Fortélyos félelem igazgat?

Ők talán egyre többen gondolhatják úgy, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, és nem az empátia hiánya miatt, hanem abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a segélyen, pótlékon élők ha tudnának sem akarnának dolgozni... A cigányság döntő része pedig munka nélkül van.

Mostanság egyre gyakrabban idéződnek fel bennem – egy emberöltőnyi távolból – József Attila szavai, mondatai. És nem líraiságuk okán. Egyre többet hallom a médiából, hogy „ordas eszmék” terjednek, amire odarímel az „

Ős patkány

”, aki ugye kórt terjeszt közöttünk „a meg nem gondolt gondolat”-ért. „

Fortélyos félelem igazgat

” – mondják mások a költőre hivatkozva, aki – a baljós jeleket tapasztalva – nem várva meg, mi lesz a világnak folyásával, önszántából a halálba menekült, még a második világégést megelőzően. Igen, a párhuzamok adódnak a két kor és a kórokozók között: még nem keveredtünk ki a gazdasági válságból, sokan, nagyon is sokan kénytelenek mindennapjaikat – kegyadományokból fenntartva – munka nélkül tengetni, a kenyérkereset esélyét a távoli jövőben sem lelve. Reménytelenül. A társadalmi mobilitás, az egyről a kettőre jutás esélye nem hogy minimális, hanem inkább negatív előjelű. A szociális biztonság korábban megszokott illúziója szertefoszlott, az egészségügy, a nyugdíjrendszer romokban, a megélhetési bűnözés társadalmiasult, a „biztosnak tűnő állást a fedéllel együtt elveszteni” tragikumának keserű ízét már a középosztály kóstolgatja... És azok, akik még nem veszítették el megélhetésüket, cégük még nem roppant meg az adók irgalmatlan súlyától, nem váltak a hitelezők és végelszámolók martalékává, akik még a köz tisztségviselőiként ténykednek; nos, ők egyre inkább úgy érzik, túl nagy – már-már elviselhetetlen – a teher rajtuk. Ők talán egyre többen gondolhatják úgy, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”, és nem az empátia hiánya miatt, hanem abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a segélyen, pótlékon élők ha tudnának sem akarnának dolgozni... A cigányság döntő része pedig munka nélkül van. Helyzetük megoldatlanságának ellenére mégsem ők minden bajnak forrásai. Egy felmérés eredménye szerint

a megkérdezettek többsége a roma és nem roma lakosság közötti viszony további romlásától tart

. A közvélemény-kutatásból kiderült az is, hogy a sajóbábonyi események valószínűleg nem befolyásolják a Jobbik támogatottságát, de ha mégis, akkor inkább növelik azt. A magyarországi cigányság helyzete a dolgok jelen állása szerint tehát nem lesz jobb az uniformizált jobbikos szimpatizánsok provokálásával, a Jobbik pedig nem fog lemondani a helyi pártalapszervezetek létrehozásáról, működtetéséről és a személyes jelenlétben megtestesülő kampánystratégiájáról. (Itt kell megjegyezni, hogy elemzők szerint a Jobbik EP-s sikerei vidéken – a korábbi biztos, szocialista szavazattöbbségű területeken – a párt helyi kampányrendezvényeinek is betudhatók, hiszen ezeken a területeken a parlamenti pártok anno gyakorlatilag meg sem jelentek!) Lesznek még tehát feszültségek! De polgárháborút, polgárháborús helyzetet emlegetni talán mégsem ildomos. A verbálisan rendpárti (szájkaretés) szocialisták szeretik az ördögöt a falra festeni liberális elvtársaikkal egyetemben, és kormányon lévőként szeretik, ha a dolgok a rohamrendőrök bevethetőségéig fajulnak. A polgárháború rémével, fasiszta hordák dúlásával rémítgetni a saját helyzetén megrettent lakosságot – felelőtlen túlzás. (Jómagam tudósítóként láttam, mi fán terem a polgárháború. Ezért higgyék el nekem, minket egyenlőre nem fenyeget ennek esélye sem!) József Attilát (nem úgy, mint másokat) nem az „ordas eszmék vitték” sírba, hanem saját félelmei. Mi vajon megijedünk-e saját árnyékunktól tavasszal, vagy merünk sorsunkon fordítani? Fortélyos félelem igazgat, vagy még az MSZP?