakutatók sem értenek egyet, de ha a vészterhes prognózisnak csak fele bejön - s nem készülünk fel várható hatásaira - egy újabb válság kellős közepén leszünk! Márpedig ezt csak hosszútávú felkészüléssel (beruházásokkal, felvilágosítással, oktatással) kerülhető el. Ezért lep meg, hogy bár voltak zöldhúrpengetések a Fidesz részéről, nem megy neki a 8 évig országolóknak, mondjuk a Tisza Lajos-terv vízgyűjtőinek elsumákolása miatt, hogy a töltésekről ne is beszéljünk. (Bár lehet, a tavaszi árra várnak!) Annyi azonban bizonyos, nem úgy lesz most már "mint volt régen"! A Hortobágy esetleges elsivatagosodása ellen nemigen tehetünk, a Balaton viszont menthető lenne! Be kéne látnunk, hogy tranzitból, turizmusból, egy új szemléletű, a változásokra nyitott mezőgazdasággal túlélhetünk, megélhetjük az áhított jobb jövőt, melyet lehet csak unokáink fognak látni, de ők is a nemzet részei! A mai magyar politikai életben ezért nyugodtan kijelenthetjük: egyfajta zöld aszály van!