Határidő: február 15!

Februárban zsúfolt lehet naptárunk: farsangi bulik, Valentin nap, de ha nem csak a szórakozáson jár az eszünk, a felsőoktatási intézményekbe is ez a jelentkezési határidő.

Addig is ellátogathatunk még néhány nyílt napra, és töprenghetünk, vajon a megfelelő intézményt jelöltük-e be, ezt szeretnénk-e valójában, vagy egyáltalán bekerülök-e a pontszámommal a hőn áhított egyetemre, fősulira? Életünk során folyamatosan válaszút elé kerülünk. Szerencsére még életünk kezdeti szakaszában a szülőkre hárul a felelősség: az első bölcsőde, óvoda kiválasztása, majd az általános iskola. Nagyrészt még a gimnáziumot, szakközépiskolát is szülői nyomásra jelöljük meg; de az egyetemet, főiskolát már kevésbé. Vagyis ekkor már ez lenne az ideális. Viszont nemcsak azok töltenek ki jelentkezési lapot, akik most érettségiznek majd, hanem akik már rendelkeznek érettségivel és valamilyen diplomával is. Talán abból a megfontolásból, hogy diplomából sosem elég. Vagy első papírjuk megszerzése közben döbbentek rá: valójában nem is ezt szerették volna. És mernek változtatni, valami újba belevágni! Ami közös mind a most érettségire készülők esetében, és a diplomásoknál is, hogy nagy döntést hoznak meg. E papír leadásával három évre kötelezettséget vállalnak: az adott szakterület tudójává akarnak válni, lelkiismeretesen fognak tanulni, és ha megtalálják a számításaikat, talán életük végéig ezen a pályán maradnak. Ez a néhány év pedig sok-sok kitartással, és lemondással is jár. De ha biztosak vagyunk benne, hogy ezt szeretnénk tanulni, akkor nincs más hátra, mint kitölteni a lapot, befizetni a csekket, beállni a postán a sorba, feladni a hatalmas borítékot, és várni… Az az évek során pedig kiderül, hogy február 15-én jól döntöttünk-e?...